Pusztuló élővilág...

A kihalás veszélye fenyegeti a világ állítólag legcsúnyább halát. Latinul Psychrolutes marcidus. Angolul blobfish néven tartják számon az ehetetlen húsú teremtményt. Ausztrália és Tazmánia partjaitól távol, a mélyebb vízrétegekben él, akár 900 méter mélyen. Emberi szem éppen ezért nemigen láthatta az utóbbi időkig. A mélytengeri halászat fejlett technológiája következtében azonban a rákokkal és homárokkal együtt ezek a furcsa kinézetű halak is zsákmányul esnek. Olyan mélységekben, ahol ő otthon érzi magát, igen nagy nyomás uralkodik, melyet az emberi szervezet nem is lenne képes elviselni, de itt még a halak úszóhólyagja is működésképtelen lenne. Az állat teste zselészerű és az óceán vizénél valamivel kisebb a sűrűsége, így izmok nélkül képes lebegni a tengerfenék felett, vajmi kevés energiát pocsékolva. Nem úszik, egyszerűen ami feléje sodródik, azt bekapja. Így éldegél odalent, amíg a halászhajók fenékhálóiba gabalyodva ki nem emelik onnan. A yorki egyetem mélytenger-biológiai professzora, Callum Roberts szerint a merítőhálós módszer a halászat egyik legdurvább formája, és komoly veszélyt jelent nem csak a blobfishre, de az egész mélytengeri élővilágra. És akkor még nem beszéltünk a számunkra "elérhető" élővilágról... Bár úgy is csak ölbe tett kézzel nézzük amint pusztítunk...

A Tebang levél

Ezt a kézzel szedett, szárított indiai mandula (a trópusokon élő Terminalia catappa fa levele, Tebang-levél) leveleket, igen hasznosnak tartják az akváriumi halak tenyésztői és tartói egyaránt. A levelek természetes, trópusi, borostyán sárga színű akvárium vizet hoznak létre. Csersav és egyéb savtartalma miatt színezi és savanyítja a vizet. A természetes összetevők nemcsak elősegítik a jólétet, a vitalitást és a növekedést, de más előnyökkel is járnak: - csökkentik a baktériumok elszaporodását - megakadályozzák az ikrák gombásodását - megelőzik az uszony rothadást és a nyálkahártya problémákat - fertőzés gátló, fertőtlenítő és gombaölő hatásuk van - új hal bekerülésekor csökken a fertőzés veszély – különösen a diszkosz hal, a neon- és más pontylazacok esetében - alkalmas a víz ph-jának csökkentésére, gombaölő és antibakteriális hatása van - értékes kiegészítő táplálékot ad pl. a szívóharcsáknak és a garnéláknak és más élőlényeknek is Alkalmazás: 1 levél / 50 liter 1 hétig, majd a levél cseréje ajánlott, de le is bomlik egy idő után és mulmként leszívható. Szerencsére manapság már sok helyen megvásárolható és kedvező ára miatt ajánlom bárkinek, főleg trópusi típusú akváriumokba és ívatáshoz, ivadékgondozó és garnélás medencékbe. Foto: http://www.asianplant.net

Az etetésen túl (etetés).....

Az etetés és a kaja mennyisége élőlényeinknek, mindig visszatérő téma, főleg a kezdeti időkben. A kezdők sokszor sok eledelt adnak kedvenceiknek, ami rájuk nézve kockázatos és gyakran elhullással jár. Nagyon fontos, hogy tudjuk, élőlényeinknek mekkora a táplálékigénye, és ne akarjunk egyszerre túl sok eleséget adni nekik. Némi odafigyeléssel megelőzhető a kialakuló katasztrófa. Az egyik leggyakoribb oka az elhullásuknak, de étvágyuk nem olyan nagy mint a mienk és nehéz megállni, mikor közeledünk feléjük és úgy gondoljuk azért gyülekeznek mert éhesek, - és ilyenkor persze kényszert érzünk, már aki, az etetésre. A halak addig esznek amíg van, teletömik magukat és elpusztulnak vagy nem eszik meg az összeset és az elsüllyedő kajcsi bomlásnak ered és ez okozza a végzetüket. Az oxidatív folyamatok következtében sok vízben oldódó oxigén fogy el, ezek miatt emelkedik a víz oxidálódása, széndioxid tartalma, megváltozik a víz pH értéke és egyes feltételezések szerint a víz keménysége. Felbomlik az élőlényeknek nagyon fontos biológiai egyensúly és így nagy mennyiségben fejlődnek a baktériumok, míg a víz zavaros lesz, az alga elszaporodhat, a penészgombák megjelennek, és az eltömődnek a szűrők. Kedvenceink ilyenkor a víz felszíne közelében úszkálnak,"pipálnak". Ez esetben nem túlzottan hatásos a víz intenzív levegőztetése sem. Még a csigák sem érkeznek megenni a felgyülemlett felesleges maradék eledelt. Az ilyen kényes szituációkat elkerülve sose feledjük, mindig keveset egyszerre, azt is halaink szájméretének megfelelő adagokban és méretben, mindig csak annyit egyszerre, amennyit pár perc alatt meg tudnak enni. Csak akkor ismételjük meg az etetést, ha az előző adag elfogyott. A tapasztaltak azt a nézetet követik, hogy jobb a kedvenceinknek kevesebb eleséget adni, mint túletetni azokat, mivel a hal mindig talál magának megfelelő táplálékot a medencében a legkülönfélébb élőlények és növények formájában. Ha néhány napra, vagy egy hétre elutazunk, semmi esetre sem szabad az akváriumba néhány napnyi száraz vagy élő eledelt tenni. Ha a halak kevesebbet kapnak, esetleg karcsúsodnak, de nem pusztulnak el. Ezzel együtt az akváriumban megmarad a biológiai egyensúly. Én naponta 1x etetek és heti 1 koplalónapot is tartok, de ez függhet a halaink egyedi igényitől is valamint fontosnak tartom a változatos és minőségi táplálást. Ha túletetünk a belső szervek elzsírosodnak (betegség jellemzője a belső szervek és hártyák zsírszövetének fejlődése, valamint a parenchyma szervek elzsírosodása), a gyomor-és bélrendszer begyulladhat, az ivarmirigyekben ciszta kialakulásának veszélye áll fenn (folyékony vagy félig folyékony tartalmú tumor). Az elképzelésekkel ellentétben a legtöbb túletetett halnak nem volt semmilyen emésztőrendszeri problémája. Igazából a fő ok független a tényleges élelmiszer-bevételtől. A bajok ugyebár akkor jönnek, amikor a túlzott mennyiségű, el nem fogyasztott eledel megmarad, és hulladékként halmozódik fel az akváriumban. A lebontott haleledel rendkívül mérgező a halakra, és katasztrófát okozhat az akváriumban. Ha az említettek ismeretében észreveszed az akváriumban hogy valami nem stimmel, van néhány egyszerű lépés, amit megtehetsz annak érdekében, hogy rendbe hozd a problémát. Az első lépés, a megelőzés, készíts etetési tervet. Sokan csak minden másnap etetnek, mégis meglepődnek, mikor az akváriumban a túletetés "tüneteit" fedezik fel. A halak nem igazán vannak hozzászokva az egyszeri nagy étkezéshez. Amikor így etetsz, akkor teleeszik magukat, és a maradékot otthagyják. Ez nem csak oda vezet, hogy nagy mennyiségű hulladék halmozódik fel az akváriumban, hanem azt is eredményezi, hogy a halak alultápláltak maradnak két etetés között. Az ideális etetési menetrend, amely egészségesen tartja a halakat, több kisebb etetést tartalmaz . Mindig győződj meg arról, hogy a családodban mindenki tisztában van az etetési tervvel, és hogy kedvenceidet még véletlenül sem etetik újra. A következő lépés kritikus: figyelni kell arra, hogy megfelelő mennyiségű eledelt adj a halaidnak. Ez nagyban függ a halad különleges igényeitől is. A legjobb módja annak, hogy a megfelelő etetés mértékét meghatározd, az az, hogy nagyon figyelni kell élőlényid étkezési szokásait. Kezdd nagyon kevés mennyiséggel ( kb. 3 vagy 4 pelyhet 1 halnak). Ha ez a mennyiség percek alatt elfogy, adj még, és figyelj megint. Bármilyen eleség, ami öt percen belül nem fogy el, soha nem lesz elfogyasztva. A legáltalánosabb etetési hiba, amit elkövetnek, az az, hogy inkább az akváriumot etetik, mint a halat; tehát az emberek hajlamosak több eleséget adni, ha az aki nagy, tekintet nélkül a bentlakó élőlények tényleges számára, igényeire. A kiválasztott eleség minősége is nagyon fontos. Az alacsony színvonalú eleség, az elavult vagy a különleges halak számára egyszerűen nem alkalmas eleség, valószínűleg nem fogy el és okozhat néhány, a fent említettekhez hasonló problémát. Különböző fajtájú halak különböző igényekkel rendelkeznek. Ezért fontos, hogy tapasztalj és tudj meg minél többet, amit csak lehet, az akváriumodban élő különböző élőlények étkezési igényeiről. Fontos még, hogy jó minőségű szűrőre van szükség valamint olyan élőlények beszerzése is lehet jó döntés, melyek takarító feladatokat látnak el, pl. harcsa (Corydoras) vagy bizonyos csigák, mint a maláj tornyos is. Amennyire egyszerű a halak túletetése, egy kis odafigyeléssel ugyanolyan könnyen meg is előzhető, hogy szomorúan kelljen a halkiszedő háló után nyúlni és megtenni a kényszerű lehalászását kedvencünk tetemének. Kis megfigyeléssel és odafigyeléssel mindez megelőzhető és egészséges és boldog örömforrásai lehetnek mindennapjaidnak. Remélem hasznos volt az olvasmány, főleg a kezdőknek, tapasztalatgyűjtés indítása okán. Ötletindító és további infó: www.háziállat.hu

Tubifex mint élő tápanyagforrás

Minden hal álma a minőségi és finom eleség,amelyre a legjobb megoldás a csővájó féreg ez a földigilisztához hasonló gyűrüsféreg vagy ismertebb nevén a tubifex (Tubifex tubifex),melynek igen magas fehérjetartalma (2x nagyobb mint pl. a vizibolháé) nagyon fontos a halak növekedéséhez, fejlődéséhez és manapság már könnyen beszerezhető, igen jó minőségű élő eleség. Nem éppen mellékes a magas vitamintartalma, mivel bőven van A-vitamin (mely a növekedésben, anyagcserében és a szaporodásban létfontosságú),B-vitamin (a növekedéshez és vérképzéshez) és nem utolsó sorban D-vitamin (a csontok felépítéséhez) tartalma. Régen mindig azt tanultam Édesapámtól, a tubifexet pihentessük 2-3 napot, legyen ideje üríteni a férgeknek , majd alapos mosás és mehet az etetés. Erre azért is volt szükség, mert sokan, sokhelyről gyűjtötték hazai helyekről őket, de manapság már inkább mesterséges telepeken tenyésztik. Mindig folyóvíz alatt tartani javasolták, de hát ez a mai világban igen költséges és nem éppen környezetbarát megoldás lenne otthon. Az én forrásom külföldről érkezik (tudtommal Románia), így mire ide jut már eleve "pihentek" kicsit, de miután hazavittem a kis férgeket, befőttesüvegbe helyezve, folyó hideg vízben, alaposan átmosom többször, a fehér elhalt részek, melyek felkerülnek a felső vizrétegbe, leöntöm. Miután kimostam, etetek belőle - kissebb halaknak, ivadékoknak pengével felaprítva akár - de amúgy kézzel, finoman belemorzsolgatva a vízbe szoktam - Én. Nagyobb halaknak egyben is adható, kissebbeknél a fulladásveszély miatt érdemes "aprítani". A befőttesüveget lezárva a hűtőben tárolható néhány napig. Mivel nekem naponta útba esik a beszerzési forrás, így mindig csak néhány napra elegendő adagot vásárolok. Úgy gondolom, ennyi "macerát" megér a magas fehérjetartalmú A- B- és D vitamin forrású tubifex. A pihentetett élő tubifex etetéséről megoszlanak a vélemények, van aki hetente többször etet vele és semmi baja nem volt soha, van akinek megbetegedtek a halai. Sokakban felmerül a kérdés, okozhat e megbetegedést az élő eleség? Válaszul álljon itt egy idézet a háziállat.hu-ról Toma Istvántól. A válasz természetesen, minden esetben ugyanaz. Igen, csupán az alapvető higiéniai szabályokat kell betartani és akkor nem lehet semmi baj. Mikor okozhat bajt az élő eleség? Csak abban az esetben betegedhetnének meg halaink az élő eleségtől, ha a betegség kórokozóját szerencsétlen módon azonos tartóvízben kaptuk, illetve akkor okozhat az élő eleség betegséget, ha nem elég tiszta helyen szedték és nincs rendesen átmosva/pihentetve. Reálisan belegondolva, hogy a természetes vizekben mennyi kórokozó úszkál és mennyi ideig élő állapotban a boltokba jutásig, majd az akvaristához jutásig tartó idő alatt élő kórokozók beszerzésére az esély igen csekély. De biztonsági okokból (főleg a béltartalom kiürülése végett) a frissen beszerzett élő eleséget 1-2 napig pihenni szokás hagyni és alaposan átmosni. Okozhat darakórt az élő eleség? Mivel a darakórért felelős egysejtű parazitának szaporodásakor nem szükséges azonnal halat keresnie, hanem a vízben is elél egy darabig, ezért elméletileg nem kifejlett paraziták bekerülése akár lehetséges lenne élő eleséggel, azonban ennek esélye hihetetlenül kicsi, a darakóros megbetegedés okát sokkal inkább új hal/növény/víz bekerülésében ajánlatos keresni. Melyik eleséget tenyészthetjük otthon? Elég sokféle élő eleség tenyészthető otthon. Ezek közül talán legkevesebb munkával a grindál, a vízibolha, a muslica, a mikró, kisebb halaknak papucsállatka, nagyobbaknak földigiliszta (esetleg lisztkukac), nyáron szúnyoglárva szaporítható. Elég nehéz, hely- és eszközigényes pl. a tubifex és a sórák (eddig tudomásunk szerint csak kis mennyiségben sikerült házilag szaporítani). Remélem hasznos ez a cikk is és a fórumban lehet folytatni, ahol van némi kivonat is a cikkből: http://akvaklub.hu/forum/viewthread.php?forum_id=12&thread_id=127 Egy kis kiegészítés, igény szerint: Etetés előtt minden esetben mossuk át a Tubifexet! Tartásuk: A Tubifexnek folyamatosan tiszta víz kell, különben berothad és az már nem etethető semmivel. Lehet tárolni például a boltokban kapható WC tartályba helyezhető erre a célra kitalált edényben. A napi többszöri tartályürítés biztosítja a Tubifex számára a folyamatos oxigéndús és tiszta vizet. Ezen kívül a Tubifex esetleges rothadásából származó kellemetlen "illatok" sem lesznek érezhetőek. Persze nem mindenkinek van WC tartálya, így nekem sem. Ebben az esetben is van megfelelő megoldás a tárolásra, ami első hallásra meglepő lehet, de egyáltalán nem vészes a dolog és a legtöbben így csinálják: A Tubifex tárolása a hűtőben egy literes befőttes üvegben. Ebben az esetben legalább napi két alkalommal ajánlott a Tubifexet kimosni. Célszerű az üveg fedelét több helyen kilyukasztani, hogy biztosítva legyen az oxigén ellátás. Nem kell aggódni, nem fognak kimászni. Ha zavar a látványa a hűtőben, borítsd be az üveget pl. alufóliával. Fontos, hogy a Tubifexeket mindig tiszta vízben tartsuk, mert különben berothad és így már nem éppen kellemes szagot áraszt. Van olyan ismeretem, aki aprószemű sódert helyezett egy kissebb akiba, abba mosta bele a szűrőt és tett bele 1-2 dl Tubifexet, így onnan levadászva naponta (mivel szaporodott is valamennyire) 1-2 hétig etetett belőle. Nekem ez nem tűnt szimpatikus megoldásnak, meg felesleges akim sincs, így nem is próbáltam. Tubifex mosása: Erős vízsugár alatt az üveget felengedjük vízzel. Ezt a vizet leöntjük ügyelve, hogy a Tubifexet ne öntsük ki. Ezt a műveletet annyiszor ismételjük meg minden alkalommal, míg az edényben a víz teljesen átlátszó nem lesz, tehát szennyeződés egyáltalán ne legyen látható a vízben. FONTOS: Csak annyit adjunk egyszerre a halaknak, amennyit meg is esznek azonnal, különben a felesleges Tubifex az akvárium talajába fúródik, ahol károsan el is tud szaporodni. Ilyenkor a kiirtásuk talajcserével oldható csak meg.