Halak testfelépítése

A halak testfelépítése - remélem érdekes olvasmány kezdő és haladó akvarista tagjainknak egyaránt. A HALAK TESTFELÉPÍTÉSE A halak mintegy 400 millió éve jelentek meg az evolució során. A vizi környezethez való,hosszú ideig tartó alkalmazkodás alatt különféle módon idomultak életterükhöz és ezért sokféle csoportjuk, rengeteg fajuk jött létre. Ezek egy része az élőhelyek megváltozása vagy más tényezők miatt időközben kihalt, mások pedig tovább fejlődtek. De mi okozza az egyes halak testalakja közti különbségeket? Úszóik alakja mitől olyan változatos? Ezeknek a jellegzetes különbségeknek a magyarázatát a testfelépítés és az életműködések megismerése segíthet megérteni. A halak természetes környezetének és életműködéseinek ismerete a sikeres haltartás kulcsa. Bár a halak mérete és alakja nagyon változatos, testfelépítésük alapvetően azonos alapszabású. SÚLYTALANSÁG A VÍZBEN A halak többsége aktív izommunka nélkül képes megtartani a vízben elfoglalt helyzetét az úszóholyag révén. Az úszóhólyag rostos falú, gázzal töltött zsák a hal hasüregében. A benne levő gáz mennyisége befolyásolja a hal fajsúlyát. Egyes halfajokban az úszóhólyag egy légvezetékkel a garathoz kapcsolódik, ezen keresztül feltölthető,illetve lebocsátható a gáz. Más halak úszóhólyagja zárt, gáztartalma a vérkeringésből származik és oda szívódik vissza. A fenéklakó halak úszóholyagja kicsi,a víz középső rétegeiben élő halaké viszont fejlett. Sok hal képes dörmögésszerű hangadásra úszóholyagjának megrezegtetésével. Az úszóhólyag sok esetben hallószervként is szolgál;rezgéseit a Weber-féle csontok közvetítik a belső fülbe. TESTALAK Mivel a víz sokkal sürübb közeg, mint a levegő, a vizi élőlényeknek sokkal több energiát kell fordítaniuk mozgásra. A test alakja nagymértékben befolyásolja a mozgással szembeni közegellenállást. A sokat úszó halak áramvonalas formájúak, ami megkönnyíti a helyváltoztatást, a keveset mozgó, fenéklakó fajok testének alakja ettől jelentősen eltérhet. A testalak összefügg a halak életmódjával, utal a természetes élőhelyre, a táplálkozásra és a táplálékszerzés helyére is. Orsó vagy torpedó alak: A hosszú ideig, kitartóan úszó neonhalak sok más pontylazachoz és pontyféléhez hasonlóan,olyan testformája van, ami minimálisra csökkenti a víz közegellenállását. Az orsó alak a leghatékonyabb a sokat úszó, nyíltvizi halak számára. Egyenes hátoldal: A felszínről táplálkozó halak háta egyenes, mint a lepkehalé (Pantodon buchholzi) és a csíkos fogaspontyé is. Ezek a halak közvetlenül a víz felszíne alatt lesnek a felszínre hulló vagy a közelbe tévedő zsákmányra. Korong alakúak(oldalról lapos): A magas, keskeny,oldalról lapított testű halak, akárcsak a vitorláshalak és a diszkoszhalak a vizinövényekkel dúsan benőtt, álló vagy lassú folyású vizek lakói, ahol a növényi szárak között keveset és lassan mozognak. Egyenes hasoldal: A legtöbb fenéklakó halnak lapos a hasoldala, mint pl. a páncélosharcsáknak, ami lehetővé teszi,hogy a hal egy helyben maradjon az áramló víz fenekén, mivel aljzatra simuló testét a víz nyomása is lefelé préseli. Keskeny, mély hasoldal: Az oldalról lapított, mélyen ívelt hasoldalú, erős izomzatú test, mint amilyen a baltahasúlazacoknak van, lehetővé teszi,hogy a hal mellúszói segítségével kiugorjon a vízből menekülés közben, vagy a víz felett röpködő rovarokért. Hengeres (kígyószerű) test: A hosszan megnyúlt testű halak a vajhalhoz vagy kulikulihoz hasonlóan általában az aljzat közelében tartózkodnak, ahol könnyen elrejtőznek a gyökerek között vagy a szűk résekben. Sok kicsi,hengeres testű faj beássa magát az aljzatba. SZÁJFORMÁK A száj alakja és elhelyezkedése arról árulkodik,hogy mit, honnan és hogyan eszik a hal. Táplálékul szolgálhatnak számukra más halak, rovarok, növények, növényi vagy állati plankton,néha más halak pikkelye, de akár élősködők is. A száj mérete és elhelyezkedése olyan, ami a hal számára a legjobb hozzáférést biztosítja a táplálékhoz és egyúttal megfelel a táplálkozási szokásainak is. Végállású száj: A középső vízrétegből táplálkozó halakat jellemzi. A száj az arcorr csúcsán, előrefelé nyílik, a felső és az alsó állkapocs hossza egyenlő. Előre tolható száj: A tarkasügérre is jellemző, előre tolható száj sok ragadozó hal sajátossága. Felépítése lehetővé teszi az állkapocs előrelökését, amikor a hal szélesre tátott szájjal támad áldozatára. Alsó állású száj: A vízfenékről táplálkozó halak alsó állkapcsa rövidebb a felsőnél,szájuk a hasi oldal felé nyílik, mint pl a kakukkharcsának. A szájnyílás körül gyakoriak a bajuszszálak. Felső állású száj: A víz felszínéről táplálkozó halaknak, mint pl. a lövőhalnak és egyes növényevő halaknak az alsó állkapcsuk hosszabb a felsőnél, ami segítségükre van a táplálék összegyüjtésében. Szívó száj: Például az algaevőharcsa (anci) szívókorongszerű ajkaival az aljzatra tapadva rögzíti magát az áramló vízben. A szívószáj belsejében elhelyezkedő, apró, reszelőszerű fogaival kaparja le táplálékát. Csőrszerű száj: Például a korallzátonyokon honos csőrős ajakoshal hosszan nyúlt állkapcsával csipegeti ki a korallpolipocskákat szilárd vázuk rejtekéből. Számos édesvizi hal táplálkozik hasonlóan az aljzatról. KÜLTAKARÓ A halak testének külső felszínét kétrétegű bőr fedi. Vastagabb, belső része a kötőszövetes irha, benne futnak a bőrt tápláló vérerek és az idegek. A vékonyabb külső réteg a hám, amelynek el nem szarusodó sejtjei több réteget alkotnak a bőr felületén. A halak bőrében gyakran pikkelyek találhatók, de vannak csupasz bőrű és hiányos pikkelyzetű halak is.A nyálka a hal testének súrlódását csökkenti és védelmet nyújt a fertőzések ellen. A legtöbb csontoshal testét pikkelyek fedik, amelyek a kötőszövet elcsontosodásával jön létre, és általában tetőcserépszerüen fedve egymást helyezkednek el. A kültakaró lehet: fésüs pikkely (pl. sügérfélék) kerek pikkely (egymást átfedő) vért pikkely (lapos, rombusz alakú, ferde sorokban álló) csontlemez (pl. páncélosharcsák) csupasz bőr (legtöbb harcsa) A pikkelyek típusa, alakja, száma, nagysága és elhelyezkedése fajonként változik és vannak furcsa kültakarójú halak is mint pl. a sünhal vagy böröndhal. SZÍNEZET A halak pikkelyei áttetszők, bőrük színét a hámréteg alatt, a festéksejtekben felhalmozódó piros, sárga vagy barnásfekete festékszemcsék adják. A bőr ezüstös vagy szivárványló fényét a bőr alatt felhalmozódott anyagcsere-végtermék, a guanin kristályain megtörő fény okozza. A halak színei a fajtársak felismerését, a rejtőzködést és az elrettentést szolgálják. A nyíltvizi vagy a középső rétegekben élő halak hasoldala fehér vagy ezüstös színű, alulról nézve beleolvadnak a világos felső vízrétegekbe, míg testük felső része általában sötét. Vannak halak, amelyek mintázatuk révén olvadnak bele a sziklás vagy dús növényzetű környezetbe és némelyiknek napszakhoz képest is változik a színe, mintázata. A stressz és betegségek hatására kifakulhat a halak színe, míg szaporodási időszakban a hímek megnövekedett hormontermelése miatt élénkebb színekkel csalogatják magukhoz a nőstényeket. Fenyegetésre vagy figyelmeztetésre is használják, ill. megtévesztő foltokat is hordozhatnak egyes fajok. Rikító színekkel általában mérgező mivoltjukra hívják fel a figyelmet, persze ez is lehet megtévesztő. ÚSZÓK Az úszók a halak mozgásszervei. Lehetnek páratlanok vagy párosak. Páratlan a hátúszó. a farokúszó és a farok alatti úszó. Páros mellúszó(a testoldal alsó részén,kétoldalt a fejhez közelebb) és a hasúszó(a hasoldalon). Egyes halakról hiányzik némely úszótipus, mások két hátúszót is viselhetnek vagy a hátúszó és a farok között egy zsíros kötöőszövetből álló, ismeretlen feladatú nyúlvány, a zsírúszó is lehet. A valódi úszók vékony bőrlebenyek,melyeket tövüknél az izomba ágyazott úszósugártartókkal mozgathatóan ízesülő, vékony csontpálcikák, az úszósugarak merevítenek ki. Az úszósugarak lehetnek kemények (ezek osztatlanok) vagy lágyak (középtájon legyezőszerűen elágaznak). A hátúszó és a farok alatti úszó,feladata a hal függőleges helyzetének megtartása. Lehet: lágy sugarú (pl. császárlazac) Kemény sugarú (pl. naphal) Farok alatti úszó (korallsügér) Zsírúszó (harcsák, pontylazacok) Farokúszó a halak mozgásának motorja.A törzs és a farok két oldalán elhelyezkedő izmok váltakozó összehúzódása a farkat és a farokúszót jobbra-balra mozgatja, ennek révén a test sorozatos S-alakú mozgást végezve halad előre. Lehet: villás farokúszó (pl.ékfoltos razbóra, gyors mozgást eredményez) Széles farokúszó (pl.bölcsőszájúak, lassú ,megfontolt úszás) A mellúszó és hasúszó a kormányzásért felelős szerv ,de fékként is működhetnek. Lehet: Meredt mellúszó (pl. kongólazac) Széles, lapos mellúszó (pl.Algaevőharcsának segít kitámasztani magát) Hasúszók (ezek elfordításával képesek irányt változtatni) Vannak különleges, hegyes úszójú harcsafajok és egyéb fajok. Remélem ezzel a kis leírással még közelebb hoztalak titeket a halaink megismeréséhez és megfigyeléséhez ill. életterük megfelelő kialakításához.   (Info: saját tapasztalatok és Gina Sanford: aquarium )