Pusztuló élővilág...

A kihalás veszélye fenyegeti a világ állítólag legcsúnyább halát. Latinul Psychrolutes marcidus. Angolul blobfish néven tartják számon az ehetetlen húsú teremtményt. Ausztrália és Tazmánia partjaitól távol, a mélyebb vízrétegekben él, akár 900 méter mélyen. Emberi szem éppen ezért nemigen láthatta az utóbbi időkig. A mélytengeri halászat fejlett technológiája következtében azonban a rákokkal és homárokkal együtt ezek a furcsa kinézetű halak is zsákmányul esnek. Olyan mélységekben, ahol ő otthon érzi magát, igen nagy nyomás uralkodik, melyet az emberi szervezet nem is lenne képes elviselni, de itt még a halak úszóhólyagja is működésképtelen lenne. Az állat teste zselészerű és az óceán vizénél valamivel kisebb a sűrűsége, így izmok nélkül képes lebegni a tengerfenék felett, vajmi kevés energiát pocsékolva. Nem úszik, egyszerűen ami feléje sodródik, azt bekapja. Így éldegél odalent, amíg a halászhajók fenékhálóiba gabalyodva ki nem emelik onnan. A yorki egyetem mélytenger-biológiai professzora, Callum Roberts szerint a merítőhálós módszer a halászat egyik legdurvább formája, és komoly veszélyt jelent nem csak a blobfishre, de az egész mélytengeri élővilágra. És akkor még nem beszéltünk a számunkra "elérhető" élővilágról... Bár úgy is csak ölbe tett kézzel nézzük amint pusztítunk...