Május 22 - A biológiai sokféleség nemzetközi világnapja

Úgy gondolom egy ilyen klubban ( akvaklub.hu ), legalább egy cikkben kötelességünk megemlíteni hogy minden év május 22-én van A biológiai sokféleség nemzetközi napja. Ez a világnap az élővilág sokféleségére (biodiverzitás), illetve az azt fenyegető veszélyekre igyekszik ráirányítani mindenki figyelmét. A választás azért esett május 22-ére, mert 1992-ben ezen a napon fogadták el a Biológiai Sokféleség Egyezmény végleges szövegét az ENSZ Környezeti Programjának (UNEP) Nairobiban tartott konferenciáján. Az egyezmény azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re világszinten jelentősen mérsékelni kell a biológiai sokféleség csökkenésének jelenlegi ütemét. Ötven faj pusztul ki naponta, míg egy új faj születése 1000 években mérhető. A Föld megállíthatatlanul halad egyensúlyának elvesztése felé, hiszen az állat- és növényfajok bármennyire legyenek is alkalmazkodóak, képtelenek felvenni az őket és élőhelyüket érő változások ütemét. Miközben az ember azt hiszi, hogy épp utódairól gondoskodik, megeszi, elszívja, elkocsizza és elgyártja a jövőjét. Szinte egy szempillantásnyi idő elég ahhoz, hogy egy az évszázadok során kifejlődött állatfaj végérvényesen eltűnjön a Föld színéről. Így volt ez például azzal a madárfajjal, mely egy óceán kis szigetén telepedett meg, táplálékot szerzett, egyben zsákmányállat is volt, majd egy hajóról lemerészkedő macska az utolsó egyedig kipusztította. Nagy dolog - gondolhatnánk, van még ezerféle madárfaj, de sajnos a dolog nem ennyire egyszerű. A világon jelenleg nagyjából 1,6 millió tudományosan lejegyzett állat- és növényfaj él, a kutatók szerint az összes faj száma körülbelül 4,5-5 millió lehet. Becslések szerint ebből naponta 50 hal ki végérvényesen, míg az új fajok születése ezer, tízezer évben mérhető, vagyis sokkal hosszabb folyamat. Fajok régen is pusztultak ki, így nem is ennek a ténye a baj, a mértéke annál inkább. A dolog úgy áll: ha nem sikerül megállítani a fajok sokféleségének rohamos csökkenését, akkor akár évtizedek múlva olyan kényszerpályára kerülhet az emberiség, amelyre lehet nem lesz megoldás. A Föld történetében eddig is voltak óriási kihalási hullámok - sok kutató ezt a mostanit a hatodiknak számolja -, a mostani annyiban különbözik az előzőektől, hogy azt nem egy természeti csapás - például aszteroida becsapódás - okozza, hanem az ember. A másik lényeges különbség, hogy míg azok egyszeri, gyors lefolyásúak voltak, addig ez a mostani hosszan tartó, permanens befolyás, ami fokozatosan, de rohamosan építi le az élővilágot. A szakemberek szerint a fajpusztulás üteme a probléma, amit az ember féktelen terjeszkedése okoz. Minél kevesebb féle faj létezik, annál nehezebben alkalmazkodik, fejlődik az élővilág egésze. Egy faj legtöbbször valóban képes az integrálódásra, de csak hosszú idő alatt és akkor, ha az élőhelyét ért behatás nem sokkszerű. Van például egy lepkefaj, mely eredetileg fehér színű szárnyait az ipari környezet miatt sötétre változtatta, így tud ugyanis rejtőzködni a portól, koromtól fekete élőhelyén. Ez csupán egy példa a sok közül és kicsinységnek tűnik, de ha például a beporzásért felelős rovarfajok elvesztésére gondolunk, kipusztulhat akár olyan is, ami egyes haszonnövényeknél elengedhetetlen: ebben az esetben máris az ember létfontosságú nyersanyaga kerülne veszélybe. "Nem tudhatjuk, mely fajok lesznek létfontosságúak az emberiség fennmaradásához" - fogalmazott a szakértő. Természetesen - a szakember szerint - lehetnek olyan fajok, amelyek bírják a tempót az emberiséggel, de ne legyenek illúzióink: ezek csak a csótányfélék lesznek vagy épp a parlagfű. Ha ilyen élőlényekkel szeretnénk megosztani a Földet, akkor semmi gond. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: milyen jövőt képzelünk el magunknak? Mégpedig sürgősen, mert ha így folytatjuk, már az unokáink, dédunokáink is megszenvedik döntéseinket. A Föld egészét tekintve sajnos Európa járt a végére leghamarabb az őshonos fajoknak: már lezajlott egy széles kipusztulási hullám. Érdekes, hogy éppen ezért, még 2002-ben az Európai Unió mindenkinél súlyosabb vállalást foganatosított: kimondta, hogy meg fogja állítani a fajok számának csökkentését. Bár hivatalos adatok még nincsenek, a szakemberek véleménye egyöntetű: sajnos nem sikerült. Nemhogy megállítani, lassítani sem igazán. Összességében azonban kijelenthető, hogy sajnos a klímavédelemhez hasonlóan a fajok sokféleségének védelmében sem sikerül átfogó, nemzetközi jogszabályokat elfogadni. A legutóbbi, koppenhágai klímacsúcson elfogadott irányelvekhez hasonlók ugyanis a biodiverzitás területén meglévő egyezmények: semmiféle kötelező érvényű ereje nincs az aláírókra nézvést. Az ENSZ elvileg szankcionálhatná kizárással az eredményeket fel nem mutatókat, ám erre eddig nem volt példa. Az ENSZ által indított Biodiverzitás Nemzetközi Éve-program természetesen nem lesz megoldás a problémára, abban segíthet csupán, hogy ráébreszti az embereket, nem pocsékolhatnak tovább, az úgynevezett "ökológiai lábnyomot" egyensúlyba kell hozni. (az ökológiai lábnyom kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik, megmutatja, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez) Tehát kérünk minden klubtagot, kicsit nézzünk szét a környezetünkben és gondolkodjunk el...már aki tud... Köszönöm a figyelmet, remélem gondolatindító volt a cikk. (Forrás: OrientPress, Wikipédia )