Tengeri akváriumok gyakori halai

Ebben az összeállításban, a gyakoribb, tengeri akváriumban tartott halak fajtáit szeretném bemutatni, csupán érdekességként összegyüjtve néhány infót róluk és mert sokan kérték. BOHÓCHALAK Kis termetük és pompás színezetük, valamint viszonylagos olcsóságuk miatt nagyon népszerűek, sok akvarista számára az elsó tengeri halak. A bohóchalak fickándozó úszásukkal és feltűnő, bohókás mintázatukkal érdemelték ki nevüket. A tengerirózsákkal való kapcsolatuk miatt rózsalakóknak is hívják őket. A tengerirózsák a tapogatóikon sorakozó rengeteg csalánsejtjűk segítségével ejtik el zsákmányukat. A bohóchalakban nem okoznak kárt, mert ezek a testüket fedő nyálkaréteg révén ellenállnak a csalánsejtek mérgének. A tengerirózsák védelmet nyújtanak a bohóchalaknak,ezek pedig cserébe tisztogatják őket és táplálékukból is juttatnak számukra. A tengerirózsák és a bohóchalak egymás nélkül nem élhetnek. A bohóchalak védelmezik a saját rózsájukat fajtársaikkal szemben ezért egy rózsával csak egy hal tartható együtt. A bohóchalak szaporodhatnak akváriumban: egy párt vagy két hímet vásároljunk,ez utóbbiak közül az egyik átalakul nősténnyé. Ha csoportban tartjuk óket, a domináns pár ívása után a többieket el kell távolítani hogy megelőzzük az agresszív hím támadásait. Az ivadékokat nehéz felnevelni, eleinte kerekesférgekkel etethetők. KORALLSÜGÉREK A KoRALLSÜGÉREKRŐL azt tartják,hogy ellenálló halak,újonnan létesített tengeri akváriumba vagy kezdő tengeri akvaristák számára alkalmasak. Szívósságuk igaz, ha nem kerülnek rossz körülmények közé és medencéjük vizében nem túl magas az ammónia és a nitrit koncentrációja. A korallsügérek a bohóchalakhoz hasonlóan a korallsügérfélék (Pomacentridae) családjába tartoznak, de nem tengerirózsákkal élnek, hanem korallok között. Élénk mozgású halak, tekergózve úsznak és hevesen védelmezik egymás ellen búvóhelyeiket. Az akváriumban elegendő rejtekhelyet kell számukra biztosítani, hogy területvédó magatartásuk miatt kialakuló civakodásaik számát mérsékeljük. Amennyiben a medence mérete engedi,fajonként 6 vagy több példányt tartsunk, mivel rajképző halak. A korallsügérek táplálása egyszerű. A legtöbb eleséget elfogadják amennyiben élő, fagyasztva szárított,lemezes és zöld táplálékból álló, változatos étrendet biztosítunk számukra. Akváriumi szaporodásuk is lehetséges. A nemek felismerhetőek ivarszemölcseik alapján, ami ívás előtt látható a legjobban. A hímek ivarszemölcsei keskenyek és kissé hegyesek a nőstényeké szélesek és tompák. Ikráikat lapos kövekre vagy puhatestűek héjaira rakják. CSÁSZÁRHALAK A POMACANTHIDAE családba tartozó császárhalakat kopoltyúfedőjük hátsó részén viselt éles tüskéjük különbözteti meg rokonaiktól, a pillangóhalaktól. A fiatalok színe többnyire eltér a felnőttekétől. A nagyobb és kisebb termetű császárhalak élénk színeik miatt egyaránt népszerűek a tengeri akvaristák körében. A nagyobb fajok túlságosan kényesek a kezdők számára. Válogatósak és lelassulnak, ha a víz minősége romlik. Területvédők, ezért ajánlatos csak egy példányt tartani medencénként. Tartásukhoz szükséges a tengeri akvarisztikában szerzett tapasztalat. A kis termetű császárhalak sokkal inkább alkalmasak az akváriumi életre, mint nagyobb rokonaik. Küllemük méltó nevükhöz, impozánsak, egyesek szerint lenyűgözők, megjelenésükkel fennen hirdetik a többi hal feletti felsőbbrendűségüket, amit viselkedésükben is kifejezésre juttatnak, s ha kellően erősnek érzik magukat, megpróbálnak az akvárium valamennyi lakója felett uralkodni.Nagyon jól beszoktathatók, szinte megszelídíthetők. Igen szívesen esznek gondozó­juk kezéből, ennek ellenére tartásuk nagyon nehéz, mert kényesek a vízminőségre, a kisebb példányok a betegségekre fogékonyak, és az egy-két napos éhezést sem viselik.Csak régi jól rbeállt" medencékben tarthatók. Törpe császárhalak némelyike előszeretettel csipkedi, néha eszegeti a korallokat. A természetből befogott felnőtt példányok táplálása nehezebb, mint a fiataloké. PILLANGÓHALAK A pillangóhalak kedvelt tengeri akváriumlakók. Érdekes táplálkozási szokásuk következtében azonban óriási kihívást jelentenek gondozójuknak. Aki kevésbé ismeri őket, csak azt veszi észre, hogy napról-napra kevesebb korall és csőféreg marad az akváriumában... A Chaetodontidae (sörtefogúak) családjába tartozó pillangóhalak a trópusi tengerek korallzátonyainak jellegzetes lakói. Könnyen felismerhetők, erősen lapított kerek testükről és megnyúlt orrészükről, amely néhány fajon csipeszszerűen meghosszabbodott. Ezek segítségével keresik táplálékukat, amelyek korallpolipok, és szivacsok. Fiatal korban még nem táplálék specialisták, ekkor planktoni szervezetekkel táplálkoznak. Létezik faja, amelyik tengeri anemónákkal táplálkozik. A legtöbb tengerben élő halon megtalálható egy úgynevezett szemfolt. Ez alól a pillangóhal sem kivétel. A szemfolt az ellenség félrevezetésére szolgál, a farok felett található, így megtévesztve a zsákmányolni szándékozó nagyobb halat. Az azt hiszi, az a hal szeme és arra támad, közben a pillangóhal a másik (előre) irányba gyorsan elúszik. Élőhelyén párosával, vagy kisebb csoportokban élnek. Párválasztó, társa mellett mindvégig kitart. A legtöbb pillangóhal békés természetű, azonban fajtársaival szemben területvédő magatartást tanúsít. Csak tágas, nagyméretű akváriumban tarthatók. Mivel erősen táplálék specialisták tartásuk nagyon nehéz. DOKTORHALAK A korallszirtek tipikus lakói a doktorhalak (Acanthuridae). Felismerni nagyon könnyű őket, hiszen színük nagyon gyakran élénk, testformájuk tipikusan szinte korong alakú, úszásmódjuk a nagy mellúszóknak köszönhe­tően "hullámzó". Valamennyi fajukra jellemző az a kés- vagy tőrszerű tüske, melyet a farktő mindkét oldalán megtalálunk. Ez a rszike" egyes fajoknál mint (pl.: Acanthurus vagy Zebrasoma), egy barázdában található és csak alkalmanként feszül ki, míg a pl.: a Naso fa­joknál szilárdan álló kinövéseket vagy hegyeket találunk. Egyébként erről a tüskéről kapták nevüket, mely a külföldi irodalomban a sokkal találóbb sebészhal nevet kapta. Ezekkel a tüskékkel támadni is szoktak ha olyan fajokat teszünk egyazon akváriumba, melyek nem viselik, egymást. De csúnya sérüléseket okozhatnak, az azonos fajúak is egymásnak. Ezért nem tanácsos a fajtárs doktorhalakat, sem azonos akváriumban tartani. AJAKOSHALAK Ezen halak többsége túl nagy akváriumba. Színpompás szép állatok, de idejük nagyrészét a homokba fúrva töltik.Sokuk viselkedésére jellemző, hogy más nagyobb halak testéről csipegetik az elősködőket. Főként rákokat esznek, de fagyasztottat is elfogadnak. Képesek a nemük váltására és ahogy kifejlődtek ,el kell őket távolítani, mert rendkívül gyors és agresszív mozgásukkal tönkreteszik az akvárium berendezését. ÍJHALAK Az Íjhalak családjába tartozó fajok elülső hátúszójának elején kimerevíthető tüske van, azzal rögzítik magukat sziklaüregekben, hogy a ragadozók ne bírják kicibálni őket. Élőhelyükön területvédőek és az aljzatba ásott üregekbe ikráznak. Színpompás csontlemezekkel fedett, lapított tojásdad testükkel az íjhalak nagyon mutatósnak tűnnek az akváriumban, de mivel nagyon összeférhetetlenek csak egy példányuk tartható medencénként.Esetlenül úsznak, hasúszójuk nincs. Erős állkapcsuk és fogazatuk van. Akváriumban elfogadják a fagyasztott eleséget is, de egyes fajok planktont és algákat is fogyasztanak. Természetesen vannak még itt nem felsorolt halak mint pl.: Mandarinsügér,gyöngysügér, csikóhal (körülményes etetés), tűzhal (mérges tüskéi veszélyesek a többi lakóra), kardinálishal,mandarinhal,tűzgéb, királygramma, tehénhal, nyúlhal, stb de ezeket most itt felsorolni sok lenne. Célom az volt, kis betekintést kaphassatok a tengeri akváriumban tartható gyakoribb halak szokásairól, életmódjáról. Remélem majd a lexikonba (akvaklub.hu)  is lesznek leírások néhány fajról. (Segítségként Gina Sandford - Akvárium c. könyvét, Dezse Tibor -A tengeri akváriumok könyvéből,irásaiból, ill. wikipédiát és különböző fórumokon található infókat használtam fel )