Tengeri akváriumok gyakori halai

Ebben az összeállításban, a gyakoribb, tengeri akváriumban tartott halak fajtáit szeretném bemutatni, csupán érdekességként összegyüjtve néhány infót róluk és mert sokan kérték. BOHÓCHALAK Kis termetük és pompás színezetük, valamint viszonylagos olcsóságuk miatt nagyon népszerűek, sok akvarista számára az elsó tengeri halak. A bohóchalak fickándozó úszásukkal és feltűnő, bohókás mintázatukkal érdemelték ki nevüket. A tengerirózsákkal való kapcsolatuk miatt rózsalakóknak is hívják őket. A tengerirózsák a tapogatóikon sorakozó rengeteg csalánsejtjűk segítségével ejtik el zsákmányukat. A bohóchalakban nem okoznak kárt, mert ezek a testüket fedő nyálkaréteg révén ellenállnak a csalánsejtek mérgének. A tengerirózsák védelmet nyújtanak a bohóchalaknak,ezek pedig cserébe tisztogatják őket és táplálékukból is juttatnak számukra. A tengerirózsák és a bohóchalak egymás nélkül nem élhetnek. A bohóchalak védelmezik a saját rózsájukat fajtársaikkal szemben ezért egy rózsával csak egy hal tartható együtt. A bohóchalak szaporodhatnak akváriumban: egy párt vagy két hímet vásároljunk,ez utóbbiak közül az egyik átalakul nősténnyé. Ha csoportban tartjuk óket, a domináns pár ívása után a többieket el kell távolítani hogy megelőzzük az agresszív hím támadásait. Az ivadékokat nehéz felnevelni, eleinte kerekesférgekkel etethetők. KORALLSÜGÉREK A KoRALLSÜGÉREKRŐL azt tartják,hogy ellenálló halak,újonnan létesített tengeri akváriumba vagy kezdő tengeri akvaristák számára alkalmasak. Szívósságuk igaz, ha nem kerülnek rossz körülmények közé és medencéjük vizében nem túl magas az ammónia és a nitrit koncentrációja. A korallsügérek a bohóchalakhoz hasonlóan a korallsügérfélék (Pomacentridae) családjába tartoznak, de nem tengerirózsákkal élnek, hanem korallok között. Élénk mozgású halak, tekergózve úsznak és hevesen védelmezik egymás ellen búvóhelyeiket. Az akváriumban elegendő rejtekhelyet kell számukra biztosítani, hogy területvédó magatartásuk miatt kialakuló civakodásaik számát mérsékeljük. Amennyiben a medence mérete engedi,fajonként 6 vagy több példányt tartsunk, mivel rajképző halak. A korallsügérek táplálása egyszerű. A legtöbb eleséget elfogadják amennyiben élő, fagyasztva szárított,lemezes és zöld táplálékból álló, változatos étrendet biztosítunk számukra. Akváriumi szaporodásuk is lehetséges. A nemek felismerhetőek ivarszemölcseik alapján, ami ívás előtt látható a legjobban. A hímek ivarszemölcsei keskenyek és kissé hegyesek a nőstényeké szélesek és tompák. Ikráikat lapos kövekre vagy puhatestűek héjaira rakják. CSÁSZÁRHALAK A POMACANTHIDAE családba tartozó császárhalakat kopoltyúfedőjük hátsó részén viselt éles tüskéjük különbözteti meg rokonaiktól, a pillangóhalaktól. A fiatalok színe többnyire eltér a felnőttekétől. A nagyobb és kisebb termetű császárhalak élénk színeik miatt egyaránt népszerűek a tengeri akvaristák körében. A nagyobb fajok túlságosan kényesek a kezdők számára. Válogatósak és lelassulnak, ha a víz minősége romlik. Területvédők, ezért ajánlatos csak egy példányt tartani medencénként. Tartásukhoz szükséges a tengeri akvarisztikában szerzett tapasztalat. A kis termetű császárhalak sokkal inkább alkalmasak az akváriumi életre, mint nagyobb rokonaik. Küllemük méltó nevükhöz, impozánsak, egyesek szerint lenyűgözők, megjelenésükkel fennen hirdetik a többi hal feletti felsőbbrendűségüket, amit viselkedésükben is kifejezésre juttatnak, s ha kellően erősnek érzik magukat, megpróbálnak az akvárium valamennyi lakója felett uralkodni.Nagyon jól beszoktathatók, szinte megszelídíthetők. Igen szívesen esznek gondozó­juk kezéből, ennek ellenére tartásuk nagyon nehéz, mert kényesek a vízminőségre, a kisebb példányok a betegségekre fogékonyak, és az egy-két napos éhezést sem viselik.Csak régi jól rbeállt" medencékben tarthatók. Törpe császárhalak némelyike előszeretettel csipkedi, néha eszegeti a korallokat. A természetből befogott felnőtt példányok táplálása nehezebb, mint a fiataloké. PILLANGÓHALAK A pillangóhalak kedvelt tengeri akváriumlakók. Érdekes táplálkozási szokásuk következtében azonban óriási kihívást jelentenek gondozójuknak. Aki kevésbé ismeri őket, csak azt veszi észre, hogy napról-napra kevesebb korall és csőféreg marad az akváriumában... A Chaetodontidae (sörtefogúak) családjába tartozó pillangóhalak a trópusi tengerek korallzátonyainak jellegzetes lakói. Könnyen felismerhetők, erősen lapított kerek testükről és megnyúlt orrészükről, amely néhány fajon csipeszszerűen meghosszabbodott. Ezek segítségével keresik táplálékukat, amelyek korallpolipok, és szivacsok. Fiatal korban még nem táplálék specialisták, ekkor planktoni szervezetekkel táplálkoznak. Létezik faja, amelyik tengeri anemónákkal táplálkozik. A legtöbb tengerben élő halon megtalálható egy úgynevezett szemfolt. Ez alól a pillangóhal sem kivétel. A szemfolt az ellenség félrevezetésére szolgál, a farok felett található, így megtévesztve a zsákmányolni szándékozó nagyobb halat. Az azt hiszi, az a hal szeme és arra támad, közben a pillangóhal a másik (előre) irányba gyorsan elúszik. Élőhelyén párosával, vagy kisebb csoportokban élnek. Párválasztó, társa mellett mindvégig kitart. A legtöbb pillangóhal békés természetű, azonban fajtársaival szemben területvédő magatartást tanúsít. Csak tágas, nagyméretű akváriumban tarthatók. Mivel erősen táplálék specialisták tartásuk nagyon nehéz. DOKTORHALAK A korallszirtek tipikus lakói a doktorhalak (Acanthuridae). Felismerni nagyon könnyű őket, hiszen színük nagyon gyakran élénk, testformájuk tipikusan szinte korong alakú, úszásmódjuk a nagy mellúszóknak köszönhe­tően "hullámzó". Valamennyi fajukra jellemző az a kés- vagy tőrszerű tüske, melyet a farktő mindkét oldalán megtalálunk. Ez a rszike" egyes fajoknál mint (pl.: Acanthurus vagy Zebrasoma), egy barázdában található és csak alkalmanként feszül ki, míg a pl.: a Naso fa­joknál szilárdan álló kinövéseket vagy hegyeket találunk. Egyébként erről a tüskéről kapták nevüket, mely a külföldi irodalomban a sokkal találóbb sebészhal nevet kapta. Ezekkel a tüskékkel támadni is szoktak ha olyan fajokat teszünk egyazon akváriumba, melyek nem viselik, egymást. De csúnya sérüléseket okozhatnak, az azonos fajúak is egymásnak. Ezért nem tanácsos a fajtárs doktorhalakat, sem azonos akváriumban tartani. AJAKOSHALAK Ezen halak többsége túl nagy akváriumba. Színpompás szép állatok, de idejük nagyrészét a homokba fúrva töltik.Sokuk viselkedésére jellemző, hogy más nagyobb halak testéről csipegetik az elősködőket. Főként rákokat esznek, de fagyasztottat is elfogadnak. Képesek a nemük váltására és ahogy kifejlődtek ,el kell őket távolítani, mert rendkívül gyors és agresszív mozgásukkal tönkreteszik az akvárium berendezését. ÍJHALAK Az Íjhalak családjába tartozó fajok elülső hátúszójának elején kimerevíthető tüske van, azzal rögzítik magukat sziklaüregekben, hogy a ragadozók ne bírják kicibálni őket. Élőhelyükön területvédőek és az aljzatba ásott üregekbe ikráznak. Színpompás csontlemezekkel fedett, lapított tojásdad testükkel az íjhalak nagyon mutatósnak tűnnek az akváriumban, de mivel nagyon összeférhetetlenek csak egy példányuk tartható medencénként.Esetlenül úsznak, hasúszójuk nincs. Erős állkapcsuk és fogazatuk van. Akváriumban elfogadják a fagyasztott eleséget is, de egyes fajok planktont és algákat is fogyasztanak. Természetesen vannak még itt nem felsorolt halak mint pl.: Mandarinsügér,gyöngysügér, csikóhal (körülményes etetés), tűzhal (mérges tüskéi veszélyesek a többi lakóra), kardinálishal,mandarinhal,tűzgéb, királygramma, tehénhal, nyúlhal, stb de ezeket most itt felsorolni sok lenne. Célom az volt, kis betekintést kaphassatok a tengeri akváriumban tartható gyakoribb halak szokásairól, életmódjáról. Remélem majd a lexikonba (akvaklub.hu)  is lesznek leírások néhány fajról. (Segítségként Gina Sandford - Akvárium c. könyvét, Dezse Tibor -A tengeri akváriumok könyvéből,irásaiból, ill. wikipédiát és különböző fórumokon található infókat használtam fel )

Tengeri akvarisztika technikai alapjai

Sok akvarista csakis tengeri halakat akar tartani, mivel formájuk és színeik annyira változatosak és csábítóak. Egy korallzátony megépítése és fenntartása a benne élő gerinctelenesekkel együtt szintén izgalmas feladat. Az akváriumba kerülő fajok kiválasztásánál nagy körültekintéssel kell eljárni: egyes tengeri halak táplálkozása és viselkedése sok problémát okoz. A tengeri halak tágasabb teret igényelnek édesvízi rokonaiknál és igényesebbek a vízminőségre.Sokuk csak egyfajos akváriumban tartható, mások mérgezőek, a zátonylakó halak között sok a ragadozó, melyek megeszik a kisebb halakat gerincteleneket. A tengeri gerinctelenek rendkívül igényesek, tartásuk csak tapasztalt jól képzett akvaristának való. A tengeri akvarisztika alapja a természetes biológiai egyensúly kialakítása! Ha valaki végignéz egy tengeri akváriumon, talán eszébe sem jut, hogy a tengerek vize kényes egyensúlyokon alapul, ami gyökeresen eltér az édesvízi akvarisztikától! A természetes korallzátonyok földünk összefüggő vízterületeinek kis részein alakulnak ki, ahol az összefüggő vizek kémiai egyensúlya nem változik. A természet állandó rendjét kell kialakítanunk otthonunk néhány négyzetméterében, ahol aerob és anaerob baktériumok tisztítják majd a vizünket, hullámzás és áramlatok mellett élnek az egymásra épülő élővilág tagjai. Fotoszintézis, pH, ammónia, nitrit, nitrát, azok a fogalmak amelyek végigkísérik egy életre szóló hobbi és egy luxusakategóriájú látványosság birtoklását. Bár a hatékony és megbízható szűrőrendszerek gondoskodnak a szükséges fenntarthatóságról, és káros anyag lebontásról, néhány fogalommal tisztában kell lennünk, hogy "drága" halaink, koralljaink egészségére ügyelhessünk. NITROGÉN CIKLUS: A tengeri élőlények szervezetében beépülve van jelen a nitrogén legnagyobb mennyisége. Az élőlényekből kijutó szerves anyagok (legtöbbször salakanyagok) és az etetéskor vízbe kerülő táplálékmaradványok bomlásnak indulnak, átalakítva a bomlásterméket. (Megjegyzés: szemmel látható szennyeződések eltávolítása - mechanikai szűrés) De a Nitrogén szerves anyagként is bejuthat a vízbe pl. etetéssel. Ebből egy rész beépül az élőlények szervezetébe, de nagy részük felhalmozódik a vízben (toxikus anyagok), melyet hatékony szűrőberendezésekkel kell eltávolítani. A mérgező anyagok változatos formái keletkeznek a szerves anyagok bomlásával. A bomlás során képződő legfontosabb összetett toxikus anyag az ammónia. Az ammónia bomlása során széndioxid és szerves savak képződnek, melyek csökkentik a víz kémhatását és keménységét. Foszfátok keletkeznek(PO4), melyek veszélyesek mivel tápanyagot jelentenek néhány veszélyes algafaj számára, mely következménye az erős algásodás lesz (Megjegyzés: foszfátérték minimalizálása - foszvát szűrőanyagok és fehérjelehabzó). Az élőköveken és az aljzatban élő nitrifikáló baktériumok (Nitrosomonas - hasznos baktériumok), a Nitrogén-Ciklus első lépésében megkezdik az ammónia lebontását (biológiai szűrés folyamatának kezdete), így keletkezik a kevésbé mérgező nitrit (NO2), majd a nitrát (NO3). A baktériumok által végzett két lebontási folyamat aerob zajlik, tehát oxigénre szükség van hozzá. A keletkezett nitrát koncentrációját is minimális szinten kell tartani, hiszen ez is káros anyag. A nitrát lebontása nitrogéngázzá már anaerob úton (Nitrobacter baktériumok- oxigénhiányos környezetben) megy végbe. A képződő gáz tulajdonsága, hogy rosszul oldódik a vízben és elillan a tengeri akváriumból. (Megjegyzés: Jó minőségű élőkő és fehérjelehabzó a biológiai szűrés alapja). TENGERI AKVÁRIUM SZŰRÉSE (lágykorallos medencékhez) Alkalmazott módszer és alapszűrés Egyes tengeri akváriumunk szűrése, Berlin-i módszerrel van kialakítva. A módszer lényege, a leömlő víz egy egyszerű mechanikai szűrésen (100 vagy 200 mikron finomságú szűrőhálón) folyik keresztül, majd közvetlenül a nagyteljesítményű fehérjelehabzóba kerül (a fehérjelehabzónak jó minőségűnek és hatékonynak kell lennie, hiszen ez jelenti az alapját a tengeri akváriumok szűrésének). A Berlin-i módszer nem igényel elavult csöpögtetős szűrőrendszert (amely felhalmozza a nitrátot), és a hozzá szükséges nitrátbontó szűrőt. A biológiai szűrést az akváriumban található jó minőségű és nagy mennyiségű élőkő végzi. Megfelelő áramoltatással és világítással kiegészítve a fehérjelehabzóra alapuló szűrés, (Berlin-i módszer) a legnépszerűbb és legmegbízhatóbb tenger-akvarisztikai módszer az Egyesült Államoktól Németországon át Ausztrália tengeri akvakertészei körében! A mechanikai és biológiai szűrésnek, az akvárium alatti szekrény ad helyet, ahol a tecnikai (szűrő) medencében, folyamatosan - napi 24 órán keresztül tisztul a víz. A Kíváló minőségű szűrőberendezések minden tengeri élőlény igényeit kielégítő vizminőséget biztosítanak. Kiegészítő berendezések * Kiegészítésnek állandó aktív szén és foszfátszűrő szűrőanyagokat használjunk reaktorok segítségével. A módszer megbízhatóan csökkenti a foszfátot, a színező és toxikus anyagok mennyiségét. * UV szűrők használata betegségek esetén vagy ivadékhalak nevelésekor rendkívül hasznos, mivel hatékonyan és megbízhatóan tisztítja meg a vizet a legkisebb kórokozóktól is. Állandó szűrőberendezésként viszont fölösleges a használata és veszélyes a hasznos baktériumok szempontjából is. * Ozmózis vízkészítő berendezések beszerzése érdemes és áruk hamar megtérül. A részleges vízcserék és a párolgással elveszített víz utánpótlásához, egyszerűen és könnyen készíthetünk ioncserélt vizet otthon és olcsón. Alapszűréshez szükséges technika - Kőkorallok tartásához * Kőkorallos akváriumoknál már szükséges a folyamatos kalcium biztosítása (a víz stabilitásának megőrzése mellett), ehhez Szén-dioxid rendszerrel meghajtott Kalcium Reaktorok alkalmazása a legmegbízhatóbb módszer. A víz stabilitásának folyamatos kontrollját, elektródákkal vezérelt mérőműszerek mutatják. * Zeovit Szűrők: Napjaink leghatékonyabb szűrőrendszere a Zeovit Szűrőrendszer. Célja a tápanyag-mennyiségek optimális szintentartása. A speciális zeolit szűrőanyagon átszűrt vízminőség és a professzionális adaléknyagok, a korallzátonyok tápanyagszintjeihez igazodva táplálják a baktériumkultúrákat, segítik a korallok növekedését, tápanyagfelvételét, kiemelve természetes színűket. AKVÁRIUM VILÁGÍTÁSA A fény a korallszirtes és a természetes sziklazátonyos tengeri akváriumok számára is létfontosságú. A szimbiotikus algák, a fotoszintézishez 3 féle pigmentet használnak fel: klorofil, karotinoid, phycobilin. Ezek a pigmentek csak meghatározott hullámhossztartományban optimálisak. A klorofillek elsősorban a kék és vörös, a karotinoidok a kékeszöld, a phycobilinek pedig a hosszúhullámú sugarakat (narancs és vörös színeket) veszik fel. Tehát, hogy meghatározott pigmentek jelen vannak-e szimbiotikus algákban, befolyásolja meg a gazdaállat (korall) azon képességét, hogy bizonyos zátonyon-zónában éljen. A korallok fényigény eltérő lehet és a fényhiány jól észrevehető a korallok test-tartásán és nyitottságán. A korallok és a mészalgák, a kék színt képesek a legjobbanabban hasznosítani. Ha a tengeri akvárium fényének színképe a kék irányba tolódik el, jelentősen visszaszoríthatja a veszélyes algafajok szaporodását Megjegyzés: Soha ne tegyük ki a korallokat rövidtávú UV-sugárzásnak pl színük pigmentációja erősítéséért. Fényigényes kőkoralloknál (pl Acropora fajoknál) akár 3-4W/l is lehet a fényigény. Tengeri akvárium világítás technikák: A korallzátonyokra jellemző természetes körülmények közötti fénysugaraknak megfelelően, ki kell alakítani a hatékony világításhoz, egy optimális sugárspektrumot, amely kék tartományban erősebb. Különböző fényforrások kombinációjával ez egyszerűen kivitelezhető. Legoptimálisabb minimum 1W/l teljesítményt biztosítani. Fénycsövek: A Fénycsövek teljesen alkalmasok a még nagyon fényigényes korallok tartására is, 45-50 cm-es akvárium magasság mellett. A Daylight fénycsövek akár 10000 Kelvines megvilágítást is biztosítanak. Az akinikus (mélykék-lila), sok UV-hez közeli fényt biztosít, amely az élőlényeknek egyedülálló fluoreszkáló csillogást kölcsönöz. Fémhalogénlámpák: A fémhalogénlámpákat a tengeri akvarisztikában színhőmérséklet szerint csooportosítják * 5.000-5.500 K-es típusok: napfényhez hasonló fényspektrumot állítanak elő. Sok 420nm-es ibolyasugarat nyújtanak, de kevés kéksugarat. Fénycsövekkel kiegészítve tökéletes és a kőkorallokat színpigment termelésre serkenti. * 6.000-6.500 K-es típusok: kiválóak a sekélyvízi biotóp környezet megteremtésére (kék vagy spektrumszűrők kombinálásával) * 10.000K-es típusok: A legjobb választás az 5 méter mélységű korallzátonyok fényviszonyainak megteremtésére. Nem hiányzik az 5.000-6.500 K-es kék szín, erős UV-A sugárzást is adnak, serkentve a fluorszkáló pigment képződését. * 20.000K-es típusok: A legerősebb 475nm-es sugárzásuk hullámhossza megegyezik azzal a hullámhossztartománnyal, mely leginkább behatol a 10 méter alatti tengervízbe. Minimális UV-sugárzásuk, az érzékeny állatok tartását is lehetővé teszi. Megjegyzés: A halogénizzók hatása fokozható, ha speciális kialakítású reflektor burkolatba helyezik őket (pl gyémánt reflektor, gyémántlámpa). "Tükörlapok" szórják szét a fényt. LED Világítás: A LED világítás, a tengeri akvarisztika High-Tech világítási rendszere. A sokszáz led tökéletes fényt nyújt akár 40%-al kisebb energiafelvétel mellett, minimális hőkibocsátással. A ledek élettartama óriási 50.000 óra, mely napi 12 órás használat mellett, 11 évig működnek tökéletesen. AKVÁRIUM ÁRAMOLTATÁSA Az édesvizi akaváriumokkal ellentétben, a tengeri akváriumok igénylik a víz állandó áramoltatását, vagyis nem alakulhat ki "álló-tér", ahol minimális vízmozgás sincs. Ahogyan a természetes korallzátonyokon, úgy a tengeri akváriumokban is létfontosságúak a tápanyagokat és oxigént szállító áramlatok. Az élőkövek járataiban élő állatok számára is biztosítanunk kell ezeket az igényeket, ezért a mesterséges zátony tervezésekor figyelni kell, a kövek laza, jól átjárható szerkezeti felépítésére (barlangok, teraszok). A korallok is eltérő áramlást igényelnek. A legtöbb korall számára serkentő, néhány fajnak azonban létfontosságú az erős időszakos vízmozgatás. Az ár-apály változások, az áramlások és a hullámzások gerjesztése a halak számára is természetes és harmonikus környezetet alakít ki. A belső áramoltató motorok könnyen elrejthetők a zátony kövei között, só és korrózió ellen védelemmel vannak ellátva, mágneses tapadással és óránként több ezer liter víz áramoltatására is képesek. A csúcsminőségű high-tech hullámgenerátorok, programozhatóak és képesek imitálni a valódi hullámzások hatását, az ár-apály mozgást, az egész akvárium vizét egyszerre képesek mozgatni. Több finoman hangolt hullám-mozgás állítható be a napszakhoz igazodva. Megfelelő áramlás kialakítása (napszak)(Áramoltató motorral) 1. Széles felületi áramlás A természetes tengerek áramlása az óriási méretarányból és a keletkezés módjából vizsgálva széles felületű. Az áramlási vonalak tehát párhuzamosak, nem pedig egy pontból indulnak ki (szivattyú kifolyócsöve). 2. Hullámverés A felszínhez közeli szél által keletkező hullámok (hullámverés), erős (hullámvölgy) és gyenge (hullámhegy) áramlás impulzusokat gerjeszt. Az így kialakuló áramlások néhány méter mélységig hatnak, számos turbulenciát okozva 3. Intervallumos áramlás Az áramlás rendszeresen keletkezik és tulajdonsága, hogy állandóan váloztatja irányát. Ilyen az apály által okozott irányát váltó áramlás (intervallumos áramlás). Hatása a korallzátony anyagszállítása tekintetében rendkívül fontos. Tengeri akvarisztikában a szűrés hatás-fokán lehet ezzel lényegesen javítani. 4. Éjszakai lecsendesülés Éjszaka, a zátonyokon a hullámverés az elfekvő szél hatására lényegesen lecsendesül. A nappali élőlények nagyrésze nyugovóra tér, a planktonok felemelkednek a vízfelszín közelébe. Az áramlások aktivitása is csökken. 5. Etetési szünet A természetes áramlatok hidrodinamikus jelenségei a tápanyagszállításért felelősek. A legtöbb halfaj a nyugodtabb vizeket kedveli a táplálkozáshoz. Akváriumi körülmények között javasolt etetés idejére az áramoltató motorok kikapcsolása, mivel áramlásútján a táplálék könnyen a szűrőbe juthat. Bízom benne ,hogy ezzel a kis infomorzsával sikerült egy kicsit betekintést nyújtattni a tengeri akvarisztika nem éppen kezdőknek való tecnikai háttérvilágába. (további bővebb info: tengeriakvarium.com)

Halak testfelépítése

A halak testfelépítése - remélem érdekes olvasmány kezdő és haladó akvarista tagjainknak egyaránt. A HALAK TESTFELÉPÍTÉSE A halak mintegy 400 millió éve jelentek meg az evolució során. A vizi környezethez való,hosszú ideig tartó alkalmazkodás alatt különféle módon idomultak életterükhöz és ezért sokféle csoportjuk, rengeteg fajuk jött létre. Ezek egy része az élőhelyek megváltozása vagy más tényezők miatt időközben kihalt, mások pedig tovább fejlődtek. De mi okozza az egyes halak testalakja közti különbségeket? Úszóik alakja mitől olyan változatos? Ezeknek a jellegzetes különbségeknek a magyarázatát a testfelépítés és az életműködések megismerése segíthet megérteni. A halak természetes környezetének és életműködéseinek ismerete a sikeres haltartás kulcsa. Bár a halak mérete és alakja nagyon változatos, testfelépítésük alapvetően azonos alapszabású. SÚLYTALANSÁG A VÍZBEN A halak többsége aktív izommunka nélkül képes megtartani a vízben elfoglalt helyzetét az úszóholyag révén. Az úszóhólyag rostos falú, gázzal töltött zsák a hal hasüregében. A benne levő gáz mennyisége befolyásolja a hal fajsúlyát. Egyes halfajokban az úszóhólyag egy légvezetékkel a garathoz kapcsolódik, ezen keresztül feltölthető,illetve lebocsátható a gáz. Más halak úszóhólyagja zárt, gáztartalma a vérkeringésből származik és oda szívódik vissza. A fenéklakó halak úszóholyagja kicsi,a víz középső rétegeiben élő halaké viszont fejlett. Sok hal képes dörmögésszerű hangadásra úszóholyagjának megrezegtetésével. Az úszóhólyag sok esetben hallószervként is szolgál;rezgéseit a Weber-féle csontok közvetítik a belső fülbe. TESTALAK Mivel a víz sokkal sürübb közeg, mint a levegő, a vizi élőlényeknek sokkal több energiát kell fordítaniuk mozgásra. A test alakja nagymértékben befolyásolja a mozgással szembeni közegellenállást. A sokat úszó halak áramvonalas formájúak, ami megkönnyíti a helyváltoztatást, a keveset mozgó, fenéklakó fajok testének alakja ettől jelentősen eltérhet. A testalak összefügg a halak életmódjával, utal a természetes élőhelyre, a táplálkozásra és a táplálékszerzés helyére is. Orsó vagy torpedó alak: A hosszú ideig, kitartóan úszó neonhalak sok más pontylazachoz és pontyféléhez hasonlóan,olyan testformája van, ami minimálisra csökkenti a víz közegellenállását. Az orsó alak a leghatékonyabb a sokat úszó, nyíltvizi halak számára. Egyenes hátoldal: A felszínről táplálkozó halak háta egyenes, mint a lepkehalé (Pantodon buchholzi) és a csíkos fogaspontyé is. Ezek a halak közvetlenül a víz felszíne alatt lesnek a felszínre hulló vagy a közelbe tévedő zsákmányra. Korong alakúak(oldalról lapos): A magas, keskeny,oldalról lapított testű halak, akárcsak a vitorláshalak és a diszkoszhalak a vizinövényekkel dúsan benőtt, álló vagy lassú folyású vizek lakói, ahol a növényi szárak között keveset és lassan mozognak. Egyenes hasoldal: A legtöbb fenéklakó halnak lapos a hasoldala, mint pl. a páncélosharcsáknak, ami lehetővé teszi,hogy a hal egy helyben maradjon az áramló víz fenekén, mivel aljzatra simuló testét a víz nyomása is lefelé préseli. Keskeny, mély hasoldal: Az oldalról lapított, mélyen ívelt hasoldalú, erős izomzatú test, mint amilyen a baltahasúlazacoknak van, lehetővé teszi,hogy a hal mellúszói segítségével kiugorjon a vízből menekülés közben, vagy a víz felett röpködő rovarokért. Hengeres (kígyószerű) test: A hosszan megnyúlt testű halak a vajhalhoz vagy kulikulihoz hasonlóan általában az aljzat közelében tartózkodnak, ahol könnyen elrejtőznek a gyökerek között vagy a szűk résekben. Sok kicsi,hengeres testű faj beássa magát az aljzatba. SZÁJFORMÁK A száj alakja és elhelyezkedése arról árulkodik,hogy mit, honnan és hogyan eszik a hal. Táplálékul szolgálhatnak számukra más halak, rovarok, növények, növényi vagy állati plankton,néha más halak pikkelye, de akár élősködők is. A száj mérete és elhelyezkedése olyan, ami a hal számára a legjobb hozzáférést biztosítja a táplálékhoz és egyúttal megfelel a táplálkozási szokásainak is. Végállású száj: A középső vízrétegből táplálkozó halakat jellemzi. A száj az arcorr csúcsán, előrefelé nyílik, a felső és az alsó állkapocs hossza egyenlő. Előre tolható száj: A tarkasügérre is jellemző, előre tolható száj sok ragadozó hal sajátossága. Felépítése lehetővé teszi az állkapocs előrelökését, amikor a hal szélesre tátott szájjal támad áldozatára. Alsó állású száj: A vízfenékről táplálkozó halak alsó állkapcsa rövidebb a felsőnél,szájuk a hasi oldal felé nyílik, mint pl a kakukkharcsának. A szájnyílás körül gyakoriak a bajuszszálak. Felső állású száj: A víz felszínéről táplálkozó halaknak, mint pl. a lövőhalnak és egyes növényevő halaknak az alsó állkapcsuk hosszabb a felsőnél, ami segítségükre van a táplálék összegyüjtésében. Szívó száj: Például az algaevőharcsa (anci) szívókorongszerű ajkaival az aljzatra tapadva rögzíti magát az áramló vízben. A szívószáj belsejében elhelyezkedő, apró, reszelőszerű fogaival kaparja le táplálékát. Csőrszerű száj: Például a korallzátonyokon honos csőrős ajakoshal hosszan nyúlt állkapcsával csipegeti ki a korallpolipocskákat szilárd vázuk rejtekéből. Számos édesvizi hal táplálkozik hasonlóan az aljzatról. KÜLTAKARÓ A halak testének külső felszínét kétrétegű bőr fedi. Vastagabb, belső része a kötőszövetes irha, benne futnak a bőrt tápláló vérerek és az idegek. A vékonyabb külső réteg a hám, amelynek el nem szarusodó sejtjei több réteget alkotnak a bőr felületén. A halak bőrében gyakran pikkelyek találhatók, de vannak csupasz bőrű és hiányos pikkelyzetű halak is.A nyálka a hal testének súrlódását csökkenti és védelmet nyújt a fertőzések ellen. A legtöbb csontoshal testét pikkelyek fedik, amelyek a kötőszövet elcsontosodásával jön létre, és általában tetőcserépszerüen fedve egymást helyezkednek el. A kültakaró lehet: fésüs pikkely (pl. sügérfélék) kerek pikkely (egymást átfedő) vért pikkely (lapos, rombusz alakú, ferde sorokban álló) csontlemez (pl. páncélosharcsák) csupasz bőr (legtöbb harcsa) A pikkelyek típusa, alakja, száma, nagysága és elhelyezkedése fajonként változik és vannak furcsa kültakarójú halak is mint pl. a sünhal vagy böröndhal. SZÍNEZET A halak pikkelyei áttetszők, bőrük színét a hámréteg alatt, a festéksejtekben felhalmozódó piros, sárga vagy barnásfekete festékszemcsék adják. A bőr ezüstös vagy szivárványló fényét a bőr alatt felhalmozódott anyagcsere-végtermék, a guanin kristályain megtörő fény okozza. A halak színei a fajtársak felismerését, a rejtőzködést és az elrettentést szolgálják. A nyíltvizi vagy a középső rétegekben élő halak hasoldala fehér vagy ezüstös színű, alulról nézve beleolvadnak a világos felső vízrétegekbe, míg testük felső része általában sötét. Vannak halak, amelyek mintázatuk révén olvadnak bele a sziklás vagy dús növényzetű környezetbe és némelyiknek napszakhoz képest is változik a színe, mintázata. A stressz és betegségek hatására kifakulhat a halak színe, míg szaporodási időszakban a hímek megnövekedett hormontermelése miatt élénkebb színekkel csalogatják magukhoz a nőstényeket. Fenyegetésre vagy figyelmeztetésre is használják, ill. megtévesztő foltokat is hordozhatnak egyes fajok. Rikító színekkel általában mérgező mivoltjukra hívják fel a figyelmet, persze ez is lehet megtévesztő. ÚSZÓK Az úszók a halak mozgásszervei. Lehetnek páratlanok vagy párosak. Páratlan a hátúszó. a farokúszó és a farok alatti úszó. Páros mellúszó(a testoldal alsó részén,kétoldalt a fejhez közelebb) és a hasúszó(a hasoldalon). Egyes halakról hiányzik némely úszótipus, mások két hátúszót is viselhetnek vagy a hátúszó és a farok között egy zsíros kötöőszövetből álló, ismeretlen feladatú nyúlvány, a zsírúszó is lehet. A valódi úszók vékony bőrlebenyek,melyeket tövüknél az izomba ágyazott úszósugártartókkal mozgathatóan ízesülő, vékony csontpálcikák, az úszósugarak merevítenek ki. Az úszósugarak lehetnek kemények (ezek osztatlanok) vagy lágyak (középtájon legyezőszerűen elágaznak). A hátúszó és a farok alatti úszó,feladata a hal függőleges helyzetének megtartása. Lehet: lágy sugarú (pl. császárlazac) Kemény sugarú (pl. naphal) Farok alatti úszó (korallsügér) Zsírúszó (harcsák, pontylazacok) Farokúszó a halak mozgásának motorja.A törzs és a farok két oldalán elhelyezkedő izmok váltakozó összehúzódása a farkat és a farokúszót jobbra-balra mozgatja, ennek révén a test sorozatos S-alakú mozgást végezve halad előre. Lehet: villás farokúszó (pl.ékfoltos razbóra, gyors mozgást eredményez) Széles farokúszó (pl.bölcsőszájúak, lassú ,megfontolt úszás) A mellúszó és hasúszó a kormányzásért felelős szerv ,de fékként is működhetnek. Lehet: Meredt mellúszó (pl. kongólazac) Széles, lapos mellúszó (pl.Algaevőharcsának segít kitámasztani magát) Hasúszók (ezek elfordításával képesek irányt változtatni) Vannak különleges, hegyes úszójú harcsafajok és egyéb fajok. Remélem ezzel a kis leírással még közelebb hoztalak titeket a halaink megismeréséhez és megfigyeléséhez ill. életterük megfelelő kialakításához.   (Info: saját tapasztalatok és Gina Sanford: aquarium )