Ezt a kis halat 1936-ban találta az Amazonas felső folyásának vidékén egy francia állat- és növénygyűjtő.
Hosszúsága: alig 4 cm.
Színük és ivari különbség: A szemétől a faroknyelének közepéig fényeszöld vagy kék csík húzódik, míg maga a faroknyele élénkvörös. Az ivari különbségek nem feltűnőek, a hím valamivel karcsúbb a nősténynél ill. a hímeknek egyenes vonalban, a nőstényeknek gömbölyű, telt hastájéka van.
Elterjedés: Az Amazonas felső folyásának viszonylag hűvös és árnyékos, áramló erdei vizeiben honos, de a tószerű mellékágakban és Peruban is elofordul. Társas medencében is jól tartható neonhal nemcsak szépségével tűnik ki, hanem igénytelenségével is. Jól bírja az alacsonyabb, 18-20 fokos vizet.
Tartás és tenyésztés: Békés és társas csapathal, amely szívesen tartózkodik a középső és alsó vízrétegekben is egyaránt. Kedveli a lágy, enyhén savanyú vizet. Ha nem akarunk tenyésztésével foglalkozni, akkor a víz keménységi fokával nem kell törődnünk. Nem hőigényes; 20-23 C° -tenyésztéshez a felso határ23 C° - elegendő. A neonhal tenyésztése mégis nehéz - a víz keménységével kapcsolatos igénye, a baktériumokkal, ill. infuzóriumokkal szemben való érzékenysége, és az ikrák, valamint az ivadékok fényérzékenysége miatt. Fiatal, éppen tenyészéretté vált állatokat válasszunk ki, s tegyük oket 6-10 literes ikraráccsal ellátott akváriumba. A vízkeménység 2-4 NK°, a pH-érték kb. 6,5 legyen. A medencét a tenyésztés megkezdése elott egy héttel rendezzük be. Néhány nap múlva gyozodjünk meg arról, hogy a víz kristálytiszta maradt-e. Ha igen, akkor este tegyünk a medencébe egy összeillo párt, amelyet legcélszerubb társas akváriumból kiválasztani. Az olyan párok, amelyek társaságban már elkezdtek kergetődzni, másnap reggel rendszerint ívnak is. Az ívás megtörténtéig semmi esetre sem szabad a halakat táplálni. A lerakott ikrák száma kb. 200. Sötétítsük le a medencét, mert az erős fény károsíthatja az ikrákat! Meg kell azonban mondani, hogy ezt egyes tenyésztők kétségbe vonják. Amikor az elsötétítést kb. 5 nap múlva megszüntetjük, az ivadékok már szabadon úszkálnak. Ettől a pillanattól kezdve nagyon apró élő, porfinomságú eleséget fogyasztanak. Mindig óvatosan és mértékletesen kell etetni, inkább többször napjában, hogy az infuzóriumok ne szaporodhassanak. Az eleségnek a medencében való eloszlatására ajánlatos apró szemü szellőztetést alkalmazni. Maradéknak nem szabad felgyülnie, az összegyülő szerves törmeléket a fenékrol óvatosan ki kell szívatni. Az utántöltéshez használt víz az eredetivel azonos összetételu legyen. Ha az ivadékok túlélik az első napokat, utána gyorsan fejlődnek, 4-6 hetes korban elkezdenek színesedni.
Etetés: Megesznek minden - közepes méretű - fagyasztott és élő eleséget (ciklopsz, fekete szúnyoglárva,stb), de a jobb minőségű száraz tápokkal is tarthatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése