Dél Amerikából származnak de ökológia rendszerek széles körének a lakója, a mocsaraktól kezdve a vizesárkokon át a mesterséges és természetes tavakig, folyókig, sok helyen megtalálható. Minimum 50 literes akiban tartsuk, amelyet le kell takarni, mert könnyen kimászik, ide mehet 5-6 csiga. Békés, a halakat nem bántja. Csigaevő halakkal viszont ne tartsuk együtt. A fajok nagyobb része az állóvizeket részesíti elônyben a folyóvízzel szemben, és csak néhány faj alkalmazkodott a gyors áramlatú folyókhoz. 18-28 fokos víz és 7-20nK amit igazán kedvel. Igen sok színváltozata létezik, nálunk a leggyakoribb a sárga színű, de létezi kék, és csíkos is. Fején két pár tapogató van, ezek alatt találhatók a szemek. A légzőcsövük 5-6 cm hosszú, amelyet a vízből kidugva lélegeznek. Az almacsigáknak kopoltyúja és tüdeje is van, ez is jól mutatja alkalmazkodóképességüket, de szükségük van a légköri levegőre, mert a víz alatt megfulladnak, ezért az akvárium tető és a vízszint között kell némi „légtér”. Hogyha valaki szaporítani akarja a csigákat, akkor körülbelül 10 centiméternyi hely szükséges a levegônek, másként a csigának nehezére esne a tojásokat a víz felszíne fölé rakni. Mivel a csigáknak kalciumra van szükségük, hogy házukat felépítsék, ezért inkább keményebb vízben tartsuk őket.
Gyakori akváriumi fajok
Az almacsiga beazonosítása fontos lehet, mivel a fajok táplálkozási szokásai némileg különbözôek.
A folyamat leegyszerûsítése kedvéért megállapíthatjuk, hogy ha boltban vásároltuk a csigát, akkor valószínûleg egy Pomacea bridgesii-vel ("rejtélyes csiga", hegyes tetejû csigaház, elefántcsontszínû csiga) vagy pedig egy Pomacea canaliculata almacsigával van dolgunk. Illetve ha a csigának 2,5 cm-tôl (1 hüvelyktôl) nagyobb, lapos háza van, sötét csíkokkal tarkítva vagy anélkül, akkor egy Marisa cornuarietis (Óriás cölöpszarvú csiga) tulajdonosai vagyunk. Eltérô kinézete miatt ezt a csigát nem mindig azonosítják almacsigaként. Kevésbé gyakori, de szintén elôfordulhat alkalomadtán az akváriumkereskedésekben (fôleg az Egyesült Államokban) a Pomacea paludosa (Floridai almacsiga).
Egyedül a népszerû Pomacea bridgesii alkalmas arra, hogy növényzettel ellátott akváriumban tartsuk ôket, mivel az a csiga fôleg halott és rohadó anyagokkal táplálkozik, illetve puha fogaival képtelen felfalni a szép vízi vegetációt.
Etetés
Az almacsigákat nagyon egyszerûen lehet etetni, szinte bármit megesznek, amibôl képesek darabokat leszakítani és a szájukba tenni. Az olyan zöldségek, mint az uborka, spenót, répa és saláta, ezenkívül haleledel, más csigák és azok tojásai, alga, sósvízi rákok mind megteszik számukra.
Ahogyan elôzôleg említettem, a Pomacea bridgesii az a csiga, amelyik csakis nagyon puha és halott vegetációt fogyaszt, és könnyebben etethetô haleledellel vagy fôtt növényekkel. Óvatosnak kell lenni, hogy ne tegyük zavarossá a vizet ezekkel.
Szaporítás
Az almacsiga-tenyésztés sikere sokmindenen múlik.
Elôször is szükséges egy hím- és egy nôsténycsiga, és ezzel fel is merül az elsô probléma: Hogyan tudjuk megállapítani, hogy mindkettônek a birtokában vagyunk? Sajnos gyakorlat nélkül nem könnyû észrevenni a különbséget. A biztonság érdekében a legjobb, ha több almacsigát tartunk együtt, hogy növeljük az esélyeket.
További hasznos infók vannak erről a fórumunkon is: http://akvaklub.hu/forum/viewthread.php?forum_id=16&thread_id=19
Továbbá az www.applesnail.net/ -en
Hegyes hólyagcsiga (Physa acuta)
Háza a legtöbb csigáéval ellentétben nem jobbra, hanem balra csavarodott, keskeny tojás alakú, felül hegyes, 12-13 mm magas és 5-7 mm széles.
Utolsó kanyarulata nem tágul ki erõsen, körülbelül ugyanolyan magas, mint a fölötte következõ kanyarulatok együttesen.
A ház vékony, áttetszõ héjú, színe sárgásbarna, vörösesbarna.
Az állat teste fekete, szabad középnyúlványa nincs.
Naggyából ennyi :D
Maláj tornyoscsiga (Melanoides tuberculata)
A lehető legjobb algapucolók és koszeltávolítók, mivel ormányos szájukkal könnyedén hozzájutnak az ennivalóhoz, bárhol is legyen az.
Ha kevés a táplálék a homokos aljzatba fúrják magukat, így gondoskodnak az aljzat szellőztetéséről is. A kúpos csigák elevenszülők, így utódaikat már készen „kapjuk”. A fiatal kúpos csigák a vízfelszínen „szörfölnek” ennivaló után kutatva. Ekkor még olyan kicsik, hogy fent tartja őket a víz. A házuk általában véve nagyon kemény, talán, mivel kivonják az ásványi anyagokat az aljzatból. Amúgy ők is nagy megszállottjai a spenótnak és egyéb zöldségekenek.
Ha rendszeresen zöldségekkel etetjük őket, szép csíkos lesz a házuk és aránylag gyorsan nőnek. Nappal többnyire az aljzatban, vagy az aljzaton vannak, éjszaka viszont felmásznak – talán levegőért – a felszínre, vagy az üveglapot „nyaldossák”. Ha jól vannak tartva, sok kiscsigával hálálják meg a jó tartást. 2-3 hetente 3-4 kicsit is „szülhetnek”. Jól érzi magát a 20 fokos vízben is. Rossz minőségű vízben a felszínre jöhetnek, vagy tömegesen elhalálozhatnak. Így a sok ennivalót kerüljük, illetve a leveles zöldségeket részesítsük előnyben. Általánosságban ugyanis ezek jóval kevésbé okozzák a víz opálosságát (bár nagy mennyiségben ez is opálosságot okozhat).
Nagyon hasznos ez a csiga, mivel az aljzatot feltúrja és így átszellőzteti. Csak nagyon ritkán tesz kárt a növényekben. Kajamaradékokon él és jól lehet a szaporodását kontrollálni.
Csigaház
A háza hosszú és csúcsban végződik. Teljesen be tudják zárni a házukat.
Táplálkozás
Mindent megeszik, amit az aljzatban talál. Megeszi az ételmaradékokat, a növénydarabkákat vagy megdöglött halakat.
Igényei
Jó vízminőséget igényel. 24-28°C-os vízben érzi magát a legjobban. A víznek nem kell túl lágynak lennie, mivel a háza lyukacsossá válik. A sérülésveszély miatt nem lehet a vízben éles vagy durva kő.
Szaporodás
Ezek a csigák elevenszülők. A csigák a megtermékenyített tojásaikat egyfajta szülőzacskóban tartják, és a megtermékenyítés után kb. 10 nappal jönnek világra a kis csigák. Az újszülöttek csigák már a kezdetektől életképesek és ugyan olyan igényeik vannak, mint a felnőtt egyedeknek. Azok közé a csigák közé tartoznak, amelyek a leggyorsabban tudnak szaporodni, ha elég tér és étel a rendelkezésükre áll.
Sajátosságok
Elég elrejtett életet él befúrva magát az aljzatba. Csak esténként lehet őket megfigyelni a felszín közelében. Nagy súlyt fektetnek a víz minőségére, és ha ez nem megfelelő, akkor akár napokra is elhagyhatják a búvóhelyeiket. Csak a vízből nyerik az oxigént.
Nagy mocsárcsiga (Limnaea stagnalis)
Előfordulás
Európában, dús növényzetű álló vagy lassan folyó vizekben.
Csigaház
A háza viszonylag nagy (4-5 cm) és csúcsban végződik, míg az alja hasas. Nem tudja a házát bezárni.
Táplálkozás
A fiatal mocsárcsiga szinte kizárólag algákkal táplálkozik. Minél öregebbek lesznek, annál több vízinövényt fogyasztanak. A kifejlett csigák akár centiméteres átmérőjű növényt is képesek elfogyasztani.
Igényei
A mocsárcsiga inkább a hidegebb vizeket kedveli. Nem szabad túl lágy vízben tartani őket, mivel ekkor a házuk lyukacsossá válik. Nem szabad éles vagy durva köveket berakni a vízbe, mivel könnyen megsebezheti magát.
Szaporodás
A mocsárcsigák akár önmagukat is meg tudják termékenyíteni.
A párzás akár 5 órát is igénybe vehet, amely során a hím csiga izgatott állapotba jön, miközben a nőstény végig nyugodt marad. Kicsivel később akár 200 tojást is felfűzhet egy láncra, amely 2,5 centiméter hosszú lehet. 20-30 nap múlva kelnek ki a teljesen kifejlett csigák. Négy hónap múlva már ivaréretté válnak.
Sajátosságok
Ezek a csigák tüdővel lélegeznek. Nagyon nagy az alkalmazkodó képességük. Vadonélő egyedeik gyakran valamilyen parazitát hordoznak, de az akváriumban felnőtt egyedeik nem jelentenek semmilyen veszélyt.
|
Nos naggyából ennyit a csigákról, ha kérdés adódik, csak bátran :)
FRISSÍTÉS: Csigaevő csigával (Anentome helena) kapcsolatos írásom : http://csete-news.blogspot.hu/2012/09/kannibal-csigabal-rokont-falo-falo.html
FRISSÍTÉS: Csigaevő csigával (Anentome helena) kapcsolatos írásom : http://csete-news.blogspot.hu/2012/09/kannibal-csigabal-rokont-falo-falo.html