 |
| Hyphessobrycon takasei ( Foto:www.hypancistrus-aquarium.cz ) |
 |
| Foto: www.garfishindo.com : pseudomugil gertrudae |
 |
| Foto: fishtankforum.co.uk |
 |
| Copyright © Heiko Bleher |
| Az elmúlt évekhez képest nagyobb kiállítótér és több látnivaló várja az érdeklődőket 2010. November 27-28-án, Bécsben megrendezésre kerülő háziállat - kisállat - hobbiállat börzén (kiállítás, vásár) (Haustiermesse Wien). |  |
 |
|
 A fesztivál fő attrakciója az országban egyedülálló, 400 méteres húzóhálóval történő látványhalászat. Az egész napot betöltő program alkalmas arra, hogy közelről mutassa meg az egykori halászok nehéz fizikai munkáját.... |
|
 Rendezvény elsőrendü feladata, hogy a lehető legmagasabb szinvonalon kínáljon olyan szolgáltatást, mely a magyar terrarisztka és akvarisztika fejlődését szolgálja. |
A szaporodás egy faj állományának fennmaradását igyekszik biztosítani. Ennek folyamata az adott környezeti viszonyokhoz alkalmazkodik. A halak esetében a szaporodás szinte kizárólag a vízben történik, s csak igen ritkán fordul elő, hogy az ikrák lerakása vízen kívüli. Lássuk mely módok jöhetnek szóba.... |
|
 Kihalás szélén az afrikai édesvízi halak, kagylók és szitakötők ötöde :( ........... |
|
ARTEMIA SALINA (Sórák, sóféreg)  Mivel hűvösödik az idő és nálam beindultak az ikrarakó halak, ezért összegyűjtöttem egy kis infót a sórákkal vagy más néven sóféreggel kapcsolatban,ugyanis a sórák az egyik legkiválóbb ivadéknevelő élő eleség. |
|
 AME Díszhalbörze 2010. szeptember 12-én (vasárnap) meghosszabbított nyitvatartási idővel 10-15 óráig az Akvaristák Magyarországi Egyesülete a tagjai számára (csak ők árulhatnak a börzén) díszhal-börzét szervez, melynek helyszíne a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ Budapest, XXII. kerület Nagytétényi u. 31-33. (régi nevén: KUSZA ). |
|
 Tegnap volt a klub alapításának első évfordulója, így ma már több mint egy évesek vagyunk. Történt sok érdekes dolog és ami a lényeg, sok barátság, ismeretség született és túl vagyunk 3 találkozón, persze sokan találkoztunk egymással nem "hivatalos" keretek között is. Sok tapasztalatot cseréltünk kedvenceink tartását, etetését, tenyésztését, gondozását illetően és okassabbak is lettünk, számtalan kezdőnek és haladónak adtunk és kaptunk is tanácsokat nem csak akvarista témában valamint az ingyenes klubkártyát is sokan igényelték, reméljük hasznos mindenkinek. Kezdeti megyei szintről szépen országossá nőttük ki magunkat a magunk szerény módján, de a majdnem 300 tagból, azért vannak néhányan akik aktívabbak, de reméljük akik csak olvasnak minket ők is sok hasznos dologgal gazdagodtak a klub és tagjai jóvoltából. Köszönjük mindenkinek a szakmai és baráti segítséget, részvételt a klub életében, bízunk benne a jövőben is sok tapasztalatot gyűjthetünk és adhatunk tovább ebben a baráti társaságban. Jó halazást, rákozást, garnélázást, csigázást, stb. mindenkinek. Még sok Boldog Szülinapot AkvaKlub ! |
|
 A kihalás veszélye fenyegeti a világ állítólag legcsúnyább halát. Latinul Psychrolutes marcidus. Angolul blobfish néven tartják számon az ehetetlen húsú teremtményt. Ausztrália és Tazmánia partjaitól távol, a mélyebb vízrétegekben él, akár 900 méter mélyen. Emberi szem éppen ezért nemigen láthatta az utóbbi időkig. A mélytengeri halászat fejlett technológiája következtében azonban a rákokkal és homárokkal együtt ezek a furcsa kinézetű halak is zsákmányul esnek. Olyan mélységekben, ahol ő otthon érzi magát, igen nagy nyomás uralkodik, melyet az emberi szervezet nem is lenne képes elviselni, de itt még a halak úszóhólyagja is működésképtelen lenne. Az állat teste zselészerű és az óceán vizénél valamivel kisebb a sűrűsége, így izmok nélkül képes lebegni a tengerfenék felett, vajmi kevés energiát pocsékolva. Nem úszik, egyszerűen ami feléje sodródik, azt bekapja. Így éldegél odalent, amíg a halászhajók fenékhálóiba gabalyodva ki nem emelik onnan. A yorki egyetem mélytenger-biológiai professzora, Callum Roberts szerint a merítőhálós módszer a halászat egyik legdurvább formája, és komoly veszélyt jelent nem csak a blobfishre, de az egész mélytengeri élővilágra. És akkor még nem beszéltünk a számunkra "elérhető" élővilágról... Bár úgy is csak ölbe tett kézzel nézzük amint pusztítunk... |
|
 Ezt a kézzel szedett, szárított indiai mandula (a trópusokon élő Terminalia catappa fa levele, Tebang-levél) leveleket, igen hasznosnak tartják az akváriumi halak tenyésztői és tartói egyaránt. A levelek természetes, trópusi, borostyán sárga színű akvárium vizet hoznak létre. Csersav és egyéb savtartalma miatt színezi és savanyítja a vizet. A természetes összetevők nemcsak elősegítik a jólétet, a vitalitást és a növekedést, de más előnyökkel is járnak: - csökkentik a baktériumok elszaporodását - megakadályozzák az ikrák gombásodását - megelőzik az uszony rothadást és a nyálkahártya problémákat - fertőzés gátló, fertőtlenítő és gombaölő hatásuk van - új hal bekerülésekor csökken a fertőzés veszély – különösen a diszkosz hal, a neon- és más pontylazacok esetében - alkalmas a víz ph-jának csökkentésére, gombaölő és antibakteriális hatása van - értékes kiegészítő táplálékot ad pl. a szívóharcsáknak és a garnéláknak és más élőlényeknek is Alkalmazás: 1 levél / 50 liter 1 hétig, majd a levél cseréje ajánlott, de le is bomlik egy idő után és mulmként leszívható. Szerencsére manapság már sok helyen megvásárolható és kedvező ára miatt ajánlom bárkinek, főleg trópusi típusú akváriumokba és ívatáshoz, ivadékgondozó és garnélás medencékbe. Foto: http://www.asianplant.net |
|
Az etetés és a kaja mennyisége élőlényeinknek, mindig visszatérő téma, főleg a kezdeti időkben. A kezdők sokszor sok eledelt adnak kedvenceiknek, ami rájuk nézve kockázatos és gyakran elhullással jár. Nagyon fontos, hogy tudjuk, élőlényeinknek mekkora a táplálékigénye, és ne akarjunk egyszerre túl sok eleséget adni nekik. Némi odafigyeléssel megelőzhető a kialakuló katasztrófa. Az egyik leggyakoribb oka az elhullásuknak, de étvágyuk nem olyan nagy mint a mienk és nehéz megállni, mikor közeledünk feléjük és úgy gondoljuk azért gyülekeznek mert éhesek, - és ilyenkor persze kényszert érzünk, már aki, az etetésre. A halak addig esznek amíg van, teletömik magukat és elpusztulnak vagy nem eszik meg az összeset és az elsüllyedő kajcsi bomlásnak ered és ez okozza a végzetüket. Az oxidatív folyamatok következtében sok vízben oldódó oxigén fogy el, ezek miatt emelkedik a víz oxidálódása, széndioxid tartalma, megváltozik a víz pH értéke és egyes feltételezések szerint a víz keménysége. Felbomlik az élőlényeknek nagyon fontos biológiai egyensúly és így nagy mennyiségben fejlődnek a baktériumok, míg a víz zavaros lesz, az alga elszaporodhat, a penészgombák megjelennek, és az eltömődnek a szűrők. Kedvenceink ilyenkor a víz felszíne közelében úszkálnak,"pipálnak". Ez esetben nem túlzottan hatásos a víz intenzív levegőztetése sem. Még a csigák sem érkeznek megenni a felgyülemlett felesleges maradék eledelt. Az ilyen kényes szituációkat elkerülve sose feledjük, mindig keveset egyszerre, azt is halaink szájméretének megfelelő adagokban és méretben, mindig csak annyit egyszerre, amennyit pár perc alatt meg tudnak enni. Csak akkor ismételjük meg az etetést, ha az előző adag elfogyott. A tapasztaltak azt a nézetet követik, hogy jobb a kedvenceinknek kevesebb eleséget adni, mint túletetni azokat, mivel a hal mindig talál magának megfelelő táplálékot a medencében a legkülönfélébb élőlények és növények formájában. Ha néhány napra, vagy egy hétre elutazunk, semmi esetre sem szabad az akváriumba néhány napnyi száraz vagy élő eledelt tenni. Ha a halak kevesebbet kapnak, esetleg karcsúsodnak, de nem pusztulnak el. Ezzel együtt az akváriumban megmarad a biológiai egyensúly. Én naponta 1x etetek és heti 1 koplalónapot is tartok, de ez függhet a halaink egyedi igényitől is valamint fontosnak tartom a változatos és minőségi táplálást. Ha túletetünk a belső szervek elzsírosodnak (betegség jellemzője a belső szervek és hártyák zsírszövetének fejlődése, valamint a parenchyma szervek elzsírosodása), a gyomor-és bélrendszer begyulladhat, az ivarmirigyekben ciszta kialakulásának veszélye áll fenn (folyékony vagy félig folyékony tartalmú tumor). Az elképzelésekkel ellentétben a legtöbb túletetett halnak nem volt semmilyen emésztőrendszeri problémája. Igazából a fő ok független a tényleges élelmiszer-bevételtől. A bajok ugyebár akkor jönnek, amikor a túlzott mennyiségű, el nem fogyasztott eledel megmarad, és hulladékként halmozódik fel az akváriumban. A lebontott haleledel rendkívül mérgező a halakra, és katasztrófát okozhat az akváriumban. Ha az említettek ismeretében észreveszed az akváriumban hogy valami nem stimmel, van néhány egyszerű lépés, amit megtehetsz annak érdekében, hogy rendbe hozd a problémát. Az első lépés, a megelőzés, készíts etetési tervet. Sokan csak minden másnap etetnek, mégis meglepődnek, mikor az akváriumban a túletetés "tüneteit" fedezik fel. A halak nem igazán vannak hozzászokva az egyszeri nagy étkezéshez. Amikor így etetsz, akkor teleeszik magukat, és a maradékot otthagyják. Ez nem csak oda vezet, hogy nagy mennyiségű hulladék halmozódik fel az akváriumban, hanem azt is eredményezi, hogy a halak alultápláltak maradnak két etetés között. Az ideális etetési menetrend, amely egészségesen tartja a halakat, több kisebb etetést tartalmaz . Mindig győződj meg arról, hogy a családodban mindenki tisztában van az etetési tervvel, és hogy kedvenceidet még véletlenül sem etetik újra. A következő lépés kritikus: figyelni kell arra, hogy megfelelő mennyiségű eledelt adj a halaidnak. Ez nagyban függ a halad különleges igényeitől is. A legjobb módja annak, hogy a megfelelő etetés mértékét meghatározd, az az, hogy nagyon figyelni kell élőlényid étkezési szokásait. Kezdd nagyon kevés mennyiséggel ( kb. 3 vagy 4 pelyhet 1 halnak). Ha ez a mennyiség percek alatt elfogy, adj még, és figyelj megint. Bármilyen eleség, ami öt percen belül nem fogy el, soha nem lesz elfogyasztva. A legáltalánosabb etetési hiba, amit elkövetnek, az az, hogy inkább az akváriumot etetik, mint a halat; tehát az emberek hajlamosak több eleséget adni, ha az aki nagy, tekintet nélkül a bentlakó élőlények tényleges számára, igényeire. A kiválasztott eleség minősége is nagyon fontos. Az alacsony színvonalú eleség, az elavult vagy a különleges halak számára egyszerűen nem alkalmas eleség, valószínűleg nem fogy el és okozhat néhány, a fent említettekhez hasonló problémát. Különböző fajtájú halak különböző igényekkel rendelkeznek. Ezért fontos, hogy tapasztalj és tudj meg minél többet, amit csak lehet, az akváriumodban élő különböző élőlények étkezési igényeiről. Fontos még, hogy jó minőségű szűrőre van szükség valamint olyan élőlények beszerzése is lehet jó döntés, melyek takarító feladatokat látnak el, pl. harcsa (Corydoras) vagy bizonyos csigák, mint a maláj tornyos is. Amennyire egyszerű a halak túletetése, egy kis odafigyeléssel ugyanolyan könnyen meg is előzhető, hogy szomorúan kelljen a halkiszedő háló után nyúlni és megtenni a kényszerű lehalászását kedvencünk tetemének. Kis megfigyeléssel és odafigyeléssel mindez megelőzhető és egészséges és boldog örömforrásai lehetnek mindennapjaidnak. Remélem hasznos volt az olvasmány, főleg a kezdőknek, tapasztalatgyűjtés indítása okán. Ötletindító és további infó: www.háziállat.hu |
|
Minden hal álma a minőségi és finom eleség,amelyre a legjobb megoldás a csővájó féreg ez a földigilisztához hasonló gyűrüsféreg vagy ismertebb nevén a tubifex (Tubifex tubifex),melynek igen magas fehérjetartalma (2x nagyobb mint pl. a vizibolháé) nagyon fontos a halak növekedéséhez, fejlődéséhez és manapság már könnyen beszerezhető, igen jó minőségű élő eleség. Nem éppen mellékes a magas vitamintartalma, mivel bőven van A-vitamin (mely a növekedésben, anyagcserében és a szaporodásban létfontosságú),B-vitamin (a növekedéshez és vérképzéshez) és nem utolsó sorban D-vitamin (a csontok felépítéséhez) tartalma. Régen mindig azt tanultam Édesapámtól, a tubifexet pihentessük 2-3 napot, legyen ideje üríteni a férgeknek , majd alapos mosás és mehet az etetés. Erre azért is volt szükség, mert sokan, sokhelyről gyűjtötték hazai helyekről őket, de manapság már inkább mesterséges telepeken tenyésztik. Mindig folyóvíz alatt tartani javasolták, de hát ez a mai világban igen költséges és nem éppen környezetbarát megoldás lenne otthon. Az én forrásom külföldről érkezik (tudtommal Románia), így mire ide jut már eleve "pihentek" kicsit, de miután hazavittem a kis férgeket, befőttesüvegbe helyezve, folyó hideg vízben, alaposan átmosom többször, a fehér elhalt részek, melyek felkerülnek a felső vizrétegbe, leöntöm. Miután kimostam, etetek belőle - kissebb halaknak, ivadékoknak pengével felaprítva akár - de amúgy kézzel, finoman belemorzsolgatva a vízbe szoktam - Én. Nagyobb halaknak egyben is adható, kissebbeknél a fulladásveszély miatt érdemes "aprítani". A befőttesüveget lezárva a hűtőben tárolható néhány napig. Mivel nekem naponta útba esik a beszerzési forrás, így mindig csak néhány napra elegendő adagot vásárolok. Úgy gondolom, ennyi "macerát" megér a magas fehérjetartalmú A- B- és D vitamin forrású tubifex. A pihentetett élő tubifex etetéséről megoszlanak a vélemények, van aki hetente többször etet vele és semmi baja nem volt soha, van akinek megbetegedtek a halai. Sokakban felmerül a kérdés, okozhat e megbetegedést az élő eleség? Válaszul álljon itt egy idézet a háziállat.hu-ról Toma Istvántól. A válasz természetesen, minden esetben ugyanaz. Igen, csupán az alapvető higiéniai szabályokat kell betartani és akkor nem lehet semmi baj. Mikor okozhat bajt az élő eleség? Csak abban az esetben betegedhetnének meg halaink az élő eleségtől, ha a betegség kórokozóját szerencsétlen módon azonos tartóvízben kaptuk, illetve akkor okozhat az élő eleség betegséget, ha nem elég tiszta helyen szedték és nincs rendesen átmosva/pihentetve. Reálisan belegondolva, hogy a természetes vizekben mennyi kórokozó úszkál és mennyi ideig élő állapotban a boltokba jutásig, majd az akvaristához jutásig tartó idő alatt élő kórokozók beszerzésére az esély igen csekély. De biztonsági okokból (főleg a béltartalom kiürülése végett) a frissen beszerzett élő eleséget 1-2 napig pihenni szokás hagyni és alaposan átmosni. Okozhat darakórt az élő eleség? Mivel a darakórért felelős egysejtű parazitának szaporodásakor nem szükséges azonnal halat keresnie, hanem a vízben is elél egy darabig, ezért elméletileg nem kifejlett paraziták bekerülése akár lehetséges lenne élő eleséggel, azonban ennek esélye hihetetlenül kicsi, a darakóros megbetegedés okát sokkal inkább új hal/növény/víz bekerülésében ajánlatos keresni. Melyik eleséget tenyészthetjük otthon? Elég sokféle élő eleség tenyészthető otthon. Ezek közül talán legkevesebb munkával a grindál, a vízibolha, a muslica, a mikró, kisebb halaknak papucsállatka, nagyobbaknak földigiliszta (esetleg lisztkukac), nyáron szúnyoglárva szaporítható. Elég nehéz, hely- és eszközigényes pl. a tubifex és a sórák (eddig tudomásunk szerint csak kis mennyiségben sikerült házilag szaporítani). Remélem hasznos ez a cikk is és a fórumban lehet folytatni, ahol van némi kivonat is a cikkből: http://akvaklub.hu/forum/viewthread.php?forum_id=12&thread_id=127 Egy kis kiegészítés, igény szerint: Etetés előtt minden esetben mossuk át a Tubifexet! Tartásuk: A Tubifexnek folyamatosan tiszta víz kell, különben berothad és az már nem etethető semmivel. Lehet tárolni például a boltokban kapható WC tartályba helyezhető erre a célra kitalált edényben. A napi többszöri tartályürítés biztosítja a Tubifex számára a folyamatos oxigéndús és tiszta vizet. Ezen kívül a Tubifex esetleges rothadásából származó kellemetlen "illatok" sem lesznek érezhetőek. Persze nem mindenkinek van WC tartálya, így nekem sem. Ebben az esetben is van megfelelő megoldás a tárolásra, ami első hallásra meglepő lehet, de egyáltalán nem vészes a dolog és a legtöbben így csinálják: A Tubifex tárolása a hűtőben egy literes befőttes üvegben. Ebben az esetben legalább napi két alkalommal ajánlott a Tubifexet kimosni. Célszerű az üveg fedelét több helyen kilyukasztani, hogy biztosítva legyen az oxigén ellátás. Nem kell aggódni, nem fognak kimászni. Ha zavar a látványa a hűtőben, borítsd be az üveget pl. alufóliával. Fontos, hogy a Tubifexeket mindig tiszta vízben tartsuk, mert különben berothad és így már nem éppen kellemes szagot áraszt. Van olyan ismeretem, aki aprószemű sódert helyezett egy kissebb akiba, abba mosta bele a szűrőt és tett bele 1-2 dl Tubifexet, így onnan levadászva naponta (mivel szaporodott is valamennyire) 1-2 hétig etetett belőle. Nekem ez nem tűnt szimpatikus megoldásnak, meg felesleges akim sincs, így nem is próbáltam. Tubifex mosása: Erős vízsugár alatt az üveget felengedjük vízzel. Ezt a vizet leöntjük ügyelve, hogy a Tubifexet ne öntsük ki. Ezt a műveletet annyiszor ismételjük meg minden alkalommal, míg az edényben a víz teljesen átlátszó nem lesz, tehát szennyeződés egyáltalán ne legyen látható a vízben. FONTOS: Csak annyit adjunk egyszerre a halaknak, amennyit meg is esznek azonnal, különben a felesleges Tubifex az akvárium talajába fúródik, ahol károsan el is tud szaporodni. Ilyenkor a kiirtásuk talajcserével oldható csak meg. |
|
 Félelmet és rettegetést kelt már a nevük is,vérengző eszeveszett vadállatnak gondoljuk, azonban ezek a dél-amerikai édesvízi ragadozók a valóságban nem olyan félelmetesek. Nem azért gyűlnek ugyanis nagy rajokba, hogy együtt vadásszanak, hanem hogy saját magukat védjék meg a támadókkal szemben - vélekedtek a skóciai St. Andrews Egyetem kutatói egy konferencián a brit fővárosban. Anne Magurran, az egyetem kutatója szerint a piranhák nem agresszív gyilkosok, hanem mindenevők, amelyek halakkal, növényekkel és rovarokkal is táplálkoznak. " Korábban azt hittük, hogy az állatok azért gyűlnek rajokba, hogy együtt vadásszanak",- hangoztatta Magurran. Pedig inkább magukat akarják megvédeni, hiszen például az Amazonasban élő populációkat folyamatosan támadják a folyami delfinek, a kajmánok és óriási arapaimák. "A piranhák egyszerűen csak óvatosak, és a rajképzéssel akadályozzák meg, hogy megegyék őket" - védte meg a fajt Magurran. Helder Queiroz, a brazil Mamirauá Intézet munkatársa kollégáival együtt az Amazonasban, természetes körülmények között figyelte meg a halakat. Bátorság kellett hozzá, az nem vitás... Szerintük a raj nagysága a kockázat mértékétől függ. A rizikót az ellenfél és a vízszint határozza meg. Alacsony vízállásnál a rajok nagyobbak, magas vízállásnál viszont kisebb csoportokra oszlanak, hogy könnyebben kerüljék ki a nagy rablókat. (Pocsolyába ne fürdjé arra ! ) A vízállás egy éven belül 12 métert is változhat, a csapadék mennyiségétől függően. A raj nem mindig ugyanazokból az egyedekből áll, és a csoportnak nincs vezetője sem. Minden hal vigyáz magára és a többiekre - állítják a brazil kutatócsoport emberei. Én azért szeretném tudni, mi van a vízben, ha úszni támad kedvem, persze megpróbálok hinni a tudósoknak, csak legyen elég alkohol ... Pocsolyába meg nem próbálok úszni, csak ne legyen túl sok az alkohol... Érdekesnek találtam a hírt melyet a National Geographicban olvastam és kissé kiegészítve osztottam meg veletek. Foto: www.ballerhouse.com |
|
Úgy gondolom egy ilyen klubban ( akvaklub.hu ), legalább egy cikkben kötelességünk megemlíteni hogy minden év május 22-én van A biológiai sokféleség nemzetközi napja. Ez a világnap az élővilág sokféleségére (biodiverzitás), illetve az azt fenyegető veszélyekre igyekszik ráirányítani mindenki figyelmét. A választás azért esett május 22-ére, mert 1992-ben ezen a napon fogadták el a Biológiai Sokféleség Egyezmény végleges szövegét az ENSZ Környezeti Programjának (UNEP) Nairobiban tartott konferenciáján. Az egyezmény azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re világszinten jelentősen mérsékelni kell a biológiai sokféleség csökkenésének jelenlegi ütemét. Ötven faj pusztul ki naponta, míg egy új faj születése 1000 években mérhető. A Föld megállíthatatlanul halad egyensúlyának elvesztése felé, hiszen az állat- és növényfajok bármennyire legyenek is alkalmazkodóak, képtelenek felvenni az őket és élőhelyüket érő változások ütemét. Miközben az ember azt hiszi, hogy épp utódairól gondoskodik, megeszi, elszívja, elkocsizza és elgyártja a jövőjét. Szinte egy szempillantásnyi idő elég ahhoz, hogy egy az évszázadok során kifejlődött állatfaj végérvényesen eltűnjön a Föld színéről. Így volt ez például azzal a madárfajjal, mely egy óceán kis szigetén telepedett meg, táplálékot szerzett, egyben zsákmányállat is volt, majd egy hajóról lemerészkedő macska az utolsó egyedig kipusztította. Nagy dolog - gondolhatnánk, van még ezerféle madárfaj, de sajnos a dolog nem ennyire egyszerű. A világon jelenleg nagyjából 1,6 millió tudományosan lejegyzett állat- és növényfaj él, a kutatók szerint az összes faj száma körülbelül 4,5-5 millió lehet. Becslések szerint ebből naponta 50 hal ki végérvényesen, míg az új fajok születése ezer, tízezer évben mérhető, vagyis sokkal hosszabb folyamat. Fajok régen is pusztultak ki, így nem is ennek a ténye a baj, a mértéke annál inkább. A dolog úgy áll: ha nem sikerül megállítani a fajok sokféleségének rohamos csökkenését, akkor akár évtizedek múlva olyan kényszerpályára kerülhet az emberiség, amelyre lehet nem lesz megoldás. A Föld történetében eddig is voltak óriási kihalási hullámok - sok kutató ezt a mostanit a hatodiknak számolja -, a mostani annyiban különbözik az előzőektől, hogy azt nem egy természeti csapás - például aszteroida becsapódás - okozza, hanem az ember. A másik lényeges különbség, hogy míg azok egyszeri, gyors lefolyásúak voltak, addig ez a mostani hosszan tartó, permanens befolyás, ami fokozatosan, de rohamosan építi le az élővilágot. A szakemberek szerint a fajpusztulás üteme a probléma, amit az ember féktelen terjeszkedése okoz. Minél kevesebb féle faj létezik, annál nehezebben alkalmazkodik, fejlődik az élővilág egésze. Egy faj legtöbbször valóban képes az integrálódásra, de csak hosszú idő alatt és akkor, ha az élőhelyét ért behatás nem sokkszerű. Van például egy lepkefaj, mely eredetileg fehér színű szárnyait az ipari környezet miatt sötétre változtatta, így tud ugyanis rejtőzködni a portól, koromtól fekete élőhelyén. Ez csupán egy példa a sok közül és kicsinységnek tűnik, de ha például a beporzásért felelős rovarfajok elvesztésére gondolunk, kipusztulhat akár olyan is, ami egyes haszonnövényeknél elengedhetetlen: ebben az esetben máris az ember létfontosságú nyersanyaga kerülne veszélybe. "Nem tudhatjuk, mely fajok lesznek létfontosságúak az emberiség fennmaradásához" - fogalmazott a szakértő. Természetesen - a szakember szerint - lehetnek olyan fajok, amelyek bírják a tempót az emberiséggel, de ne legyenek illúzióink: ezek csak a csótányfélék lesznek vagy épp a parlagfű. Ha ilyen élőlényekkel szeretnénk megosztani a Földet, akkor semmi gond. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: milyen jövőt képzelünk el magunknak? Mégpedig sürgősen, mert ha így folytatjuk, már az unokáink, dédunokáink is megszenvedik döntéseinket. A Föld egészét tekintve sajnos Európa járt a végére leghamarabb az őshonos fajoknak: már lezajlott egy széles kipusztulási hullám. Érdekes, hogy éppen ezért, még 2002-ben az Európai Unió mindenkinél súlyosabb vállalást foganatosított: kimondta, hogy meg fogja állítani a fajok számának csökkentését. Bár hivatalos adatok még nincsenek, a szakemberek véleménye egyöntetű: sajnos nem sikerült. Nemhogy megállítani, lassítani sem igazán. Összességében azonban kijelenthető, hogy sajnos a klímavédelemhez hasonlóan a fajok sokféleségének védelmében sem sikerül átfogó, nemzetközi jogszabályokat elfogadni. A legutóbbi, koppenhágai klímacsúcson elfogadott irányelvekhez hasonlók ugyanis a biodiverzitás területén meglévő egyezmények: semmiféle kötelező érvényű ereje nincs az aláírókra nézvést. Az ENSZ elvileg szankcionálhatná kizárással az eredményeket fel nem mutatókat, ám erre eddig nem volt példa. Az ENSZ által indított Biodiverzitás Nemzetközi Éve-program természetesen nem lesz megoldás a problémára, abban segíthet csupán, hogy ráébreszti az embereket, nem pocsékolhatnak tovább, az úgynevezett "ökológiai lábnyomot" egyensúlyba kell hozni. (az ökológiai lábnyom kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik, megmutatja, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez) Tehát kérünk minden klubtagot, kicsit nézzünk szét a környezetünkben és gondolkodjunk el...már aki tud... Köszönöm a figyelmet, remélem gondolatindító volt a cikk. (Forrás: OrientPress, Wikipédia ) |
|
Európa egyik legnagyobb Terrarisztika börzéje kerül megrendezésreaz ausztriai St. Pöltenben 2010.03.07-én , több ezer kígyó, gyík, pókok és rovarok valamint az összes tartozék felvonultatásával. Több mint 200 kiállító Európa-szerte és több mint 6.000 m2-es kiállítási terület melyen az alábbi kínálat várható: Hüllők: kígyók, gyíkok, teknősök ... Kétéltűek: nyílméreg béka, egyéb békák, stb ... Pókok: tarantellák, egyéb pókok, skorpiók... Rovarok: rovarok, imádkozó sáskák, bogarak, lepkék, stb... (Egzotikus) rágcsálók: törpe hörcsögök, egerek, patkányok, tengerimalacok, törpe nyúl, ugráló egér, pele... Egyéb állatok: csigák, rákok, garnélák... Eleség állatok, mindenféle: tücskök, szöcskék, legyek, kukacok, csótányok (különféle), lárvák Ausztria legnagyobb széles választékával rendelkező, lakberendezési cikkeket és terráriumokat, terrárium extrákat bemutató cégektől: talajok, gyökerek, bambusz-, talaj-alapok, sziklák, világítás, fűtés, párásítás, köd rendszerek, klímaberendezés, hátsó panel, ellenőrző rendszerek, stb... Német és a nemzetközi szakirodalom nagy választékban továbbá mindenféle méretű, formájú és típusú, üres, vagy már létrehozott terrárium is megtalálható lesz valamint egzotikus növények - kaktuszok és egyéb pozsgás, bromeliads, orchideák, epiphytes, páfrány, mohák, a húsevő növények, egzotikus szobanövények. . . . . Természetesen ingyen és kötelezettség nélkül lehet kérdezni, informálódni tenyésztéssel és tartással kapcsolatban, több évtizedes tapasztalattal rendelkező tenyésztőktől és az egyesületek tagjaitól. Ausztriában nincs jobb módja, hogy átfogó tájékoztatást szerezhessünk hüllő, kétéltű, pókok, rovarok kérdésében, mint az Exotica. Sok osztrák tenyésztőtől csak az Exoticán lehet vásárolni.. Ami biztos nem lesz kiállítva vagy felkínálva: Kaméleon és az állatvédelmi törvényekben meghatározott veszélyeztetett fajok Tömegközlekedés: A legközelebbi pályaudvar: St. Pölten Komplett vonat menetrend minden állomáson és St. Pöltenben lásd http://www.oebb.at Buszjáratok indulnak 8:30-16 óra között mindkét irányban Szálláslehetőségek 16 Eurótól találhatóak, részletekért St. Pölten honlapjára érdemes elátogatni. Nyitva tartás: 11 - 16 -ig Helyszín: St. Pölten Kelsengasse 9 A-3100 St. Pölten Autópálya, délen a Szent Polten-i kijárat Belépő díj: Felnőtt : 7,- Euro Csoportos (10 fő): 6,- Euro Gyermek (6-15): 4,- Euro Érdemes korán menni, hogy még legyen választék! A kiállítók listája: http://www.exotica.at/besucher.html A kiállítás honlapja: http://www.exotica.at/index_VAZ.html |
|
2010 május 13-16 között kerül megrendezésre a németországi Nürnberg városában ( NürnbergMesse GmbH Messezentrum Vásárközpontban ) az InterZoo 2010. Jelenleg a világ egyik legnagyobb hobby szinten tartott állatok szakmai vására. Az elmúlt években (2008) volt hogy 37ezer látogató érkezett 114 országból és mintegy 1400 kiállító jelent meg. Élelmiszer- és állatápolási cikkek, kisállatkiegészítők, díszhalak és velük kapcsolatos dolgok, speciális eszközök, stb, mind-mind megtalálhatóak itt. Részletesebben: Akváriumok: Díszhal - Akváriumok, bútorok - Világítások - Gázfertőtlenítő, szűrők, szivattyúk - szabályozók - Mérőműszerek - Felszereltség, dísztárgy - Növények - eleségek - Egészség, kezelés - Kiegészítők Terrarisztika: bútor - fűtés - világítási rendszerek - eledelek - egészség, kezelése - felszereltség, dísztárgy - kiegészítők Kutya, macska: Élelmiszer - játékok - szőrtelenítés - Egészség, kezelés - temetkezési kiegészítők ,stb Kisállatok, rágcsálók: Kis állatok - Ketrecek - eleség - szőrtelenítés - Egészség, kezelés - Kiegészítők Madarak: Madárházak és madarak - ketrecek, madárházak - Food - Egészség, kezelés - Kiegészítők Állatok a kertben: Hidegvízi halak - növények - Kerti tó fóliák, szűrők, szivattyúk - haleledel - Kert kerámia - ellátási kellékek - kiegészítők - madárvédelmi berendezések - Téli élelmiszer - Téli etetők és táblázatok - Fészekrakó dobozok Lovassport: Étrend-kiegészítők lovaknak - Kötőfékek, takarók, lábszárvédő, kötszerek - gyeplők, növények, ostorok - szíjak, kötelek, láncok - Játékok lovaknak Butikok: ajándéktárgyak, cikkek háziállatoknak - növények, dekorációs dolgok Állatok és növények otthon: növények, cserepes növények, hidropónika - Virág konténerek, akasztós kosarak, mini üvegházak - szárított virágok, potpourris - harangjáték - Beltéri szökőkutak, stb - Dekorációs tárgyak, kiegészítők Kereskedelmi prospektusok, multimédia: Állatos és vízi könyvek - Kereskedelmi magazinok - Állatos naptárak - filmek (videó, DVD, stb) - Egyéb média Üzletberendezések, csomagolás: Berendezési tárgyak, berendezések - bemutató polcok - Dekoráció, reklámanyag - Csomagolási berendezések és gépek - göngyölegek - Különleges csomagolások - jelölés, címke - Kiegészítők "Pet food technology" Eledelelőállítás: Nyersanyag-feldolgozási technológia - Canning megőrzése - higiénia, környezetvédelm - csomagolóanyagok és kellékek - feldolgozó gépek Csomagoló gépek Vegyes: Egyéb védőeszközök - információs és kommunikációs technológia - eladási helyek és nyilvántartási rendszerek - Közlekedési szolgáltatások - E-kereskedelem - Kereskedelmi és értékesítési rendszer - Szolgáltatások Kiállítók A-tól Z-ig: http://www.interzoo.com/en/exhibitorsproducts/?edb.searchmode=extended&edb.action=Listing&edb.siteid=5&edb.allexhibitors=1&layout= Könnyen megközelíthető autóval. Közvetlen kapcsolatot az autópályákról. A navigációs rendszer megkeresi ha "NürnbergMesse" vagy "Karl-Schönleben-Strasse" a cím,ill. "kiállítás központ"-ot, mint egy különleges hely POIban megtalálható. A taxival a menetidő a repülőtérről a kiállításig kb. 25 perc. A menetidő a fő vasútállomásról kb. 15 perc Gyors utazás a tömegközlekedéssel: Saját metróállomás a repülőtérről U2-vonal irányába Röthenbach a fő vasútállomás, akkor U1. U11 vonal, vagy a "Messe" állomás. Utazási idő kb. 20 perc. U1-es vagy U11 vonal irányában: Langwasser Süd, "Messe" állomásra. Utazási idő kb. 8 perc. További utazási információ: info@vgn.de www.vgn.de / messe Egyéb információ és hírlevél igénylése, szállások, utazási csomagok a kiállítás honlapján: http://www.interzoo.com Helye és időpontja: Exhibition Centre Nuremberg 2010.május 13-16. Nyitvatartás: Csütörtök-szombat 9-18ig Vasárnap 9-17ig Várható jegyárak: - 1 napos jegy 18 euró - Bérlet 30 euró Hivatalos kiállítási katalógus 2010.április 13-tól 15 EURÓért rendelhető, Plusz posta & csomagolási költség: - Németországon belül 4 euró - Európa-szerte 12 EURÓ - világszerte 22 EURÓ |
|
Ebben az összeállításban, a gyakoribb, tengeri akváriumban tartott halak fajtáit szeretném bemutatni, csupán érdekességként összegyüjtve néhány infót róluk és mert sokan kérték. BOHÓCHALAK Kis termetük és pompás színezetük, valamint viszonylagos olcsóságuk miatt nagyon népszerűek, sok akvarista számára az elsó tengeri halak. A bohóchalak fickándozó úszásukkal és feltűnő, bohókás mintázatukkal érdemelték ki nevüket. A tengerirózsákkal való kapcsolatuk miatt rózsalakóknak is hívják őket. A tengerirózsák a tapogatóikon sorakozó rengeteg csalánsejtjűk segítségével ejtik el zsákmányukat. A bohóchalakban nem okoznak kárt, mert ezek a testüket fedő nyálkaréteg révén ellenállnak a csalánsejtek mérgének. A tengerirózsák védelmet nyújtanak a bohóchalaknak,ezek pedig cserébe tisztogatják őket és táplálékukból is juttatnak számukra. A tengerirózsák és a bohóchalak egymás nélkül nem élhetnek. A bohóchalak védelmezik a saját rózsájukat fajtársaikkal szemben ezért egy rózsával csak egy hal tartható együtt. A bohóchalak szaporodhatnak akváriumban: egy párt vagy két hímet vásároljunk,ez utóbbiak közül az egyik átalakul nősténnyé. Ha csoportban tartjuk óket, a domináns pár ívása után a többieket el kell távolítani hogy megelőzzük az agresszív hím támadásait. Az ivadékokat nehéz felnevelni, eleinte kerekesférgekkel etethetők. KORALLSÜGÉREK A KoRALLSÜGÉREKRŐL azt tartják,hogy ellenálló halak,újonnan létesített tengeri akváriumba vagy kezdő tengeri akvaristák számára alkalmasak. Szívósságuk igaz, ha nem kerülnek rossz körülmények közé és medencéjük vizében nem túl magas az ammónia és a nitrit koncentrációja. A korallsügérek a bohóchalakhoz hasonlóan a korallsügérfélék (Pomacentridae) családjába tartoznak, de nem tengerirózsákkal élnek, hanem korallok között. Élénk mozgású halak, tekergózve úsznak és hevesen védelmezik egymás ellen búvóhelyeiket. Az akváriumban elegendő rejtekhelyet kell számukra biztosítani, hogy területvédó magatartásuk miatt kialakuló civakodásaik számát mérsékeljük. Amennyiben a medence mérete engedi,fajonként 6 vagy több példányt tartsunk, mivel rajképző halak. A korallsügérek táplálása egyszerű. A legtöbb eleséget elfogadják amennyiben élő, fagyasztva szárított,lemezes és zöld táplálékból álló, változatos étrendet biztosítunk számukra. Akváriumi szaporodásuk is lehetséges. A nemek felismerhetőek ivarszemölcseik alapján, ami ívás előtt látható a legjobban. A hímek ivarszemölcsei keskenyek és kissé hegyesek a nőstényeké szélesek és tompák. Ikráikat lapos kövekre vagy puhatestűek héjaira rakják. CSÁSZÁRHALAK A POMACANTHIDAE családba tartozó császárhalakat kopoltyúfedőjük hátsó részén viselt éles tüskéjük különbözteti meg rokonaiktól, a pillangóhalaktól. A fiatalok színe többnyire eltér a felnőttekétől. A nagyobb és kisebb termetű császárhalak élénk színeik miatt egyaránt népszerűek a tengeri akvaristák körében. A nagyobb fajok túlságosan kényesek a kezdők számára. Válogatósak és lelassulnak, ha a víz minősége romlik. Területvédők, ezért ajánlatos csak egy példányt tartani medencénként. Tartásukhoz szükséges a tengeri akvarisztikában szerzett tapasztalat. A kis termetű császárhalak sokkal inkább alkalmasak az akváriumi életre, mint nagyobb rokonaik. Küllemük méltó nevükhöz, impozánsak, egyesek szerint lenyűgözők, megjelenésükkel fennen hirdetik a többi hal feletti felsőbbrendűségüket, amit viselkedésükben is kifejezésre juttatnak, s ha kellően erősnek érzik magukat, megpróbálnak az akvárium valamennyi lakója felett uralkodni.Nagyon jól beszoktathatók, szinte megszelídíthetők. Igen szívesen esznek gondozójuk kezéből, ennek ellenére tartásuk nagyon nehéz, mert kényesek a vízminőségre, a kisebb példányok a betegségekre fogékonyak, és az egy-két napos éhezést sem viselik.Csak régi jól rbeállt" medencékben tarthatók. Törpe császárhalak némelyike előszeretettel csipkedi, néha eszegeti a korallokat. A természetből befogott felnőtt példányok táplálása nehezebb, mint a fiataloké. PILLANGÓHALAK A pillangóhalak kedvelt tengeri akváriumlakók. Érdekes táplálkozási szokásuk következtében azonban óriási kihívást jelentenek gondozójuknak. Aki kevésbé ismeri őket, csak azt veszi észre, hogy napról-napra kevesebb korall és csőféreg marad az akváriumában... A Chaetodontidae (sörtefogúak) családjába tartozó pillangóhalak a trópusi tengerek korallzátonyainak jellegzetes lakói. Könnyen felismerhetők, erősen lapított kerek testükről és megnyúlt orrészükről, amely néhány fajon csipeszszerűen meghosszabbodott. Ezek segítségével keresik táplálékukat, amelyek korallpolipok, és szivacsok. Fiatal korban még nem táplálék specialisták, ekkor planktoni szervezetekkel táplálkoznak. Létezik faja, amelyik tengeri anemónákkal táplálkozik. A legtöbb tengerben élő halon megtalálható egy úgynevezett szemfolt. Ez alól a pillangóhal sem kivétel. A szemfolt az ellenség félrevezetésére szolgál, a farok felett található, így megtévesztve a zsákmányolni szándékozó nagyobb halat. Az azt hiszi, az a hal szeme és arra támad, közben a pillangóhal a másik (előre) irányba gyorsan elúszik. Élőhelyén párosával, vagy kisebb csoportokban élnek. Párválasztó, társa mellett mindvégig kitart. A legtöbb pillangóhal békés természetű, azonban fajtársaival szemben területvédő magatartást tanúsít. Csak tágas, nagyméretű akváriumban tarthatók. Mivel erősen táplálék specialisták tartásuk nagyon nehéz. DOKTORHALAK A korallszirtek tipikus lakói a doktorhalak (Acanthuridae). Felismerni nagyon könnyű őket, hiszen színük nagyon gyakran élénk, testformájuk tipikusan szinte korong alakú, úszásmódjuk a nagy mellúszóknak köszönhetően "hullámzó". Valamennyi fajukra jellemző az a kés- vagy tőrszerű tüske, melyet a farktő mindkét oldalán megtalálunk. Ez a rszike" egyes fajoknál mint (pl.: Acanthurus vagy Zebrasoma), egy barázdában található és csak alkalmanként feszül ki, míg a pl.: a Naso fajoknál szilárdan álló kinövéseket vagy hegyeket találunk. Egyébként erről a tüskéről kapták nevüket, mely a külföldi irodalomban a sokkal találóbb sebészhal nevet kapta. Ezekkel a tüskékkel támadni is szoktak ha olyan fajokat teszünk egyazon akváriumba, melyek nem viselik, egymást. De csúnya sérüléseket okozhatnak, az azonos fajúak is egymásnak. Ezért nem tanácsos a fajtárs doktorhalakat, sem azonos akváriumban tartani. AJAKOSHALAK Ezen halak többsége túl nagy akváriumba. Színpompás szép állatok, de idejük nagyrészét a homokba fúrva töltik.Sokuk viselkedésére jellemző, hogy más nagyobb halak testéről csipegetik az elősködőket. Főként rákokat esznek, de fagyasztottat is elfogadnak. Képesek a nemük váltására és ahogy kifejlődtek ,el kell őket távolítani, mert rendkívül gyors és agresszív mozgásukkal tönkreteszik az akvárium berendezését. ÍJHALAK Az Íjhalak családjába tartozó fajok elülső hátúszójának elején kimerevíthető tüske van, azzal rögzítik magukat sziklaüregekben, hogy a ragadozók ne bírják kicibálni őket. Élőhelyükön területvédőek és az aljzatba ásott üregekbe ikráznak. Színpompás csontlemezekkel fedett, lapított tojásdad testükkel az íjhalak nagyon mutatósnak tűnnek az akváriumban, de mivel nagyon összeférhetetlenek csak egy példányuk tartható medencénként.Esetlenül úsznak, hasúszójuk nincs. Erős állkapcsuk és fogazatuk van. Akváriumban elfogadják a fagyasztott eleséget is, de egyes fajok planktont és algákat is fogyasztanak. Természetesen vannak még itt nem felsorolt halak mint pl.: Mandarinsügér,gyöngysügér, csikóhal (körülményes etetés), tűzhal (mérges tüskéi veszélyesek a többi lakóra), kardinálishal,mandarinhal,tűzgéb, királygramma, tehénhal, nyúlhal, stb de ezeket most itt felsorolni sok lenne. Célom az volt, kis betekintést kaphassatok a tengeri akváriumban tartható gyakoribb halak szokásairól, életmódjáról. Remélem majd a lexikonba (akvaklub.hu) is lesznek leírások néhány fajról. (Segítségként Gina Sandford - Akvárium c. könyvét, Dezse Tibor -A tengeri akváriumok könyvéből,irásaiból, ill. wikipédiát és különböző fórumokon található infókat használtam fel ) |
|
Sok akvarista csakis tengeri halakat akar tartani, mivel formájuk és színeik annyira változatosak és csábítóak. Egy korallzátony megépítése és fenntartása a benne élő gerinctelenesekkel együtt szintén izgalmas feladat. Az akváriumba kerülő fajok kiválasztásánál nagy körültekintéssel kell eljárni: egyes tengeri halak táplálkozása és viselkedése sok problémát okoz. A tengeri halak tágasabb teret igényelnek édesvízi rokonaiknál és igényesebbek a vízminőségre.Sokuk csak egyfajos akváriumban tartható, mások mérgezőek, a zátonylakó halak között sok a ragadozó, melyek megeszik a kisebb halakat gerincteleneket. A tengeri gerinctelenek rendkívül igényesek, tartásuk csak tapasztalt jól képzett akvaristának való. A tengeri akvarisztika alapja a természetes biológiai egyensúly kialakítása! Ha valaki végignéz egy tengeri akváriumon, talán eszébe sem jut, hogy a tengerek vize kényes egyensúlyokon alapul, ami gyökeresen eltér az édesvízi akvarisztikától! A természetes korallzátonyok földünk összefüggő vízterületeinek kis részein alakulnak ki, ahol az összefüggő vizek kémiai egyensúlya nem változik. A természet állandó rendjét kell kialakítanunk otthonunk néhány négyzetméterében, ahol aerob és anaerob baktériumok tisztítják majd a vizünket, hullámzás és áramlatok mellett élnek az egymásra épülő élővilág tagjai. Fotoszintézis, pH, ammónia, nitrit, nitrát, azok a fogalmak amelyek végigkísérik egy életre szóló hobbi és egy luxusakategóriájú látványosság birtoklását. Bár a hatékony és megbízható szűrőrendszerek gondoskodnak a szükséges fenntarthatóságról, és káros anyag lebontásról, néhány fogalommal tisztában kell lennünk, hogy "drága" halaink, koralljaink egészségére ügyelhessünk. NITROGÉN CIKLUS: A tengeri élőlények szervezetében beépülve van jelen a nitrogén legnagyobb mennyisége. Az élőlényekből kijutó szerves anyagok (legtöbbször salakanyagok) és az etetéskor vízbe kerülő táplálékmaradványok bomlásnak indulnak, átalakítva a bomlásterméket. (Megjegyzés: szemmel látható szennyeződések eltávolítása - mechanikai szűrés) De a Nitrogén szerves anyagként is bejuthat a vízbe pl. etetéssel. Ebből egy rész beépül az élőlények szervezetébe, de nagy részük felhalmozódik a vízben (toxikus anyagok), melyet hatékony szűrőberendezésekkel kell eltávolítani. A mérgező anyagok változatos formái keletkeznek a szerves anyagok bomlásával. A bomlás során képződő legfontosabb összetett toxikus anyag az ammónia. Az ammónia bomlása során széndioxid és szerves savak képződnek, melyek csökkentik a víz kémhatását és keménységét. Foszfátok keletkeznek(PO4), melyek veszélyesek mivel tápanyagot jelentenek néhány veszélyes algafaj számára, mely következménye az erős algásodás lesz (Megjegyzés: foszfátérték minimalizálása - foszvát szűrőanyagok és fehérjelehabzó). Az élőköveken és az aljzatban élő nitrifikáló baktériumok (Nitrosomonas - hasznos baktériumok), a Nitrogén-Ciklus első lépésében megkezdik az ammónia lebontását (biológiai szűrés folyamatának kezdete), így keletkezik a kevésbé mérgező nitrit (NO2), majd a nitrát (NO3). A baktériumok által végzett két lebontási folyamat aerob zajlik, tehát oxigénre szükség van hozzá. A keletkezett nitrát koncentrációját is minimális szinten kell tartani, hiszen ez is káros anyag. A nitrát lebontása nitrogéngázzá már anaerob úton (Nitrobacter baktériumok- oxigénhiányos környezetben) megy végbe. A képződő gáz tulajdonsága, hogy rosszul oldódik a vízben és elillan a tengeri akváriumból. (Megjegyzés: Jó minőségű élőkő és fehérjelehabzó a biológiai szűrés alapja). TENGERI AKVÁRIUM SZŰRÉSE (lágykorallos medencékhez) Alkalmazott módszer és alapszűrés Egyes tengeri akváriumunk szűrése, Berlin-i módszerrel van kialakítva. A módszer lényege, a leömlő víz egy egyszerű mechanikai szűrésen (100 vagy 200 mikron finomságú szűrőhálón) folyik keresztül, majd közvetlenül a nagyteljesítményű fehérjelehabzóba kerül (a fehérjelehabzónak jó minőségűnek és hatékonynak kell lennie, hiszen ez jelenti az alapját a tengeri akváriumok szűrésének). A Berlin-i módszer nem igényel elavult csöpögtetős szűrőrendszert (amely felhalmozza a nitrátot), és a hozzá szükséges nitrátbontó szűrőt. A biológiai szűrést az akváriumban található jó minőségű és nagy mennyiségű élőkő végzi. Megfelelő áramoltatással és világítással kiegészítve a fehérjelehabzóra alapuló szűrés, (Berlin-i módszer) a legnépszerűbb és legmegbízhatóbb tenger-akvarisztikai módszer az Egyesült Államoktól Németországon át Ausztrália tengeri akvakertészei körében! A mechanikai és biológiai szűrésnek, az akvárium alatti szekrény ad helyet, ahol a tecnikai (szűrő) medencében, folyamatosan - napi 24 órán keresztül tisztul a víz. A Kíváló minőségű szűrőberendezések minden tengeri élőlény igényeit kielégítő vizminőséget biztosítanak. Kiegészítő berendezések * Kiegészítésnek állandó aktív szén és foszfátszűrő szűrőanyagokat használjunk reaktorok segítségével. A módszer megbízhatóan csökkenti a foszfátot, a színező és toxikus anyagok mennyiségét. * UV szűrők használata betegségek esetén vagy ivadékhalak nevelésekor rendkívül hasznos, mivel hatékonyan és megbízhatóan tisztítja meg a vizet a legkisebb kórokozóktól is. Állandó szűrőberendezésként viszont fölösleges a használata és veszélyes a hasznos baktériumok szempontjából is. * Ozmózis vízkészítő berendezések beszerzése érdemes és áruk hamar megtérül. A részleges vízcserék és a párolgással elveszített víz utánpótlásához, egyszerűen és könnyen készíthetünk ioncserélt vizet otthon és olcsón. Alapszűréshez szükséges technika - Kőkorallok tartásához * Kőkorallos akváriumoknál már szükséges a folyamatos kalcium biztosítása (a víz stabilitásának megőrzése mellett), ehhez Szén-dioxid rendszerrel meghajtott Kalcium Reaktorok alkalmazása a legmegbízhatóbb módszer. A víz stabilitásának folyamatos kontrollját, elektródákkal vezérelt mérőműszerek mutatják. * Zeovit Szűrők: Napjaink leghatékonyabb szűrőrendszere a Zeovit Szűrőrendszer. Célja a tápanyag-mennyiségek optimális szintentartása. A speciális zeolit szűrőanyagon átszűrt vízminőség és a professzionális adaléknyagok, a korallzátonyok tápanyagszintjeihez igazodva táplálják a baktériumkultúrákat, segítik a korallok növekedését, tápanyagfelvételét, kiemelve természetes színűket. AKVÁRIUM VILÁGÍTÁSA A fény a korallszirtes és a természetes sziklazátonyos tengeri akváriumok számára is létfontosságú. A szimbiotikus algák, a fotoszintézishez 3 féle pigmentet használnak fel: klorofil, karotinoid, phycobilin. Ezek a pigmentek csak meghatározott hullámhossztartományban optimálisak. A klorofillek elsősorban a kék és vörös, a karotinoidok a kékeszöld, a phycobilinek pedig a hosszúhullámú sugarakat (narancs és vörös színeket) veszik fel. Tehát, hogy meghatározott pigmentek jelen vannak-e szimbiotikus algákban, befolyásolja meg a gazdaállat (korall) azon képességét, hogy bizonyos zátonyon-zónában éljen. A korallok fényigény eltérő lehet és a fényhiány jól észrevehető a korallok test-tartásán és nyitottságán. A korallok és a mészalgák, a kék színt képesek a legjobbanabban hasznosítani. Ha a tengeri akvárium fényének színképe a kék irányba tolódik el, jelentősen visszaszoríthatja a veszélyes algafajok szaporodását Megjegyzés: Soha ne tegyük ki a korallokat rövidtávú UV-sugárzásnak pl színük pigmentációja erősítéséért. Fényigényes kőkoralloknál (pl Acropora fajoknál) akár 3-4W/l is lehet a fényigény. Tengeri akvárium világítás technikák: A korallzátonyokra jellemző természetes körülmények közötti fénysugaraknak megfelelően, ki kell alakítani a hatékony világításhoz, egy optimális sugárspektrumot, amely kék tartományban erősebb. Különböző fényforrások kombinációjával ez egyszerűen kivitelezhető. Legoptimálisabb minimum 1W/l teljesítményt biztosítani. Fénycsövek: A Fénycsövek teljesen alkalmasok a még nagyon fényigényes korallok tartására is, 45-50 cm-es akvárium magasság mellett. A Daylight fénycsövek akár 10000 Kelvines megvilágítást is biztosítanak. Az akinikus (mélykék-lila), sok UV-hez közeli fényt biztosít, amely az élőlényeknek egyedülálló fluoreszkáló csillogást kölcsönöz. Fémhalogénlámpák: A fémhalogénlámpákat a tengeri akvarisztikában színhőmérséklet szerint csooportosítják * 5.000-5.500 K-es típusok: napfényhez hasonló fényspektrumot állítanak elő. Sok 420nm-es ibolyasugarat nyújtanak, de kevés kéksugarat. Fénycsövekkel kiegészítve tökéletes és a kőkorallokat színpigment termelésre serkenti. * 6.000-6.500 K-es típusok: kiválóak a sekélyvízi biotóp környezet megteremtésére (kék vagy spektrumszűrők kombinálásával) * 10.000K-es típusok: A legjobb választás az 5 méter mélységű korallzátonyok fényviszonyainak megteremtésére. Nem hiányzik az 5.000-6.500 K-es kék szín, erős UV-A sugárzást is adnak, serkentve a fluorszkáló pigment képződését. * 20.000K-es típusok: A legerősebb 475nm-es sugárzásuk hullámhossza megegyezik azzal a hullámhossztartománnyal, mely leginkább behatol a 10 méter alatti tengervízbe. Minimális UV-sugárzásuk, az érzékeny állatok tartását is lehetővé teszi. Megjegyzés: A halogénizzók hatása fokozható, ha speciális kialakítású reflektor burkolatba helyezik őket (pl gyémánt reflektor, gyémántlámpa). "Tükörlapok" szórják szét a fényt. LED Világítás: A LED világítás, a tengeri akvarisztika High-Tech világítási rendszere. A sokszáz led tökéletes fényt nyújt akár 40%-al kisebb energiafelvétel mellett, minimális hőkibocsátással. A ledek élettartama óriási 50.000 óra, mely napi 12 órás használat mellett, 11 évig működnek tökéletesen. AKVÁRIUM ÁRAMOLTATÁSA Az édesvizi akaváriumokkal ellentétben, a tengeri akváriumok igénylik a víz állandó áramoltatását, vagyis nem alakulhat ki "álló-tér", ahol minimális vízmozgás sincs. Ahogyan a természetes korallzátonyokon, úgy a tengeri akváriumokban is létfontosságúak a tápanyagokat és oxigént szállító áramlatok. Az élőkövek járataiban élő állatok számára is biztosítanunk kell ezeket az igényeket, ezért a mesterséges zátony tervezésekor figyelni kell, a kövek laza, jól átjárható szerkezeti felépítésére (barlangok, teraszok). A korallok is eltérő áramlást igényelnek. A legtöbb korall számára serkentő, néhány fajnak azonban létfontosságú az erős időszakos vízmozgatás. Az ár-apály változások, az áramlások és a hullámzások gerjesztése a halak számára is természetes és harmonikus környezetet alakít ki. A belső áramoltató motorok könnyen elrejthetők a zátony kövei között, só és korrózió ellen védelemmel vannak ellátva, mágneses tapadással és óránként több ezer liter víz áramoltatására is képesek. A csúcsminőségű high-tech hullámgenerátorok, programozhatóak és képesek imitálni a valódi hullámzások hatását, az ár-apály mozgást, az egész akvárium vizét egyszerre képesek mozgatni. Több finoman hangolt hullám-mozgás állítható be a napszakhoz igazodva. Megfelelő áramlás kialakítása (napszak)(Áramoltató motorral) 1. Széles felületi áramlás A természetes tengerek áramlása az óriási méretarányból és a keletkezés módjából vizsgálva széles felületű. Az áramlási vonalak tehát párhuzamosak, nem pedig egy pontból indulnak ki (szivattyú kifolyócsöve). 2. Hullámverés A felszínhez közeli szél által keletkező hullámok (hullámverés), erős (hullámvölgy) és gyenge (hullámhegy) áramlás impulzusokat gerjeszt. Az így kialakuló áramlások néhány méter mélységig hatnak, számos turbulenciát okozva 3. Intervallumos áramlás Az áramlás rendszeresen keletkezik és tulajdonsága, hogy állandóan váloztatja irányát. Ilyen az apály által okozott irányát váltó áramlás (intervallumos áramlás). Hatása a korallzátony anyagszállítása tekintetében rendkívül fontos. Tengeri akvarisztikában a szűrés hatás-fokán lehet ezzel lényegesen javítani. 4. Éjszakai lecsendesülés Éjszaka, a zátonyokon a hullámverés az elfekvő szél hatására lényegesen lecsendesül. A nappali élőlények nagyrésze nyugovóra tér, a planktonok felemelkednek a vízfelszín közelébe. Az áramlások aktivitása is csökken. 5. Etetési szünet A természetes áramlatok hidrodinamikus jelenségei a tápanyagszállításért felelősek. A legtöbb halfaj a nyugodtabb vizeket kedveli a táplálkozáshoz. Akváriumi körülmények között javasolt etetés idejére az áramoltató motorok kikapcsolása, mivel áramlásútján a táplálék könnyen a szűrőbe juthat. Bízom benne ,hogy ezzel a kis infomorzsával sikerült egy kicsit betekintést nyújtattni a tengeri akvarisztika nem éppen kezdőknek való tecnikai háttérvilágába. (további bővebb info: tengeriakvarium.com) |
|
A halak testfelépítése - remélem érdekes olvasmány kezdő és haladó akvarista tagjainknak egyaránt. A HALAK TESTFELÉPÍTÉSE A halak mintegy 400 millió éve jelentek meg az evolució során. A vizi környezethez való,hosszú ideig tartó alkalmazkodás alatt különféle módon idomultak életterükhöz és ezért sokféle csoportjuk, rengeteg fajuk jött létre. Ezek egy része az élőhelyek megváltozása vagy más tényezők miatt időközben kihalt, mások pedig tovább fejlődtek. De mi okozza az egyes halak testalakja közti különbségeket? Úszóik alakja mitől olyan változatos? Ezeknek a jellegzetes különbségeknek a magyarázatát a testfelépítés és az életműködések megismerése segíthet megérteni. A halak természetes környezetének és életműködéseinek ismerete a sikeres haltartás kulcsa. Bár a halak mérete és alakja nagyon változatos, testfelépítésük alapvetően azonos alapszabású. SÚLYTALANSÁG A VÍZBEN A halak többsége aktív izommunka nélkül képes megtartani a vízben elfoglalt helyzetét az úszóholyag révén. Az úszóhólyag rostos falú, gázzal töltött zsák a hal hasüregében. A benne levő gáz mennyisége befolyásolja a hal fajsúlyát. Egyes halfajokban az úszóhólyag egy légvezetékkel a garathoz kapcsolódik, ezen keresztül feltölthető,illetve lebocsátható a gáz. Más halak úszóhólyagja zárt, gáztartalma a vérkeringésből származik és oda szívódik vissza. A fenéklakó halak úszóholyagja kicsi,a víz középső rétegeiben élő halaké viszont fejlett. Sok hal képes dörmögésszerű hangadásra úszóholyagjának megrezegtetésével. Az úszóhólyag sok esetben hallószervként is szolgál;rezgéseit a Weber-féle csontok közvetítik a belső fülbe. TESTALAK Mivel a víz sokkal sürübb közeg, mint a levegő, a vizi élőlényeknek sokkal több energiát kell fordítaniuk mozgásra. A test alakja nagymértékben befolyásolja a mozgással szembeni közegellenállást. A sokat úszó halak áramvonalas formájúak, ami megkönnyíti a helyváltoztatást, a keveset mozgó, fenéklakó fajok testének alakja ettől jelentősen eltérhet. A testalak összefügg a halak életmódjával, utal a természetes élőhelyre, a táplálkozásra és a táplálékszerzés helyére is. Orsó vagy torpedó alak: A hosszú ideig, kitartóan úszó neonhalak sok más pontylazachoz és pontyféléhez hasonlóan,olyan testformája van, ami minimálisra csökkenti a víz közegellenállását. Az orsó alak a leghatékonyabb a sokat úszó, nyíltvizi halak számára. Egyenes hátoldal: A felszínről táplálkozó halak háta egyenes, mint a lepkehalé (Pantodon buchholzi) és a csíkos fogaspontyé is. Ezek a halak közvetlenül a víz felszíne alatt lesnek a felszínre hulló vagy a közelbe tévedő zsákmányra. Korong alakúak(oldalról lapos): A magas, keskeny,oldalról lapított testű halak, akárcsak a vitorláshalak és a diszkoszhalak a vizinövényekkel dúsan benőtt, álló vagy lassú folyású vizek lakói, ahol a növényi szárak között keveset és lassan mozognak. Egyenes hasoldal: A legtöbb fenéklakó halnak lapos a hasoldala, mint pl. a páncélosharcsáknak, ami lehetővé teszi,hogy a hal egy helyben maradjon az áramló víz fenekén, mivel aljzatra simuló testét a víz nyomása is lefelé préseli. Keskeny, mély hasoldal: Az oldalról lapított, mélyen ívelt hasoldalú, erős izomzatú test, mint amilyen a baltahasúlazacoknak van, lehetővé teszi,hogy a hal mellúszói segítségével kiugorjon a vízből menekülés közben, vagy a víz felett röpködő rovarokért. Hengeres (kígyószerű) test: A hosszan megnyúlt testű halak a vajhalhoz vagy kulikulihoz hasonlóan általában az aljzat közelében tartózkodnak, ahol könnyen elrejtőznek a gyökerek között vagy a szűk résekben. Sok kicsi,hengeres testű faj beássa magát az aljzatba. SZÁJFORMÁK A száj alakja és elhelyezkedése arról árulkodik,hogy mit, honnan és hogyan eszik a hal. Táplálékul szolgálhatnak számukra más halak, rovarok, növények, növényi vagy állati plankton,néha más halak pikkelye, de akár élősködők is. A száj mérete és elhelyezkedése olyan, ami a hal számára a legjobb hozzáférést biztosítja a táplálékhoz és egyúttal megfelel a táplálkozási szokásainak is. Végállású száj: A középső vízrétegből táplálkozó halakat jellemzi. A száj az arcorr csúcsán, előrefelé nyílik, a felső és az alsó állkapocs hossza egyenlő. Előre tolható száj: A tarkasügérre is jellemző, előre tolható száj sok ragadozó hal sajátossága. Felépítése lehetővé teszi az állkapocs előrelökését, amikor a hal szélesre tátott szájjal támad áldozatára. Alsó állású száj: A vízfenékről táplálkozó halak alsó állkapcsa rövidebb a felsőnél,szájuk a hasi oldal felé nyílik, mint pl a kakukkharcsának. A szájnyílás körül gyakoriak a bajuszszálak. Felső állású száj: A víz felszínéről táplálkozó halaknak, mint pl. a lövőhalnak és egyes növényevő halaknak az alsó állkapcsuk hosszabb a felsőnél, ami segítségükre van a táplálék összegyüjtésében. Szívó száj: Például az algaevőharcsa (anci) szívókorongszerű ajkaival az aljzatra tapadva rögzíti magát az áramló vízben. A szívószáj belsejében elhelyezkedő, apró, reszelőszerű fogaival kaparja le táplálékát. Csőrszerű száj: Például a korallzátonyokon honos csőrős ajakoshal hosszan nyúlt állkapcsával csipegeti ki a korallpolipocskákat szilárd vázuk rejtekéből. Számos édesvizi hal táplálkozik hasonlóan az aljzatról. KÜLTAKARÓ A halak testének külső felszínét kétrétegű bőr fedi. Vastagabb, belső része a kötőszövetes irha, benne futnak a bőrt tápláló vérerek és az idegek. A vékonyabb külső réteg a hám, amelynek el nem szarusodó sejtjei több réteget alkotnak a bőr felületén. A halak bőrében gyakran pikkelyek találhatók, de vannak csupasz bőrű és hiányos pikkelyzetű halak is.A nyálka a hal testének súrlódását csökkenti és védelmet nyújt a fertőzések ellen. A legtöbb csontoshal testét pikkelyek fedik, amelyek a kötőszövet elcsontosodásával jön létre, és általában tetőcserépszerüen fedve egymást helyezkednek el. A kültakaró lehet: fésüs pikkely (pl. sügérfélék) kerek pikkely (egymást átfedő) vért pikkely (lapos, rombusz alakú, ferde sorokban álló) csontlemez (pl. páncélosharcsák) csupasz bőr (legtöbb harcsa) A pikkelyek típusa, alakja, száma, nagysága és elhelyezkedése fajonként változik és vannak furcsa kültakarójú halak is mint pl. a sünhal vagy böröndhal. SZÍNEZET A halak pikkelyei áttetszők, bőrük színét a hámréteg alatt, a festéksejtekben felhalmozódó piros, sárga vagy barnásfekete festékszemcsék adják. A bőr ezüstös vagy szivárványló fényét a bőr alatt felhalmozódott anyagcsere-végtermék, a guanin kristályain megtörő fény okozza. A halak színei a fajtársak felismerését, a rejtőzködést és az elrettentést szolgálják. A nyíltvizi vagy a középső rétegekben élő halak hasoldala fehér vagy ezüstös színű, alulról nézve beleolvadnak a világos felső vízrétegekbe, míg testük felső része általában sötét. Vannak halak, amelyek mintázatuk révén olvadnak bele a sziklás vagy dús növényzetű környezetbe és némelyiknek napszakhoz képest is változik a színe, mintázata. A stressz és betegségek hatására kifakulhat a halak színe, míg szaporodási időszakban a hímek megnövekedett hormontermelése miatt élénkebb színekkel csalogatják magukhoz a nőstényeket. Fenyegetésre vagy figyelmeztetésre is használják, ill. megtévesztő foltokat is hordozhatnak egyes fajok. Rikító színekkel általában mérgező mivoltjukra hívják fel a figyelmet, persze ez is lehet megtévesztő. ÚSZÓK Az úszók a halak mozgásszervei. Lehetnek páratlanok vagy párosak. Páratlan a hátúszó. a farokúszó és a farok alatti úszó. Páros mellúszó(a testoldal alsó részén,kétoldalt a fejhez közelebb) és a hasúszó(a hasoldalon). Egyes halakról hiányzik némely úszótipus, mások két hátúszót is viselhetnek vagy a hátúszó és a farok között egy zsíros kötöőszövetből álló, ismeretlen feladatú nyúlvány, a zsírúszó is lehet. A valódi úszók vékony bőrlebenyek,melyeket tövüknél az izomba ágyazott úszósugártartókkal mozgathatóan ízesülő, vékony csontpálcikák, az úszósugarak merevítenek ki. Az úszósugarak lehetnek kemények (ezek osztatlanok) vagy lágyak (középtájon legyezőszerűen elágaznak). A hátúszó és a farok alatti úszó,feladata a hal függőleges helyzetének megtartása. Lehet: lágy sugarú (pl. császárlazac) Kemény sugarú (pl. naphal) Farok alatti úszó (korallsügér) Zsírúszó (harcsák, pontylazacok) Farokúszó a halak mozgásának motorja.A törzs és a farok két oldalán elhelyezkedő izmok váltakozó összehúzódása a farkat és a farokúszót jobbra-balra mozgatja, ennek révén a test sorozatos S-alakú mozgást végezve halad előre. Lehet: villás farokúszó (pl.ékfoltos razbóra, gyors mozgást eredményez) Széles farokúszó (pl.bölcsőszájúak, lassú ,megfontolt úszás) A mellúszó és hasúszó a kormányzásért felelős szerv ,de fékként is működhetnek. Lehet: Meredt mellúszó (pl. kongólazac) Széles, lapos mellúszó (pl.Algaevőharcsának segít kitámasztani magát) Hasúszók (ezek elfordításával képesek irányt változtatni) Vannak különleges, hegyes úszójú harcsafajok és egyéb fajok. Remélem ezzel a kis leírással még közelebb hoztalak titeket a halaink megismeréséhez és megfigyeléséhez ill. életterük megfelelő kialakításához. (Info: saját tapasztalatok és Gina Sanford: aquarium ) |
