Néhány általános dolog a Corydoras nemzetségről pontossabban azok ikrázásáról, szaporodásáról, mert engem ez érdekelt és gondoltam ha már összejött ennyi, akkor összesítem és közkincsé teszem. A fajtákról külön nem írnák mert rengeteg létezik, nekem aeneus és paleatus van. Dél-Amerika sekély és gyenge sodrású vizeiben élnek,csoportosan, mindenevő, 5-7 cm-re nő átlagosan. Éles szemcséktől mentes talajt használjunk a sérülései elkerülése érdekében.Amúgy könnyen tartható, szaporítható. (21-26 C, 7-7,2 PH, 6,7-11,2 nK) A hímeknek, melyek kisebbek, mint a nőstények, hegyesebb a hát- és a hasúszójuk, mint a nőstényeké. Az alfajok tudtom szerint nem szaporodnak össze, talán néhány kivételt eltekintve. Állítólag a víz hőmérsékletének csökkenése hozza meg az ívási kedvet, főleg. Íváskor hím üldözőbe veszi a nőstényt, közben a bajszával csapkolássza a fejét, majd merőlegesen ráereszkedik és "T pozícióba" kerülnek. A nőstény ekkor kiengedi, s a hím azonnal megtermékenyíti az ikrákat, majd a nőstény a hasi úszójával felragasztgatja az akvárium falára vagy növények leveleire. Általában a corydorasokat nem szokták külön kitenni ikráztatni, inkább hagyják a tartóakváriumba vagy külön berendeznek nekik egy akváriumot amiben csak ők vannak s mindenféle zavaró körülmény mentes környezetben folyamatosan ikrázhatnak. Kb. 10-12 hónap alatt érik el az ivarérettséget. (Persze csak megfelelő tartás mellett. Rossz körülmények esetén nem a cory kora számít.) Amikor ivaréretté válnak és a nőstények betelnek ikrával, akkor már igazán könnyű őket megkülönböztetni - mivel a nőstény olyan kis duci lesz, mint aki "gombócot" nyelt. Sokan csodálkoznak mikor ikráztak a coryk a közösbe, és nem tudják őket megmenteni Ekkor célszerű az ikrákat az aksi faláról "lepödörgetni" és kis edénykében levegõztetéssel az eredeti aksiból leszívott vízben keltetni. Ez nagyon is kedvezõ megoldás olyan fajoknál amelyek keveset ikráznak de amúgy is sokan alkalmazzák. Másik megoldás, hogy pengével óvatosan leszedni az ikrát (egy müanyag edénybe, lassan apránként inkább ) egy külön üvegbe (akár befőttesbe) - vagy akváriumra - ha tudod, akkor ragaszd fel az ikrákat a falára, de ha lepotyog az se gond, és nyomasd a levegőt, hogy mozogjon a víz, és egy kis xantachridin is lehet penészedés megelőzésére, de valaki e nélkül csinálja. Aztán várj türelmesen pár napot, akkor elúsznak. (Tipp : tegyél fehér papírt a medence alá, akkor nagyon szépen látszik majd a sok kishal,ahogy elúszik. Egy beföttes üveg vagy egy fagyis doboz is megteszi keltetönek, a levegot érdemes járatni, mert akkor sokkal jobb a kelésarány. A tejszerű ikrákat érdemes lehet kiszedni, azok nem fognak kikelni, ezek egy lágy érintésre is elfolynak. A jó ikra sötétedik egy kicsit, majd megjelenik benne egy pont - ez lesz majd a halacska - aztán a végén már csak 1 "nagy fekete pont" az egész, utána meg kikelnek. Ha még nincs pont az ikrában, akkor még van legalább 2 napod. Amikor kikelnek a picik egy parányi gömb és kis ficánkoló farok a halacska,az akvárium alján fekszenek fény hatására ugrálnak de nem képesek rendesen úszni csak ugrálnak vergődnek. Elúszáskor a felszinre mennek megtöltik az úszóhólyagot levegővel, ettöl kezdve tudnak erölködés nélkül egyenesen úszni nem süllyednek vissza az aljzatra. Békén kell őket hagyni, türelem és készitsd a mikrot meg a sórákot,elúszásig nem kell nekik a kaja. Kb. 3 nap mire etetni kell,többször keveset és figyelni kell a feleslegre, takarítani, vizet frissíteni, akár naponta. Takarítani úgy is lehet - leszívni az alját-, hogy egy szívószálra ráhúzol egy légpumpa tömlőt, a szívószállal felkavarod a vizet, mire minden megbolydul, a kis halak vissza úsznak az aljára és le is lehet szívni a lebegő koszt. Lehet tenni alájuk egy nagyon kevés homokot, az sem baj, ha nem fedi be az alját teljesen. Az üveglapon nem tudnak rendesen megkapszkodni, és talán emiatt is lehet elhullás,mert elfáradnak. Ha rendszeresen cseréled a vizet rajtuk (pl naponta), akkor nem kell egy jódarabig levegőztető és akár egy kisebb edényben is elvannak, de azért ez nem a legjobb megoldás. Ha már nőttek 2-3cm-t, az áttelepítést úgy tudod egyszerűen megoldani, hogy a jelenlegi edényüket óvatosan belemeríted a medencédbe,kevered a vizet, majd egy idő után így átöntöd. Ennyit kibírnak, pláne, ha óvatosan csinálod. A hőmérséklet legyen nagyából egyforma. Ha beindulnak akár 5-8 naponta ikráznak bizonyos fajok és 7-10 ikrától egészen akár 500 ikráig is képesek "elmenni". összesítés: Kelés: kb. 6 nap Elúszás: 1-2 nap Xantachridin: sokan igen, adagolás a dobozon Kaja: sórák, portáp, micro, papucsállatka Szülok: ajánlatos kiszedni az ívatómedencéből, vagy az ikrákat különrakni. Remélem másnak is hasznos lesz. Infókat különböző fórumok végigolvasásából szedtem, segítőkész emberek hasznos információi |
Általában, máshol megjelent írásaim gyűjtőhelye valamint általában sok mindenről, hasznosnak vélt dolgok, hírek a nagyvilágból. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... "Aki kapni akar, tanuljon meg adni." Lao-Ce ... ... ... ...
2009. december 30., szerda
Corydoras szaporodása/tenyésztése
2009. december 20., vasárnap
A Paku két fogának árnyékában...
Tanmese a két Kétfogú paku és családom megpróbáltatásairól...komolyan...
Nos, aki olvasta a "Telihold hatása a garnélákra" című cikket és nem tudta mi húzódik meg mögötte, az nem teljesen beszámítható elmeállapotúnak gondolt akkor és remélem nekik most sem fogok csalódást okozni.
Hol volt, hol nem volt, történt egyszer még ez év derekán, hogy a -nejemmel megláttunk egy csapat (egy egész tömeg) pöcöke kis édi-bédi 2-3 cm-es szürkécske halacskát, melynek a beazonosítása még a kereskedőnek is nehéz feladatnak bizonyult. Talán gyümölcsevő piranha? ÁÁÁ, dehogy! Ezek már idősebb halak, nem nagyra nőnek...persze..el is hittük...
Egy darabig nem is volt gond...egy kiló dinnyedarabig, kb. Meg 4-6 éves anubias és egyéb növénydarabig, míg ezek el nem tüntek...és nem egy darabig...örökre.
Persze Mr. és Mrs. Csete nyomozásba kezdett, mely élőlények lehetnek ezek az erősen extrém-vegetáriánusok, de nem volt "napközbeni látványosság" és eszem-iszom, így nehéz volt rájönni ki a lúdaspikkelyes (ekkor beszereztünk más halat is ezért sem volt egyértelmű..még), csak a "valamilyen" halacska páros testömegindexének rohamos emelkedése adott egyre nyilvánvalóbb okot a gyanakvásra.
Nem volt az véletlen...
A nyomozással járó kutatásaim javarészét az interneten tettem, és mint egy kísérleti NASA csimpánz, próbáltam a látottakat összepárosítani képekkel, így lassan belénkhasított a felismerés - persze miután több napi munkabérem összegének megfelelő növényt pusztítottak el-,hogy ez szerintünk a Kétfogú Paku (Colossoma bidens).
Micsoda öröm....le sem írhatom...
Karakteres arcvonásai, színében való megjelenése, "ruházata" lassan egyértelművé tette hogy ők bizony azok a "nem nagyra növő" halak, akik akár 40cm-re is cseperednek,táplálékát gyümölcsök és növényi anyagok képezik - ó hogyne- hát még a két foga! (Fogtündér álma)...
Nem tudom, de szerintem a kereskedő előtte biztos bálnavadász hajón tengette napjait - így a hal méretének ilyentéren megítélése nem volt releváns számára - legalább is mi oda kívántuk később... Nem kicsit.Nagyon.
Mert ez bizony nőtt (a kis "öreg", mi?)...és nőtt...és még mindig...
Kaptunk nagyon jó barátoktól és klubtagoktól különböző ötleteket, de azt inkább karácsony közeledtével a TV Paprika egyik adásában kéne közzét"ennem"...majd egyszer...
Miután a gyanú a sima zöldséglopásból gyilkosságra kezdett fordulni - ja, nem említettem, hogy kissebb halak is kezdtek rejtélyes módon eltűnni? és bermuda 3szög nincs az akiban - , nos akkor kezdett elharapódzni a helyzet, szó szerint, ugyanis a 4-5 éves 15cm-es cápaharcsámnak egy kora reggeli álmos mozdulattal leharapta a fél fejét, majd akvárium tájéki sikoltozást követve - Gyere Apa, jajj...engedd el, te...neeeee! (ez Mrs. Csete) - leharapta az egészet...
Ekkor már középkori kínzóeszközök tárházának felhasználási lehetőségeit latolgattam, de mondtam, nem, ez egy állat (sőt, ÁLLAT vazze) én hoztam, meg kell oldani a problémát.
Miután kezdtek magányos (szinte egyedül maradtak tenyeremet meghaladó méretükkel a 200 literben) depresszió lehetséges tünetei jelentkezni rajtuk és a félmarék teknőstáp 60mp-alatt való elfogyasztása után, még mindig fél liter vizet kifröcskölni az akiból,jelezvén hogy Kaját még!, döntöttem úgy,hogy deportáljuk őket. (KovácsLázáros felhasználást ekkor is elvetettem).
Ez sem volt könnyű feladat, hiszen kinek kell két ilyen vaddisznó? Ill. Vadpaku? Nem is vad, hiszen ő így él...vagy hal...meghal vagy sül.
Végül - de nem utolsó sorban - nem kis erőfeszítés árán sikerült őket egy hűtőtáskába kiszedni, igaz a nagyobb, kisebb sokkot kapott a, kisebb meg nagyobbat ugrott, még a hóra is hajlandó lett volna kiugrani (jégre tette volna magát?) - de nem valószínű , hogy az Amazonas vidékén Brazília és Bolívia erdeiben is baráti viszonyban van a hóval- és végül egy halodába eljuttatni, amely tulaja szívesen (?) befogadta őket és egy kb. 500 literes menedéket nyújtott nekik a bejáratnál.
Nagyon hiányoznak azért, de mégis jó hogy megfelelőbb helyre kerülhetnek a tepsinél..egyenlőre...
Eme "mese" tanulsága, hogy nagyon meg kell gondolni és utánanézni milyen igényű halat veszünk, mert bizony sokan- ellenben velem aki azt sem tudom, mit veszek..no comment... - azt sem tudják mi a létszükséglete bizonyos élőlényeknek, csak azért kell, mert jól néz ki.
Okuljatok belőle...vagy nem...azt csinál mindenki úgy is amit akar.
Remélem nem okoztam senkinek sem csalódást.
Nos, aki olvasta a "Telihold hatása a garnélákra" című cikket és nem tudta mi húzódik meg mögötte, az nem teljesen beszámítható elmeállapotúnak gondolt akkor és remélem nekik most sem fogok csalódást okozni.
Hol volt, hol nem volt, történt egyszer még ez év derekán, hogy a -nejemmel megláttunk egy csapat (egy egész tömeg) pöcöke kis édi-bédi 2-3 cm-es szürkécske halacskát, melynek a beazonosítása még a kereskedőnek is nehéz feladatnak bizonyult. Talán gyümölcsevő piranha? ÁÁÁ, dehogy! Ezek már idősebb halak, nem nagyra nőnek...persze..el is hittük...
Egy darabig nem is volt gond...egy kiló dinnyedarabig, kb. Meg 4-6 éves anubias és egyéb növénydarabig, míg ezek el nem tüntek...és nem egy darabig...örökre.
Persze Mr. és Mrs. Csete nyomozásba kezdett, mely élőlények lehetnek ezek az erősen extrém-vegetáriánusok, de nem volt "napközbeni látványosság" és eszem-iszom, így nehéz volt rájönni ki a lúdaspikkelyes (ekkor beszereztünk más halat is ezért sem volt egyértelmű..még), csak a "valamilyen" halacska páros testömegindexének rohamos emelkedése adott egyre nyilvánvalóbb okot a gyanakvásra.
Nem volt az véletlen...
A nyomozással járó kutatásaim javarészét az interneten tettem, és mint egy kísérleti NASA csimpánz, próbáltam a látottakat összepárosítani képekkel, így lassan belénkhasított a felismerés - persze miután több napi munkabérem összegének megfelelő növényt pusztítottak el-,hogy ez szerintünk a Kétfogú Paku (Colossoma bidens).
Micsoda öröm....le sem írhatom...
Karakteres arcvonásai, színében való megjelenése, "ruházata" lassan egyértelművé tette hogy ők bizony azok a "nem nagyra növő" halak, akik akár 40cm-re is cseperednek,táplálékát gyümölcsök és növényi anyagok képezik - ó hogyne- hát még a két foga! (Fogtündér álma)...
Nem tudom, de szerintem a kereskedő előtte biztos bálnavadász hajón tengette napjait - így a hal méretének ilyentéren megítélése nem volt releváns számára - legalább is mi oda kívántuk később... Nem kicsit.Nagyon.
Mert ez bizony nőtt (a kis "öreg", mi?)...és nőtt...és még mindig...
Kaptunk nagyon jó barátoktól és klubtagoktól különböző ötleteket, de azt inkább karácsony közeledtével a TV Paprika egyik adásában kéne közzét"ennem"...majd egyszer...
Miután a gyanú a sima zöldséglopásból gyilkosságra kezdett fordulni - ja, nem említettem, hogy kissebb halak is kezdtek rejtélyes módon eltűnni? és bermuda 3szög nincs az akiban - , nos akkor kezdett elharapódzni a helyzet, szó szerint, ugyanis a 4-5 éves 15cm-es cápaharcsámnak egy kora reggeli álmos mozdulattal leharapta a fél fejét, majd akvárium tájéki sikoltozást követve - Gyere Apa, jajj...engedd el, te...neeeee! (ez Mrs. Csete) - leharapta az egészet...
Ekkor már középkori kínzóeszközök tárházának felhasználási lehetőségeit latolgattam, de mondtam, nem, ez egy állat (sőt, ÁLLAT vazze) én hoztam, meg kell oldani a problémát.
Miután kezdtek magányos (szinte egyedül maradtak tenyeremet meghaladó méretükkel a 200 literben) depresszió lehetséges tünetei jelentkezni rajtuk és a félmarék teknőstáp 60mp-alatt való elfogyasztása után, még mindig fél liter vizet kifröcskölni az akiból,jelezvén hogy Kaját még!, döntöttem úgy,hogy deportáljuk őket. (KovácsLázáros felhasználást ekkor is elvetettem).
Ez sem volt könnyű feladat, hiszen kinek kell két ilyen vaddisznó? Ill. Vadpaku? Nem is vad, hiszen ő így él...vagy hal...meghal vagy sül.
Végül - de nem utolsó sorban - nem kis erőfeszítés árán sikerült őket egy hűtőtáskába kiszedni, igaz a nagyobb, kisebb sokkot kapott a, kisebb meg nagyobbat ugrott, még a hóra is hajlandó lett volna kiugrani (jégre tette volna magát?) - de nem valószínű , hogy az Amazonas vidékén Brazília és Bolívia erdeiben is baráti viszonyban van a hóval- és végül egy halodába eljuttatni, amely tulaja szívesen (?) befogadta őket és egy kb. 500 literes menedéket nyújtott nekik a bejáratnál.
Nagyon hiányoznak azért, de mégis jó hogy megfelelőbb helyre kerülhetnek a tepsinél..egyenlőre...
Eme "mese" tanulsága, hogy nagyon meg kell gondolni és utánanézni milyen igényű halat veszünk, mert bizony sokan- ellenben velem aki azt sem tudom, mit veszek..no comment... - azt sem tudják mi a létszükséglete bizonyos élőlényeknek, csak azért kell, mert jól néz ki.
Okuljatok belőle...vagy nem...azt csinál mindenki úgy is amit akar.
Remélem nem okoztam senkinek sem csalódást.
Címkék:
akvarisztika,
akvárium,
etetés,
halak,
paku
2009. december 11., péntek
NEONHAL /Paracheirodon innesi/
Ezt a kis halat 1936-ban találta az Amazonas felső folyásának vidékén egy francia állat- és növénygyűjtő.
Hosszúsága: alig 4 cm.
Színük és ivari különbség: A szemétől a faroknyelének közepéig fényeszöld vagy kék csík húzódik, míg maga a faroknyele élénkvörös. Az ivari különbségek nem feltűnőek, a hím valamivel karcsúbb a nősténynél ill. a hímeknek egyenes vonalban, a nőstényeknek gömbölyű, telt hastájéka van.
Elterjedés: Az Amazonas felső folyásának viszonylag hűvös és árnyékos, áramló erdei vizeiben honos, de a tószerű mellékágakban és Peruban is elofordul. Társas medencében is jól tartható neonhal nemcsak szépségével tűnik ki, hanem igénytelenségével is. Jól bírja az alacsonyabb, 18-20 fokos vizet.
Tartás és tenyésztés: Békés és társas csapathal, amely szívesen tartózkodik a középső és alsó vízrétegekben is egyaránt. Kedveli a lágy, enyhén savanyú vizet. Ha nem akarunk tenyésztésével foglalkozni, akkor a víz keménységi fokával nem kell törődnünk. Nem hőigényes; 20-23 C° -tenyésztéshez a felso határ23 C° - elegendő. A neonhal tenyésztése mégis nehéz - a víz keménységével kapcsolatos igénye, a baktériumokkal, ill. infuzóriumokkal szemben való érzékenysége, és az ikrák, valamint az ivadékok fényérzékenysége miatt. Fiatal, éppen tenyészéretté vált állatokat válasszunk ki, s tegyük oket 6-10 literes ikraráccsal ellátott akváriumba. A vízkeménység 2-4 NK°, a pH-érték kb. 6,5 legyen. A medencét a tenyésztés megkezdése elott egy héttel rendezzük be. Néhány nap múlva gyozodjünk meg arról, hogy a víz kristálytiszta maradt-e. Ha igen, akkor este tegyünk a medencébe egy összeillo párt, amelyet legcélszerubb társas akváriumból kiválasztani. Az olyan párok, amelyek társaságban már elkezdtek kergetődzni, másnap reggel rendszerint ívnak is. Az ívás megtörténtéig semmi esetre sem szabad a halakat táplálni. A lerakott ikrák száma kb. 200. Sötétítsük le a medencét, mert az erős fény károsíthatja az ikrákat! Meg kell azonban mondani, hogy ezt egyes tenyésztők kétségbe vonják. Amikor az elsötétítést kb. 5 nap múlva megszüntetjük, az ivadékok már szabadon úszkálnak. Ettől a pillanattól kezdve nagyon apró élő, porfinomságú eleséget fogyasztanak. Mindig óvatosan és mértékletesen kell etetni, inkább többször napjában, hogy az infuzóriumok ne szaporodhassanak. Az eleségnek a medencében való eloszlatására ajánlatos apró szemü szellőztetést alkalmazni. Maradéknak nem szabad felgyülnie, az összegyülő szerves törmeléket a fenékrol óvatosan ki kell szívatni. Az utántöltéshez használt víz az eredetivel azonos összetételu legyen. Ha az ivadékok túlélik az első napokat, utána gyorsan fejlődnek, 4-6 hetes korban elkezdenek színesedni.
Etetés: Megesznek minden - közepes méretű - fagyasztott és élő eleséget (ciklopsz, fekete szúnyoglárva,stb), de a jobb minőségű száraz tápokkal is tarthatók.
2009. december 5., szombat
Ancistrus - az Anci
Ancijaim sütőtöklakomája |
Az Ancistrus (Ancistrus sp.):
Állítólag 30 éve került be magyarországi akváriumainkba, mint igazi algaevő harcsa, és igen hamar népszerű lett, könnyű tartásának, szaporitásának és persze algazabáló képességének köszönhetően.
Vannak akiknek tetszik, van akinek nem, van akinek meg azért, ahogy kinéz, van akinek pont ezért nem. Egy biztos: nagyon hasznos lakója akváriumainknak és én szeretem őket.
Van is a 200 literbe 5-6 db kifejlett 1-5 éves, a garnélás 60 literesbe meg 4db 3cm-es néhány hónapos csöppség és most került bele 30-40db 8-10 napos bébi.
Eredetileg Dél-Amerika gyors folyású vizeiből származnak. Sima csapvízben is tarthatóak,bár a vízminőségre figyelni kell - persze ez igaz szerintem minden élőlényre - és szaporodik is pl. a napokban éppen.
Nálam nagyon szeretik az uborkát, spenótot, dinnyét, sütőtököt (forrázva) de szoktak más fagyikaját is kapni.
Hosszú életű halak, 1,5-2 év alatt válnak ivaréretté nem ikrafalóak. A hím könnyen megkülönböztethető a nősténytől, mert feltűnően nagy "szarvai", antennái vannak a fején, V alakban általában.
Szereti a bujkálós helyeket, 25-28 fokos vizet és állítólag csőszerű dolgokba ikrázik, vagy kő alá. Nálam egy nagyobb barlangszerű helyre ikrázott(narancsszínű ikrákat), - kelési idő 6-7 nap - a bejáratot pedig a hím őrizte folyamatosan, majd 5-6 nap elúszási idő elteltével, egy leszívócsővel kiszívtuk a kicsiket,ekkor láttuk, hogy az 1 db aranyancinak is köze volt a "dologhoz"... (Valószínű ő rakta le az ikrákat az egyik hím meg megtermékenyítette így vegyes lett a színezetük) A rajtuk lévő szikzsákból táplálkoznak még néhány napig. Az összeszokott párok ideális körülmények között 21 naponta, rendszeresen ikráznak.
Átraktuk a 60-asba a garnélákhoz őket, mert ahol "születtek", sok olyan hal van aki veszélyként leselkedik rájuk apró termetük miatt. Sütőtök forrázva, ill. alga amit esznek mostanában, de szoktak kapni más növényi táplálékot is, spenótot, csalánlevelet szintén forrázva.
Mindent összevetve egy békés és hasznos halacska ez szerintem, remélem ti is sok örömötöket lelitek bennük én egy ideje tenyésztgetem őket.
Ha valakinek van hozzáfűznivalója, ne tartsa vissza magát, szívesen várjuk.
És végül egy kis civakodás nálam:
http://www.youtube.com/watch?v=Sv1L5VsMLoQ
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)