2009. szeptember 30., szerda

Kétfogú paku - Colossoma bidens

Kétfogú paku - Colossoma bidens

Colossoma bidens - Kétfogú paku de gyümölcsevő piranha néven is árulják

LEÍRÁS:
A pirájára emlékeztető alakú hal. Mellkasa, a kopoltyúfedők alsó szegélye, a mell-, a has- és a farok alatti úszó vörös. A test többi része ezüstös, az oldalvonal fölött finoman pontozott. Szájában fogak vannak, de feje nem annyira nagy, mint ragadozó rokonaié. A farok alatti és a farokúszó szegélye fekete.

ELTERJEDÉSI TERÜLET:
Guapore folyó Brazília és Bolívia határán.

A paku táplálékát gyümölcsök és növényi anyagok képezik, amitől szép nagyra is nő. Nálam 2 volt, az egyik kb. 15-18 cm-esre nőtt a másik 3-4 cm-el kissebb és szépen megették a növényeimet...(3 tő hatalmas anubias 2 hónap alatt). Aztán sikeresen elajándékoztuk....
Eléggé ilyedősek, kicsit csipkelődtek eleinte, de beleszoknak a társaságba és kézből is esznek, mármint a kaját, nem a kezemet. Szerintem békés faj.
Azért kissebb halakkal ne társítsuk, mert eledel lesz belőlük.
23-28 fok körüli hőmérsékletet, 4,8-6,8 közötti PH-t és 2-15nK közötti keménységű vizet kedvel igazán, abból is 300 liter körül.

2009. szeptember 28., hétfő

CÁPAMÁRNA - Balanticheilus melanoplerus

kb. 20 cm-es "veszedelem"


CÁPAMÁRNA - Balanticheilus melanoplerus

A Dél-Kelet-Ázsiában őshonos cápamárna, neve ellenére igazán kedves, békés természetű hal. Teste ezüstösen csillogó, szerintem gyönyörű .
Cápa alakú hal, jól látható pikkelyekkel. Háromszögletű hátúszója felálló és mint a farok-, a farok alatti és a hasúszói, széles fekete sávval szegélyezett. Feje csúcsos, farokúszója erősen villás. Akár 30 cm-re is megnő, tartási körülménytől függően
Aktív úszású, dekoratív, csapatban élõ, békés természetû hal. Mivel nagyméretű, ezért nagy, (legalább 100 cm hosszú) akváriumban tartható de inkább nagyobban érdemes, hogy jól is érezze magát és ugyebár ez a fontosabb. Nagyobb testű halakkal társítható. Mivel fajtársai társaságában érzi jól magát, így soha ne vegyünk belõle mindössze egyetlen példányt.
Mindenevő, de a kedvencei a különféle szúnyoglárvák de nálam mindent megesznek szárazat, élőt, fagyasztottat.
Igen kényes a víz oxigéntartalmára, amit szállítás esetén is szem elõtt kell tartani, de egy jól levegőztetett akiban semmi baja sem lesz. Jó körülmények között tarva több mint 10 évig is élnek, nálam 3 van, az "öreg" van vagy 4-5 éves, a fiatalabbja 2-3 ha jól emlékszem. Néha az aljzatot "szűrik", érdekes ahogy a kopoltyújuk mögött jön ki ilyenkor a kavics. Az aksi tetejét jól le kell fedni, mivel ilyedős fajta, így képes az öngyilokra és kislisszan bármilyen résen ilyedtében.
A hím és nõstény példányokat szinte lehetetlen megkülönböztetni állítólag csak ívási időszakban, de ez eddig otthoni körülmények között csak véletlenszerű volt egyeseknél.

Ha valakinek sikerült már őket szaporítani vagy van más tapasztalata, szívesen várom.

Márnáim balról, jobbról...

2009. szeptember 27., vasárnap

Kakukkharcsa - Synodontis petricola


Fotó: http://diszhal.info

* Tudományos név : Synodontis petricola
* Magyar név: Kakukkharcsa
* Csoport: Harcsák
* Származás: Afrika, Tanganyika-tó
* Testhossz: 12 cm
* Természetes élőhely: A Tanganyika-tó északi, köves, sziklás részein.
* Viselkedés: Békés természetű, de kisméretű halakkal ne társítsuk.
* Táplálkozás: Fagyasztott és élő szúnyoglárvával, esetleg száraz lemezes tápokkal, eleségtablettákkal etethetjük. Megeszi a csigákat is.
* Szaporítás: Akváriumi körülmények között ritkán szaporodik.
* Medence: Minimum 170 literes
* Halnépesség: 170 literre 4-5 hal
* Dekoráció: Apró kavicsos, vagy finom homok aljzat. Kövekből építsünk neki barlangokat, tehetünk az akváriumba ágakat, gyökereket. Biztosítsunk számukra elég búvóhelyet.
* Hőmérséklet: 22-26°C
* pH: 7,5-8
* Keménység: 15-30NK°

Nagyon hasonlít a Sokpettyes harcsához (synodontis multipunctatus), a különbség, hogy a kakukkharcsák minden úszója fehér szélű, különösen a hátúszó első sugaránál figyelhető meg ez a különbség, míg a sokpettyes harcsánál a hátúszó elülső része barna, és sokkal nagyobbak a szemei. A leglátványosabb hátonúszó harcsák egyike bár nálam nem mindig úszik a hátán, már amikor előmerészkedik.
A kakukkharcsa feje és teste barnás színű, a hasi részen sokkal világosabb, egész testét szabálytalan kör alakú foltok borítják, amik gyakran "egybefolynak", és a fejen kisebb méretűek.

A nőstények nagyobbra nőnek és sokkal testesebbek, mint a hímek. Párzásuk során a hím erősen hajtja a nőstényt, és a fejét a nőstény hasához nyomja, majd a szájával stimulálja a nőstényt. Hasonlóan a Corydoras fajokhoz, egy "T" alakot vesznek fel. Ilyenkor a nőstény kiengedi az ikrákat, amit a hím megtermékenyít. Az ikrák sárgás színűek, és 1,25-1,5 mm átmérőjűek. Az ikrákat mesterségesen is fel lehet nevelni, de a természetes élőhelyükön együtt ikráznak szájköltő afrikai sügerekkel, és az ikrákat a sügérikrák közé csempészik. A forgató nősténysügér a harcsaikrákat is felkapkodja, és szájában kikelti. Az ikrák száma a több százat is elérheti, amik 24 óra múlva kelnek ki. Három nap múlva a kishalak elúsznak, és frissen keltetett sórákkal felnevelhetőek. A kakukkharcsa ivadékok elég lassan nőnek.

Én úgy kaptam, egy menekült - sügeresből - mert ott bántották. Nálam egy nagy fatörzsbe bebújt, mikor kaja van, akkor is csak a száját dugja ki és látni ahogy szívja a vizet és abból szűri a kajcsit. Mást nemlátni nagyon belőle, gondolom az éj leple alatt csak kijön onnan.

Ha van valakinek ilyen halacskája, megoszthatná az élményeit, tapasztalatait.




Az én szomorú szeműm , aki már kb. 18 cm-es magányos fantom és csendestárs :

2009. szeptember 25., péntek

Az akvarisztika rövid története

Az akvarisztika vagy akvarofília egy mára tudományággá fejlődött hobbi, ami a vízi élőlények akváriumban való tartásával foglalkozik. Egy akváriumban a leggyakrabban előforduló élőlények a halak. Az akváriumi halak ősei vadon éltek, de mára már majdnem minden trópusi édesvízi akváriumi hal fogságban született. A tengeri halfajok közül viszont még igen keveset sikerült fogságban szaporítani, így ezek nagy része vadon befogott. A halakkal közösen élhetnek még az akváriumban más élőlények is, mint például csigák és rákok. Ezek hozzájárulnak az akváriumban zajló élet egyensúlyának megtartásához, elfogyasztják az algákat és az ételmaradékot. Az állati élethez szükséges vízben oldott oxigént egy akváriumban a vízinövények szolgáltatják, de ha ezekből keveset tartunk, akkor ajánlott egy levegőpumpa használata, melynek segítségével a légköri oxigénnel dúsíthatjuk a vizet.

Ez a zárt életközösség alkalmas bizonyos ökológiai jelenségek megfigyelésére, nem csak az emberre és a környezetére fókuszál, hanem az összes mechanizmusra, amelyek az élőlények és a környezetük közötti viszonyokat szabályozzák. Egy akvárium gondozása, jobban mondva az akváriumban létrejött egyensúly fenntartása nem könnyű feladat, ám megfelelő gyakorlattal megvalósítható.

Az akváriumi halak tenyésztéséről és szaporításáról sok könyv íródott különböző nyelveken. Napjainkban e könyvek és az internet segítségével nagyon jó az információcsere az akvaristák között. A kudarc majdnem kizárt, ha kezdők vagyunk, és élünk ezekkel a lehetőségekkel. Ezek ellenére mégis a személyes tapasztalat a legjelentősebb, ha igényes fajok tenyésztésével (például diszkoszhalak) akarunk foglalkozni. Sokan (világszerte kb. 60 millió ember) csak hobbiként művelik az akvarisztikát, de vannak profi akvaristák is, akik a díszhalak tenyésztéséből keresik meg a jövedelmüket, akik teljes idejüket ennek szentelik.

Az akváriumok csoportosítása: lehetnek édesvíziek, tengeriek (sósvizűek) vagy félsós vizűek (brakkvíziek). E három fő csoporton belül számtalan változat létezhet. Pl.: hideg-, melegvizes, különféle biotópok, korallszirti, halas, holland stb.

A szó eredete:

Az akvárium szó a latin aqua (jelentése víz) és a -rium utótagból (jelentése hely vagy építmény) képzett szó.

Első lépések:
Kínai koi halak

A halak fogságban tartása az ókorba nyúlik vissza. A sumérok ismertek voltak az elfogott halak mesterséges tavakban tartásáról, mielőtt elfogyasztották azokat. A kínaiak már 2000 éve kiválogatással különböző formájú és színű koi és aranyhalakat hoztak létre. A japánok a kínaiaktól vették át az aranyhalak tenyésztését, és a különféle formaváltozatok kitenyésztésében jeleskedtek. Az ókori egyiptomi művészetben is előfordult az egyiptomiak szent hala, az Oxyrhynchus, melyet templomokban négyszögű medencékben tartottak. Látható, hogy sok nép történelmében jelentős szerepet játszott a haltenyésztés úgy élelmezési, esztétikai, mint vallásos szempontból. A kezdeti haltartásnak, a római paloták esővízgyűjtőiben tartott halaknak a szúnyoglárvák pusztításában fontos szerepe volt. Ezzel közegészségügyi szerepet is betöltöttek.


Üvegakváriumok megjelenése:

A halak egy zárt környezetben való megfigyelésére létrehozott akvárium fogalma nem olyan régi. Viszonylag nehéz az első akvárium létrehozását egy időponthoz kötni. 1665-ben egy bizonyos Samuel Pepys naplóíró ismeretlen halakról ír, melyeket egy vízzel telített edényben látott. Ez a dolog annak idején Londonban ritkaságnak számított. Pepys leírásából a paradicsomhalra (Macropodus opercularis) lehet következtetni. A 18. században Abraham Trembley biológus hidrát tartott megfigyelésre egy henger alakú üvegmedencében. Innen terjedt el szerte a világon az akvárium. A valódi akvarisztika kezdetét 1856-tól számítjuk amikor Rossmässler megjelentette dolgozatát Der See im Glasse címmel. Az akvarisztika keresztapja P. H. Goss, aki egy 1853-ba írt munkájában használta először az akvárium kifejezést.

Elterjedés a világon:

Az akvarisztika a nagy-britanniai 1851-es nagy kiállítás után kezdett elterjedni. A kiállítás attrakciója egy fémrámás akvárium volt. Az első fémrámás akváriumok egy, a növények tengeri szállítására alkalmas fémkeretű, üvegoldalú láda mintájára készültek. Az aljuk fémlemezekből készült, hogy alkalmas legyen közvetlen lánggal való fűtésre. A németek versenyre keltek a britekkel és a századfordulóra Hamburg kikötője lett az új díszhalfajok behozatalának európai kapuja. Az első világháború után az elektromosság elterjedésével sokkal könnyebben lehetett különféle berendezéseket üzemeltetni. Az elektromosság lehetővé tette az akváriumok egyszerűbb fűtését, a víz szűrését és a világítását. Az elterjedésben szerepet játszott a légi szállítás megjelenése is ami lehetővé tette a díszhalak Európába szállítását viszonylag rövid idő alatt. Becslések szerint jelenleg 60 millió akvarista létezik szerte a világon. Nagy részük Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában él.

Forrás:
Wikipédia, a szabad enciklopédia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Akvarisztika