Corydoras szaporodása/tenyésztése

Néhány általános dolog a Corydoras nemzetségről pontossabban azok ikrázásáról, szaporodásáról, mert engem ez érdekelt és gondoltam ha már összejött ennyi, akkor összesítem és közkincsé teszem. A fajtákról külön nem írnák mert rengeteg létezik, nekem aeneus és paleatus van. Dél-Amerika sekély és gyenge sodrású vizeiben élnek,csoportosan, mindenevő, 5-7 cm-re nő átlagosan. Éles szemcséktől mentes talajt használjunk a sérülései elkerülése érdekében.Amúgy könnyen tartható, szaporítható. (21-26 C, 7-7,2 PH, 6,7-11,2 nK) A hímeknek, melyek kisebbek, mint a nőstények, hegyesebb a hát- és a hasúszójuk, mint a nőstényeké. Az alfajok tudtom szerint nem szaporodnak össze, talán néhány kivételt eltekintve. Állítólag a víz hőmérsékletének csökkenése hozza meg az ívási kedvet, főleg. Íváskor hím üldözőbe veszi a nőstényt, közben a bajszával csapkolássza a fejét, majd merőlegesen ráereszkedik és "T pozícióba" kerülnek. A nőstény ekkor kiengedi, s a hím azonnal megtermékenyíti az ikrákat, majd a nőstény a hasi úszójával felragasztgatja az akvárium falára vagy növények leveleire. Általában a corydorasokat nem szokták külön kitenni ikráztatni, inkább hagyják a tartóakváriumba vagy külön berendeznek nekik egy akváriumot amiben csak ők vannak s mindenféle zavaró körülmény mentes környezetben folyamatosan ikrázhatnak. Kb. 10-12 hónap alatt érik el az ivarérettséget. (Persze csak megfelelő tartás mellett. Rossz körülmények esetén nem a cory kora számít.) Amikor ivaréretté válnak és a nőstények betelnek ikrával, akkor már igazán könnyű őket megkülönböztetni - mivel a nőstény olyan kis duci lesz, mint aki "gombócot" nyelt. Sokan csodálkoznak mikor ikráztak a coryk a közösbe, és nem tudják őket megmenteni Ekkor célszerű az ikrákat az aksi faláról "lepödörgetni" és kis edénykében levegõztetéssel az eredeti aksiból leszívott vízben keltetni. Ez nagyon is kedvezõ megoldás olyan fajoknál amelyek keveset ikráznak de amúgy is sokan alkalmazzák. Másik megoldás, hogy pengével óvatosan leszedni az ikrát (egy müanyag edénybe, lassan apránként inkább ) egy külön üvegbe (akár befőttesbe) - vagy akváriumra - ha tudod, akkor ragaszd fel az ikrákat a falára, de ha lepotyog az se gond, és nyomasd a levegőt, hogy mozogjon a víz, és egy kis xantachridin is lehet penészedés megelőzésére, de valaki e nélkül csinálja. Aztán várj türelmesen pár napot, akkor elúsznak. (Tipp : tegyél fehér papírt a medence alá, akkor nagyon szépen látszik majd a sok kishal,ahogy elúszik. Egy beföttes üveg vagy egy fagyis doboz is megteszi keltetönek, a levegot érdemes járatni, mert akkor sokkal jobb a kelésarány. A tejszerű ikrákat érdemes lehet kiszedni, azok nem fognak kikelni, ezek egy lágy érintésre is elfolynak. A jó ikra sötétedik egy kicsit, majd megjelenik benne egy pont - ez lesz majd a halacska - aztán a végén már csak 1 "nagy fekete pont" az egész, utána meg kikelnek. Ha még nincs pont az ikrában, akkor még van legalább 2 napod. Amikor kikelnek a picik egy parányi gömb és kis ficánkoló farok a halacska,az akvárium alján fekszenek fény hatására ugrálnak de nem képesek rendesen úszni csak ugrálnak vergődnek. Elúszáskor a felszinre mennek megtöltik az úszóhólyagot levegővel, ettöl kezdve tudnak erölködés nélkül egyenesen úszni nem süllyednek vissza az aljzatra. Békén kell őket hagyni, türelem és készitsd a mikrot meg a sórákot,elúszásig nem kell nekik a kaja. Kb. 3 nap mire etetni kell,többször keveset és figyelni kell a feleslegre, takarítani, vizet frissíteni, akár naponta. Takarítani úgy is lehet - leszívni az alját-, hogy egy szívószálra ráhúzol egy légpumpa tömlőt, a szívószállal felkavarod a vizet, mire minden megbolydul, a kis halak vissza úsznak az aljára és le is lehet szívni a lebegő koszt. Lehet tenni alájuk egy nagyon kevés homokot, az sem baj, ha nem fedi be az alját teljesen. Az üveglapon nem tudnak rendesen megkapszkodni, és talán emiatt is lehet elhullás,mert elfáradnak. Ha rendszeresen cseréled a vizet rajtuk (pl naponta), akkor nem kell egy jódarabig levegőztető és akár egy kisebb edényben is elvannak, de azért ez nem a legjobb megoldás. Ha már nőttek 2-3cm-t, az áttelepítést úgy tudod egyszerűen megoldani, hogy a jelenlegi edényüket óvatosan belemeríted a medencédbe,kevered a vizet, majd egy idő után így átöntöd. Ennyit kibírnak, pláne, ha óvatosan csinálod. A hőmérséklet legyen nagyából egyforma. Ha beindulnak akár 5-8 naponta ikráznak bizonyos fajok és 7-10 ikrától egészen akár 500 ikráig is képesek "elmenni". összesítés: Kelés: kb. 6 nap Elúszás: 1-2 nap Xantachridin: sokan igen, adagolás a dobozon Kaja: sórák, portáp, micro, papucsállatka Szülok: ajánlatos kiszedni az ívatómedencéből, vagy az ikrákat különrakni. Remélem másnak is hasznos lesz. Infókat különböző fórumok végigolvasásából szedtem, segítőkész emberek hasznos információi

A Paku két fogának árnyékában...

   Tanmese a két Kétfogú paku és családom megpróbáltatásairól...komolyan...

Nos, aki olvasta a "Telihold hatása a garnélákra" című cikket és nem tudta mi húzódik meg mögötte, az nem teljesen beszámítható elmeállapotúnak gondolt akkor és remélem nekik most sem fogok csalódást okozni.

Hol volt, hol nem volt, történt egyszer még ez év derekán, hogy a -nejemmel megláttunk egy csapat (egy egész tömeg) pöcöke kis édi-bédi 2-3 cm-es szürkécske halacskát, melynek a beazonosítása még a kereskedőnek is nehéz feladatnak bizonyult. Talán gyümölcsevő piranha? ÁÁÁ, dehogy! Ezek már idősebb halak, nem nagyra nőnek...persze..el is hittük...
Egy darabig nem is volt gond...egy kiló dinnyedarabig, kb. Meg 4-6 éves anubias és egyéb növénydarabig, míg ezek el nem tüntek...és nem egy darabig...örökre.
Persze Mr. és Mrs. Csete nyomozásba kezdett, mely élőlények lehetnek ezek az erősen extrém-vegetáriánusok, de nem volt "napközbeni látványosság" és eszem-iszom, így nehéz volt rájönni ki a lúdaspikkelyes (ekkor beszereztünk más halat is ezért sem volt egyértelmű..még), csak a "valamilyen" halacska páros testömegindexének rohamos emelkedése adott egyre nyilvánvalóbb okot a gyanakvásra.
Nem volt az véletlen...
A nyomozással járó kutatásaim javarészét az interneten tettem, és mint egy kísérleti NASA csimpánz, próbáltam a látottakat összepárosítani képekkel, így lassan belénkhasított a felismerés - persze miután több napi munkabérem összegének megfelelő növényt pusztítottak el-,hogy ez szerintünk a Kétfogú Paku (Colossoma bidens).
Micsoda öröm....le sem írhatom...
Karakteres arcvonásai, színében való megjelenése, "ruházata" lassan egyértelművé tette hogy ők bizony azok a "nem nagyra növő" halak, akik akár 40cm-re is cseperednek,táplálékát gyümölcsök és növényi anyagok képezik - ó hogyne- hát még a két foga! (Fogtündér álma)...
Nem tudom, de szerintem a kereskedő előtte biztos bálnavadász hajón tengette napjait - így a hal méretének ilyentéren megítélése nem volt releváns számára - legalább is mi oda kívántuk később... Nem kicsit.Nagyon.
Mert ez bizony nőtt (a kis "öreg", mi?)...és nőtt...és még mindig...
Kaptunk nagyon jó barátoktól és klubtagoktól különböző ötleteket, de azt inkább karácsony közeledtével a TV Paprika egyik adásában kéne közzét"ennem"...majd egyszer...

Miután a gyanú a sima zöldséglopásból gyilkosságra kezdett fordulni - ja, nem említettem, hogy kissebb halak is kezdtek rejtélyes módon eltűnni? és bermuda 3szög nincs az akiban - , nos akkor kezdett elharapódzni a helyzet, szó szerint, ugyanis a 4-5 éves 15cm-es cápaharcsámnak egy kora reggeli álmos mozdulattal leharapta a fél fejét, majd akvárium tájéki sikoltozást követve - Gyere Apa, jajj...engedd el, te...neeeee! (ez Mrs. Csete) - leharapta az egészet...
Ekkor már középkori kínzóeszközök tárházának felhasználási lehetőségeit latolgattam, de mondtam, nem, ez egy állat (sőt, ÁLLAT vazze) én hoztam, meg kell oldani a problémát.
Miután kezdtek magányos (szinte egyedül maradtak tenyeremet meghaladó méretükkel a 200 literben) depresszió lehetséges tünetei jelentkezni rajtuk és a félmarék teknőstáp 60mp-alatt való elfogyasztása után, még mindig fél liter vizet kifröcskölni az akiból,jelezvén hogy Kaját még!, döntöttem úgy,hogy deportáljuk őket. (KovácsLázáros felhasználást ekkor is elvetettem).
Ez sem volt könnyű feladat, hiszen kinek kell két ilyen vaddisznó? Ill. Vadpaku? Nem is vad, hiszen ő így él...vagy hal...meghal vagy sül.

Végül - de nem utolsó sorban - nem kis erőfeszítés árán sikerült őket egy hűtőtáskába kiszedni, igaz a nagyobb, kisebb sokkot kapott a, kisebb meg nagyobbat ugrott, még a hóra is hajlandó lett volna kiugrani (jégre tette volna magát?) - de nem valószínű , hogy az Amazonas vidékén Brazília és Bolívia erdeiben is baráti viszonyban van a hóval- és végül egy halodába eljuttatni, amely tulaja szívesen (?) befogadta őket és egy kb. 500 literes menedéket nyújtott nekik a bejáratnál.
Nagyon hiányoznak azért, de mégis jó hogy megfelelőbb helyre kerülhetnek a tepsinél..egyenlőre...

Eme "mese" tanulsága, hogy nagyon meg kell gondolni és utánanézni milyen igényű halat veszünk, mert bizony sokan- ellenben velem aki azt sem tudom, mit veszek..no comment... - azt sem tudják mi a létszükséglete bizonyos élőlényeknek, csak azért kell, mert jól néz ki.
Okuljatok belőle...vagy nem...azt csinál mindenki úgy is amit akar.

Remélem nem okoztam senkinek sem csalódást.

NEONHAL /Paracheirodon innesi/

Ezt a kis halat 1936-ban találta az Amazonas felső folyásának vidékén egy francia állat- és növénygyűjtő.
Hosszúsága: alig 4 cm.
Színük és ivari különbség: A szemétől a faroknyelének közepéig fényeszöld vagy kék csík húzódik, míg maga a faroknyele élénkvörös. Az ivari különbségek nem feltűnőek, a hím valamivel karcsúbb a nősténynél ill. a hímeknek egyenes vonalban, a nőstényeknek gömbölyű, telt hastájéka van.
Elterjedés: Az Amazonas felső folyásának viszonylag hűvös és árnyékos, áramló erdei vizeiben honos, de a tószerű mellékágakban és Peruban is elofordul. Társas medencében is jól tartható neonhal nemcsak szépségével tűnik ki, hanem igénytelenségével is. Jól bírja az alacsonyabb, 18-20 fokos vizet.
Tartás és tenyésztés: Békés és társas csapathal, amely szívesen tartózkodik a középső és alsó vízrétegekben is egyaránt. Kedveli a lágy, enyhén savanyú vizet. Ha nem akarunk tenyésztésével foglalkozni, akkor a víz keménységi fokával nem kell törődnünk. Nem hőigényes; 20-23 C° -tenyésztéshez a felso határ23 C° - elegendő. A neonhal tenyésztése mégis nehéz - a víz keménységével kapcsolatos igénye, a baktériumokkal, ill. infuzóriumokkal szemben való érzékenysége, és az ikrák, valamint az ivadékok fényérzékenysége miatt. Fiatal, éppen tenyészéretté vált állatokat válasszunk ki, s tegyük oket 6-10 literes ikraráccsal ellátott akváriumba. A vízkeménység 2-4 NK°, a pH-érték kb. 6,5 legyen. A medencét a tenyésztés megkezdése elott egy héttel rendezzük be. Néhány nap múlva gyozodjünk meg arról, hogy a víz kristálytiszta maradt-e. Ha igen, akkor este tegyünk a medencébe egy összeillo párt, amelyet legcélszerubb társas akváriumból kiválasztani. Az olyan párok, amelyek társaságban már elkezdtek kergetődzni, másnap reggel rendszerint ívnak is. Az ívás megtörténtéig semmi esetre sem szabad a halakat táplálni. A lerakott ikrák száma kb. 200. Sötétítsük le a medencét, mert az erős fény károsíthatja az ikrákat! Meg kell azonban mondani, hogy ezt egyes tenyésztők kétségbe vonják. Amikor az elsötétítést kb. 5 nap múlva megszüntetjük, az ivadékok már szabadon úszkálnak. Ettől a pillanattól kezdve nagyon apró élő, porfinomságú eleséget fogyasztanak. Mindig óvatosan és mértékletesen kell etetni, inkább többször napjában, hogy az infuzóriumok ne szaporodhassanak. Az eleségnek a medencében való eloszlatására ajánlatos apró szemü szellőztetést alkalmazni. Maradéknak nem szabad felgyülnie, az összegyülő szerves törmeléket a fenékrol óvatosan ki kell szívatni. Az utántöltéshez használt víz az eredetivel azonos összetételu legyen. Ha az ivadékok túlélik az első napokat, utána gyorsan fejlődnek, 4-6 hetes korban elkezdenek színesedni.

Etetés: Megesznek minden - közepes méretű - fagyasztott és élő eleséget (ciklopsz, fekete szúnyoglárva,stb), de a jobb minőségű száraz tápokkal is tarthatók.

Ancistrus - az Anci

Ancijaim sütőtöklakomája

Az Ancistrus (Ancistrus sp.):
Állítólag 30 éve került be magyarországi akváriumainkba, mint igazi algaevő harcsa, és igen hamar népszerű lett, könnyű tartásának, szaporitásának és persze algazabáló képességének köszönhetően.
Vannak akiknek tetszik, van akinek nem, van akinek meg azért, ahogy kinéz, van akinek pont ezért nem. Egy biztos: nagyon hasznos lakója akváriumainknak és én szeretem őket.
Van is a 200 literbe 5-6 db kifejlett 1-5 éves, a garnélás 60 literesbe meg 4db 3cm-es néhány hónapos csöppség és most került bele 30-40db 8-10 napos bébi.

Eredetileg Dél-Amerika gyors folyású vizeiből származnak. Sima csapvízben is tarthatóak,bár a vízminőségre figyelni kell - persze ez igaz szerintem minden élőlényre - és szaporodik is pl. a napokban éppen.
Nálam nagyon szeretik az uborkát, spenótot, dinnyét, sütőtököt (forrázva) de szoktak más fagyikaját is kapni.

Hosszú életű halak, 1,5-2 év alatt válnak ivaréretté nem ikrafalóak. A hím könnyen megkülönböztethető a nősténytől, mert feltűnően nagy "szarvai", antennái vannak a fején, V alakban általában.
Szereti a bujkálós helyeket, 25-28 fokos vizet és állítólag csőszerű dolgokba ikrázik, vagy kő alá. Nálam egy nagyobb barlangszerű helyre ikrázott(narancsszínű ikrákat), - kelési idő 6-7 nap - a bejáratot pedig a hím őrizte folyamatosan, majd 5-6 nap elúszási idő elteltével, egy leszívócsővel kiszívtuk a kicsiket,ekkor láttuk, hogy az 1 db aranyancinak is köze volt a "dologhoz"... (Valószínű ő rakta le az ikrákat az egyik hím meg megtermékenyítette így vegyes lett a színezetük) A rajtuk lévő szikzsákból táplálkoznak még néhány napig. Az összeszokott párok ideális körülmények között 21 naponta, rendszeresen ikráznak.
Átraktuk a 60-asba a garnélákhoz őket, mert ahol "születtek", sok olyan hal van aki veszélyként leselkedik rájuk apró termetük miatt. Sütőtök forrázva, ill. alga amit esznek mostanában, de szoktak kapni más növényi táplálékot is, spenótot, csalánlevelet szintén forrázva.
Mindent összevetve egy békés és hasznos halacska ez szerintem, remélem ti is sok örömötöket lelitek bennük én egy ideje tenyésztgetem őket.
Ha valakinek van hozzáfűznivalója, ne tartsa vissza magát, szívesen várjuk.


És végül egy kis civakodás nálam:
http://www.youtube.com/watch?v=Sv1L5VsMLoQ

Serpalazac - Hyphessobrycon serpae

Ez a Guyana és az, Amazonas-medence vidékéről, Paraguay környékéről származó, 5cm-esre növő, békés természetű csapathal, a 22-26 fok hőmérsékletű vizet 10-25 nK közötti keménységet tolerál abból is a savasabbat. (ph: 5,5-7,5)
Vörös alapszíne a test alsó részén halványabbá fakul. A nőstények válltájékát sötét, vessző alakú folt díszíti. A nőstények általában halványabb színűek és testesebbek a hímeknél. A farok-, a has-, zsír- és a farok alatti úszó vörös, az utóbbi szegélye fekete. A hátúszó nagy része fekete, olykor egészen keskeny fehér széllel de úgy formájában mint színeiben, igen nagy változatosságot mutat.
Tartása nem jelent problémát még a kezdő akvaristák számára sem.
Mindenevő, szívesen fogyasztanak minden élő eleséget. Etetésnél előfordulhat, hogy megcsipkedik egymás úszóit is, de én ilyet nem igen tapasztaltam.
Tenyésztés: A 6-8 literes kis akváriumot lágy, 4-8 nk° keménységű vízzel töltjük fel. Ebbe finom szálú élő növényt és ne műnövényt telepítsünk, mert magas testfelépítése következtében a műnövényen könnyen fennakad. Rendszerint másnap vagy harmadnap a nőstény lerakja halványbarna ikráit. Az ivadék 26-28 °C hőmérsékletű vízben 24 óra alatt kel ki. Három nap múlva felszívódik szikzacskójuk, és következő nap már eleségkeresésre indulnak. Erős fénytől takarással óvjuk őket. Egy-egy sikeres ikrázás eredménye 200-300 kishal.

AMANDA LAZAC - Alestes longipinnis

Ez a lazac is Braziliában, főként a Rio das Mortes folyóban "lakik" és az egyik legkissebb faj.
Amanda Bleher-ről nevezték el, aki nagy érdemeket szerzett Brazília faunájának, flórájának feltérképezésében.
Ilyedős hal, ezért a medencét mindenképpen takarjuk le nehogy kiugorjon.
Színezete erősen hangulatfüggő, lehet világos piros és vörös. A has alatti úszó áttetsző, akárcsak a farokúszó vége. A hátúszón, amely mindig feszesen áll, egy fekete csík látható. A többi úszója gyengén vörös, még a kis zsírúszója is. A nőstények hasi oldala világosabb. A hímek színe mély rézvörös, míg a nőstények fakóbbak.

Tenyésztése egyszerű, megfelel egy 5 literes akvárium is, csupán a kikelt kis halak indítóeleségéről kell gondoskodni. A lágy, 3 NK° keménységű, 6 pH értékű és 25-26 °C hőmérsékletű vízben másnap vagy harmadnap ikráznak. Szabadon ikrázók, Ikráikat finomszálú növények levelei közé rakják, amelyek száma 30-60. Íkrázás után célszerű a tenyészállatokat kivenni. Az ikrák 24-30 óra múlva kelnek ki, és további 4 nap múlva úsznak el. A kishalakat papucsállattal etethetjük az első héten, utána jöhet a frissen kelt sórák. A tenyésztés nehézsége abból fakad, hogy rendkívül kis eleséggel nevelhetők a kezdeti időben. Egyhónapos korukra elérik az 5-7 mm hosszúságot.


(Fotó: www.seriouslyfish.com )

Fekete neonhal - Hyphessobrycon herbertaxelrodi

Ez a könnyen tartható ,kb. 4 cm-re növő, mindenevő csapathal Brazília Taquari folyó nyugodt vizeiből származik.Minimum 50 literes akváriumban tartsuk, (50 literre 5-6 hal) finom levelű növények és bőséges úszótér legyen nekik. 22-28 fok körüli hőmérsékletet, 6,8-7,2 közötti PH-t és 5,6-6,7nK közötti keménységű vizet kedvel igazán. A többi neonhalakkal ellentétben a fekete neonhal meglehetősen aktív. A szaporításhoz emeljünk ki egy pocakos nőstényt és egy aktív hímet egy kb.30 literes akváriumba. A talaj nem kell, csak egy kevés jávai mohát (Vesicularia dubyana) tegyünk a medencébe. Lágy és savas vizet kívánnak. Ne engedjünk be sok fényt, és ne adjunk enni a halaknak, hogy minél kevesebb ürülék kerüljön a vízbe. Az ivadékok az ikrázás után 24 órával megjelennek és 3 nappal később már úsznak. Ekkor már kaphatnak apróbb indító eleséget és sóféreglárvát, de csak kis adagokban. Három hét múlva lehet az ivadékokat a közös medencébe telepíteni.

Rézlazac - Hasemania marginata

Brazília a hazája ennek az igen szép kis akváriumi halunknak. Ez a 3, 5 cm-es kis hal, ha tartása megfelelõ, legszebb halaink mellett is megállja a helyét. A kis hímek különösen színesek. Egész testük, mint izzó vörösréz csillog, a mellrészen valamivel világosabban. Farokúszójában a középsõ sugarak feketék, fölötte és alatta világos folttal. A kis nõstények világosabbak és így könnyen megkülönböztethetõk. 20-30 fokos akváriumban más kishalak társaságában jól tartható, és szívesen fogyaszt minden élõ és jobb mûeleséget.



Ívatásához 4-5 literes akvárium tökéletesen elegendõ, 6, 8 pH kémhatású víz, enyhén savanyú, tõzeges vízzel töltünk fel. Finom szálú növény és 24-26 fokos hõmérsékletû víz minden, ami a tenyésztéséhez szükséges. A fiatal párt esti órákban helyezzük ki, ahol a kis hím azonnal udvarolni kezd. Az ikrázás másnap késõ délutáni vagy esti órákban kezdõdik, és másfél, két óra hosszat tart. Ez alatt a nõstény 100-150 ikrát rak le. A tenyészállatokat az ívás után ajánlatos eltávolítani, mert szívesen fogyasztják az ikrát. A kishalak 30 óra alatt kelnek ki, és a hõmérséklettõl függõen, három-négy nap múlva indulnak eleségkeresésre. Fölnevelésük planktoneleséggel könnyû, gyorsan fejlõdnek, és 4-5 hónap múlva ivarérettek.

Vörös Fantomlazac - Megalophodus sweglesi

Ez a Dél-Amerika északi részéről származó hal, nemrégen került be Európába, köszönhető nehezebb szaporításának.
A közepesen kemény,20-24 fok körüli víz az ideális számukra.
Annak ellenére, hogy a fekete és a vörös fantomlazac teljesen elkülönült területről származik, színváltozatként írták le. A vörös fantomlazac testszíne áttetsző vörös, hátúszóján fekete mintázat van (a nőstényének a csúcsa fehér). A jellegzetes hátúszó a hímeken általában jól fejlett, de nem olyan nagy, mint a fekete fantomlazacé. A váll környékén sötét folt van.
Testének alakja megegyezik a fantom lazacéval.A hím hátúszója ennél a fajnál is megnyúlt, de nem lekerekített, mint a fekete változatnál, hanem hegyben végződik.
Kedvelik az élő eleséget, elsősorban a férgeket.
Gyakran a hímek semmiféle érdeklődést sem mutatnak a nőstények irányában, ezért szaporításuk sem éppen egyszerű.
A nőstények 8 hónapos korukra erőteljesen beikrásodnak és ilyenkor kell megkísérelnünk szaporításukat. Az ívatómedence lehetőleg 50 cm hosszú legyen, a víz lágy 2-3nk° és 6,5-6,8 pH körüli. A hőmérséklet 26°C-on a legmegfelelőbb. A medencét ültessük be finom szálú növényekkel és töltsük fel az előbb említett vízminőségű vízzel körülbelül 15 cm magasan. A medencét óvni kell a fénytől, mert mind az ikrák, mind pedig az ivadékok fényérzékenyek. Az ilyen körülményeket biztosító akváriumba kihelyezett pár a harmadik, negyedik napon ikrázik le a fűtő kontrollámpájához. Az ívás eredménye nem ritkán 200-nál is több ikra. Az ivadékok 24 óra alatt kelnek ki és további öt nap múlva úsznak el. Első eleségük lehet papucsállatka, majd néhány nap elteltével könnyedén el tudják fogyasztani az Artemia naupliusát. Felnevelésük innentől kezdve könnyű. Ha keményebb vízhez szeretnénk őket szoktatni, ajánlatos fokozatosan véghezvinni azt.

Sziámi ormányosmárna (Crossocheilu siamensis)

Sziámi ormányosmárna (Sziámi algaevő) Crossocheilus siamensis vs.
Hamis sziámi algaevő (Epalzeorhynchus sp. vagy Garra taeniata)


Eme algaevőknek eredeti élőhelye Thaiföld és a Maláj félsziget folyói,innen kerültek be Európába a 60-as évek elején, de csak a 70-es években lett népszerű, mikor is felfedezték azt a tulajdonságát, hogy megeszi az ecsetalgát az igazi márna.

Telihold hatása a garnélákra...

Egyszer még régen, történtek bizonyos - később kiderült, nem teljesen egyértelmű okokból kifolyólag - félreértések, mely hatására íródott ki belőlem e pár sor. Sokan - főleg garnélások -, nem értették mi ez a zagyvaság, de aki benne volt a dologban, ők tudták miről van szó. Természetesen semmi köze a garnélákhoz, de nem is állok le magyarázkodni....most sem...de közzéteszem magam és az utókor számára.

" Gondoltam írok egy cikket a telihold hatásáról a garnélákra. Ráadásul fontos tény (nem írom ide honnan tudom, azért sem) hogy találtak a holdon vizet és széndioxidot (?) ,innentől kezdve az is fontos kérdés, lehet e a garnélákat kolonizálni a holdra. De ne legyünk ennyire tudományosak, mert nem tudok forrást megjelölni és kikapok. Bár van nálunk János-forrás, (Tatabányán) de időnként kiapad. Ott nincs is garnéla. Szerintem, bár igazán még nem néztem és ez így nem korrekt állítás. Ezért is kaphatok. De majd utánanézek, ígérem, például egy Akvaklub-os találkozó-kirándulás alkalmával is. Amit vagy titokban kell szervezni (Szabadkőműves társaság leszünk lassan) vagy katonai szervezet (direkt nem írom a nevét, mert bajom származhat belőle) kíséretében megyünk. Pedig csak barátokat akarunk szerezni ,igen, hátsó szándékkal. Enni és inni is jó lenne, meg beszélgetni és barátkozni. Akárkivel. Ennyi. Holdraszálló garnélákkal akár, onnan ők nem támadnak békés akvaristákra. Mi sem. Ígérem. És jöhet bárhonnan, nem állnak a megyehatárokra csigasorban a garnéláink sortűzre készülve az őszi naplementében. Aztán barátkozás után hazajönnek és bebújnak a pihe-puha gömbmohák (latin nevét nem írom, mert majd kiderül, valahol jól megnéztem) közé és álomra hajtják kicsiny fejüket. Mi meg élményekkel gazdagodva talán... És letojják a teliholdat. Mi is. Ja, telihold. Mondtam írok a hatásokról a garnélákra...rájuk semmi, szerintem. De..... cáfolja meg aki akarja, de nyomós érvekkel ám.....és ide nekem :-) És még el is fogom hinni szerintem... Az egész cikket Csete irta, a forrás az ő agya.... Ha valaki nem hiszi, nála járjon utána.... " Az írás még 2009 October 27. 19:46 -kor született

Kétfogú paku - Colossoma bidens

Colossoma bidens - Kétfogú paku de gyümölcsevő piranha néven is árulják

LEÍRÁS:
A pirájára emlékeztető alakú hal. Mellkasa, a kopoltyúfedők alsó szegélye, a mell-, a has- és a farok alatti úszó vörös. A test többi része ezüstös, az oldalvonal fölött finoman pontozott. Szájában fogak vannak, de feje nem annyira nagy, mint ragadozó rokonaié. A farok alatti és a farokúszó szegélye fekete.

ELTERJEDÉSI TERÜLET:
Guapore folyó Brazília és Bolívia határán.

A paku táplálékát gyümölcsök és növényi anyagok képezik, amitől szép nagyra is nő. Nálam 2 volt, az egyik kb. 15-18 cm-esre nőtt a másik 3-4 cm-el kissebb és szépen megették a növényeimet...(3 tő hatalmas anubias 2 hónap alatt). Aztán sikeresen elajándékoztuk....
Eléggé ilyedősek, kicsit csipkelődtek eleinte, de beleszoknak a társaságba és kézből is esznek, mármint a kaját, nem a kezemet. Szerintem békés faj.
Azért kissebb halakkal ne társítsuk, mert eledel lesz belőlük.
23-28 fok körüli hőmérsékletet, 4,8-6,8 közötti PH-t és 2-15nK közötti keménységű vizet kedvel igazán, abból is 300 liter körül.

CÁPAMÁRNA - Balanticheilus melanoplerus

kb. 20 cm-es "veszedelem"

CÁPAMÁRNA - Balanticheilus melanoplerus

A Dél-Kelet-Ázsiában őshonos cápamárna, neve ellenére igazán kedves, békés természetű hal. Teste ezüstösen csillogó, szerintem gyönyörű .
Cápa alakú hal, jól látható pikkelyekkel. Háromszögletű hátúszója felálló és mint a farok-, a farok alatti és a hasúszói, széles fekete sávval szegélyezett. Feje csúcsos, farokúszója erősen villás. Akár 30 cm-re is megnő, tartási körülménytől függően
Aktív úszású, dekoratív, csapatban élõ, békés természetû hal. Mivel nagyméretű, ezért nagy, (legalább 100 cm hosszú) akváriumban tartható de inkább nagyobban érdemes, hogy jól is érezze magát és ugyebár ez a fontosabb. Nagyobb testű halakkal társítható. Mivel fajtársai társaságában érzi jól magát, így soha ne vegyünk belõle mindössze egyetlen példányt.
Mindenevő, de a kedvencei a különféle szúnyoglárvák de nálam mindent megesznek szárazat, élőt, fagyasztottat.
Igen kényes a víz oxigéntartalmára, amit szállítás esetén is szem elõtt kell tartani, de egy jól levegőztetett akiban semmi baja sem lesz. Jó körülmények között tarva több mint 10 évig is élnek, nálam 3 van, az "öreg" van vagy 4-5 éves, a fiatalabbja 2-3 ha jól emlékszem. Néha az aljzatot "szűrik", érdekes ahogy a kopoltyújuk mögött jön ki ilyenkor a kavics. Az aksi tetejét jól le kell fedni, mivel ilyedős fajta, így képes az öngyilokra és kislisszan bármilyen résen ilyedtében.
A hím és nõstény példányokat szinte lehetetlen megkülönböztetni állítólag csak ívási időszakban, de ez eddig otthoni körülmények között csak véletlenszerű volt egyeseknél.

Ha valakinek sikerült már őket szaporítani vagy van más tapasztalata, szívesen várom.

Márnáim balról, jobbról...

Kakukkharcsa - Synodontis petricola

Fotó: http://diszhal.info

* Tudományos név : Synodontis petricola
* Magyar név: Kakukkharcsa
* Csoport: Harcsák
* Származás: Afrika, Tanganyika-tó
* Testhossz: 12 cm
* Természetes élőhely: A Tanganyika-tó északi, köves, sziklás részein.
* Viselkedés: Békés természetű, de kisméretű halakkal ne társítsuk.
* Táplálkozás: Fagyasztott és élő szúnyoglárvával, esetleg száraz lemezes tápokkal, eleségtablettákkal etethetjük. Megeszi a csigákat is.
* Szaporítás: Akváriumi körülmények között ritkán szaporodik.
* Medence: Minimum 170 literes
* Halnépesség: 170 literre 4-5 hal
* Dekoráció: Apró kavicsos, vagy finom homok aljzat. Kövekből építsünk neki barlangokat, tehetünk az akváriumba ágakat, gyökereket. Biztosítsunk számukra elég búvóhelyet.
* Hőmérséklet: 22-26°C
* pH: 7,5-8
* Keménység: 15-30NK°

Nagyon hasonlít a Sokpettyes harcsához (synodontis multipunctatus), a különbség, hogy a kakukkharcsák minden úszója fehér szélű, különösen a hátúszó első sugaránál figyelhető meg ez a különbség, míg a sokpettyes harcsánál a hátúszó elülső része barna, és sokkal nagyobbak a szemei. A leglátványosabb hátonúszó harcsák egyike bár nálam nem mindig úszik a hátán, már amikor előmerészkedik.
A kakukkharcsa feje és teste barnás színű, a hasi részen sokkal világosabb, egész testét szabálytalan kör alakú foltok borítják, amik gyakran "egybefolynak", és a fejen kisebb méretűek.

A nőstények nagyobbra nőnek és sokkal testesebbek, mint a hímek. Párzásuk során a hím erősen hajtja a nőstényt, és a fejét a nőstény hasához nyomja, majd a szájával stimulálja a nőstényt. Hasonlóan a Corydoras fajokhoz, egy "T" alakot vesznek fel. Ilyenkor a nőstény kiengedi az ikrákat, amit a hím megtermékenyít. Az ikrák sárgás színűek, és 1,25-1,5 mm átmérőjűek. Az ikrákat mesterségesen is fel lehet nevelni, de a természetes élőhelyükön együtt ikráznak szájköltő afrikai sügerekkel, és az ikrákat a sügérikrák közé csempészik. A forgató nősténysügér a harcsaikrákat is felkapkodja, és szájában kikelti. Az ikrák száma a több százat is elérheti, amik 24 óra múlva kelnek ki. Három nap múlva a kishalak elúsznak, és frissen keltetett sórákkal felnevelhetőek. A kakukkharcsa ivadékok elég lassan nőnek.

Én úgy kaptam, egy menekült - sügeresből - mert ott bántották. Nálam egy nagy fatörzsbe bebújt, mikor kaja van, akkor is csak a száját dugja ki és látni ahogy szívja a vizet és abból szűri a kajcsit. Mást nemlátni nagyon belőle, gondolom az éj leple alatt csak kijön onnan.

Ha van valakinek ilyen halacskája, megoszthatná az élményeit, tapasztalatait.

Az én szomorú szeműm , aki már kb. 18 cm-es magányos fantom és csendestárs :

Az akvarisztika rövid története

Az akvarisztika vagy akvarofília egy mára tudományággá fejlődött hobbi, ami a vízi élőlények akváriumban való tartásával foglalkozik. Egy akváriumban a leggyakrabban előforduló élőlények a halak. Az akváriumi halak ősei vadon éltek, de mára már majdnem minden trópusi édesvízi akváriumi hal fogságban született. A tengeri halfajok közül viszont még igen keveset sikerült fogságban szaporítani, így ezek nagy része vadon befogott. A halakkal közösen élhetnek még az akváriumban más élőlények is, mint például csigák és rákok. Ezek hozzájárulnak az akváriumban zajló élet egyensúlyának megtartásához, elfogyasztják az algákat és az ételmaradékot. Az állati élethez szükséges vízben oldott oxigént egy akváriumban a vízinövények szolgáltatják, de ha ezekből keveset tartunk, akkor ajánlott egy levegőpumpa használata, melynek segítségével a légköri oxigénnel dúsíthatjuk a vizet.

Ez a zárt életközösség alkalmas bizonyos ökológiai jelenségek megfigyelésére, nem csak az emberre és a környezetére fókuszál, hanem az összes mechanizmusra, amelyek az élőlények és a környezetük közötti viszonyokat szabályozzák. Egy akvárium gondozása, jobban mondva az akváriumban létrejött egyensúly fenntartása nem könnyű feladat, ám megfelelő gyakorlattal megvalósítható.

Az akváriumi halak tenyésztéséről és szaporításáról sok könyv íródott különböző nyelveken. Napjainkban e könyvek és az internet segítségével nagyon jó az információcsere az akvaristák között. A kudarc majdnem kizárt, ha kezdők vagyunk, és élünk ezekkel a lehetőségekkel. Ezek ellenére mégis a személyes tapasztalat a legjelentősebb, ha igényes fajok tenyésztésével (például diszkoszhalak) akarunk foglalkozni. Sokan (világszerte kb. 60 millió ember) csak hobbiként művelik az akvarisztikát, de vannak profi akvaristák is, akik a díszhalak tenyésztéséből keresik meg a jövedelmüket, akik teljes idejüket ennek szentelik.

Az akváriumok csoportosítása: lehetnek édesvíziek, tengeriek (sósvizűek) vagy félsós vizűek (brakkvíziek). E három fő csoporton belül számtalan változat létezhet. Pl.: hideg-, melegvizes, különféle biotópok, korallszirti, halas, holland stb.

A szó eredete:

Az akvárium szó a latin aqua (jelentése víz) és a -rium utótagból (jelentése hely vagy építmény) képzett szó.

Első lépések:
Kínai koi halak

A halak fogságban tartása az ókorba nyúlik vissza. A sumérok ismertek voltak az elfogott halak mesterséges tavakban tartásáról, mielőtt elfogyasztották azokat. A kínaiak már 2000 éve kiválogatással különböző formájú és színű koi és aranyhalakat hoztak létre. A japánok a kínaiaktól vették át az aranyhalak tenyésztését, és a különféle formaváltozatok kitenyésztésében jeleskedtek. Az ókori egyiptomi művészetben is előfordult az egyiptomiak szent hala, az Oxyrhynchus, melyet templomokban négyszögű medencékben tartottak. Látható, hogy sok nép történelmében jelentős szerepet játszott a haltenyésztés úgy élelmezési, esztétikai, mint vallásos szempontból. A kezdeti haltartásnak, a római paloták esővízgyűjtőiben tartott halaknak a szúnyoglárvák pusztításában fontos szerepe volt. Ezzel közegészségügyi szerepet is betöltöttek.


Üvegakváriumok megjelenése:

A halak egy zárt környezetben való megfigyelésére létrehozott akvárium fogalma nem olyan régi. Viszonylag nehéz az első akvárium létrehozását egy időponthoz kötni. 1665-ben egy bizonyos Samuel Pepys naplóíró ismeretlen halakról ír, melyeket egy vízzel telített edényben látott. Ez a dolog annak idején Londonban ritkaságnak számított. Pepys leírásából a paradicsomhalra (Macropodus opercularis) lehet következtetni. A 18. században Abraham Trembley biológus hidrát tartott megfigyelésre egy henger alakú üvegmedencében. Innen terjedt el szerte a világon az akvárium. A valódi akvarisztika kezdetét 1856-tól számítjuk amikor Rossmässler megjelentette dolgozatát Der See im Glasse címmel. Az akvarisztika keresztapja P. H. Goss, aki egy 1853-ba írt munkájában használta először az akvárium kifejezést.

Elterjedés a világon:

Az akvarisztika a nagy-britanniai 1851-es nagy kiállítás után kezdett elterjedni. A kiállítás attrakciója egy fémrámás akvárium volt. Az első fémrámás akváriumok egy, a növények tengeri szállítására alkalmas fémkeretű, üvegoldalú láda mintájára készültek. Az aljuk fémlemezekből készült, hogy alkalmas legyen közvetlen lánggal való fűtésre. A németek versenyre keltek a britekkel és a századfordulóra Hamburg kikötője lett az új díszhalfajok behozatalának európai kapuja. Az első világháború után az elektromosság elterjedésével sokkal könnyebben lehetett különféle berendezéseket üzemeltetni. Az elektromosság lehetővé tette az akváriumok egyszerűbb fűtését, a víz szűrését és a világítását. Az elterjedésben szerepet játszott a légi szállítás megjelenése is ami lehetővé tette a díszhalak Európába szállítását viszonylag rövid idő alatt. Becslések szerint jelenleg 60 millió akvarista létezik szerte a világon. Nagy részük Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában él.

Forrás:
Wikipédia, a szabad enciklopédia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Akvarisztika